„Életem legjobb szexe egy idegennel” – Egy egyéjszakás kaland története

–

Torkig voltam mindennel és mindenkivel az életemben, amikor egyszer csak fogtam magam, és úgy döntöttem, elindulok, és felfedezem a világ másik felét. Úgy éreztem, hosszú távon mindenki jobban jár, ha kivonom magam a forgalomból néhány hétre, így nekivágtam Ázsiának annak reményében, hogy kicsit visszatalálok önmagamhoz. Mekkora közhely, mi? Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám. Ha már lúd, legyen kövér alapon nem csak egy desztinációt vettem célba. Szerettem volna pihenni, elmélyülni, komfortzónán kívül kerülni (itt a másik nagy óriási közhely, mit csináljak?), kultúrsokkot kapni. Eszem ágában nem volt pasizni, azokban a hónapokban kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy a párkapcsolati problémáimon – vagy éppen azok hiányán – merengjek. Mindenki azzal fárasztott az indulás előtt, hogy na, kint biztos rám talál majd a szerelem, én meg nem győztem lerázni magamról ezeket a megjegyzéseket.

Kit érdekelnek a férfiak, amikor reggelente felkelni sincs kedvem?

De tényleg.

A bevezetőben már elspoilereztem, hogy mi várható, szóval joggal mondhatjátok, hogy hagyjuk a sódert, meg a kötelező mentegetőzős köröket, jöjjön a lényeg! De ESKÜSZÖM, álmomban nem gondoltam volna, hogy akár csak egy ártatlan flörtbe fogok bárkivel is keveredni ezen az úton. Szavak nincsenek rá, mennyire más problémák foglalkoztattak akkor. De befejeztem, jöjjenek a szaftos részletek! 

Hetek óta úton voltam, bejártam már Thaiföldet, Kambodzsát, és épp Vietnámban voltam, amikor már jó néhány napja egy svéd lánnyal, Idával utazgattam. Vele lazultunk egy beach clubban, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, letölti a Tindert. De nem a saját telefonjára, hanem az enyémre. Én akkor már nem a korábbi nihilben voltam, ki voltam simulva, jókedvem volt, még ha időszakosan is, de magam mögött hagytam minden problémámat, szóval csak nevettem egyet a húzásán, vállat vonva mondtam, hogy azt csinál, amit akar. Kitöltötte a profilomat, a galériámból képeket is feltöltött, talán még valami viccesnek szánt bemutatkozó szöveget is kanyarított. Aztán elkezdte húzogatni a felugró srácokat jobbra és balra, és egyre lelkesebbé vált, nem győzte mutogatni a telefon képernyőjét, hogy nézd, milyen jól néz ki, és ő is, meg ő is, nézd már!

Én próbáltam nagyon visszafogottan viselkedni, de ahogy rápillantottam a telefonra, tényleg elhűltem, mert nem pusztán helyesek voltak a fiúk, de a többségnek tényleg kifejezetten megkapó volt a profilja. Ida teljesen lázba jött, ahogy sorra jöttek a matchek, és találomra kiválasztotta Tim 36-ot.

„Vele fogsz randizni!”

felkiáltással a kezembe nyomta a telefonom, mert már ott is virított az első üzenet Timtől, aki a képei alapján szintén szeretett utazgatni, laza volt, sportos, és arra már nem emlékszem, pontosan mivel, de egész szellemes beköszönővel startolt. Hamar beindult a beszélgetés, kiderült, hogy német, és hónapok óta digitális nomádként dolgozik Vietnámból. Bár meglehetősen gyanúsnak ítéltem, hogy a regisztrációm után néhány perccel már matcheltünk és üzenetet is kaptam, ergo vagy égi szerencse (az ilyen romkomszerű fordulatokban régóta nem hittem már), vagy egy igazi Tinder-harcossal van dolgom, aki folyton az appon lóg, de bejött a srác humora, jól nézett ki, hát úgy voltam vele, mikor legyek bevállalós, ha nem most.

Megbeszéltük, hogy este hatkor találkozunk egy tengerparti bárban, aztán majd az ő barátai is csatlakoznak, mi meg egyébként is oda készültünk aznap este Idával. Annyira persze voltam elővigyázatos, hogy Tim számát Idának is megadtam, és az akkor még Find my friendsnek nevezett lokátoron amúgy is láttuk egymás tartózkodási helyét, szóval ezt elegendő óvintézkedésnek ítéltem ahhoz, hogy egy frekventált helyen, még világosban randizzam valakivel.

Megérkezésem után pár perccel Tim is befutott, ittunk egy koktélt, beszélgettünk körülbelül másfél órát, aztán megérkezett Ida, Tim pedig elment egy baráti vacsorára, de ígéretet tett, hogy később visszajön és akkor majd bulizunk. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, szkeptikus voltam a visszatérését illetően, de úgy voltam vele, hogy ez akkor is kellemes találkozás volt, ha soha többé nem látom. Ittunk, beszélgettünk egy jót, egy csomót nevettem, és összességében rég voltam ennyire felszabadult. Aztán a buli szép lassan beindult, ahogy besötétedett, és Tim egyszer csak valóban visszatért a barátaival. Jelezte, hogy nekik ez a búcsúestjük, szóval velük kell töltenie az estét, de igyekszik hamar szabadulni, és akkor folytathatnánk az ismerkedést. Elég ilyen szöveget hallottam a budapesti belvárosi éjszakában, szóval én csak buliztam tovább Idával, arra számítva, hogy Tim észrevétlenül felszívódik a helyről. Csodák csodájára azonban éjfélkor kaptam egy üzenetet, hogy

„Itt vagy még? Végre szabad vagyok.”

Ott voltam, úgyhogy találkoztunk, elkezdtünk iszogatni, folytattuk a beszélgetést, egy ponton pedig megcsókolt. Nem akarom, hogy valami ócska ponyvának tűnjön ez az egész történet, és belátom, hogy fájdalmasan nyálasan hangzik az egész, de túl jó volt ahhoz, hogy megpróbáljak úgy csinálni, mintha nem lett volna olyan magával ragadó, mint amilyen.

Innentől kezdve a várakozásoknak megfelelően felgyorsult a történet, elrobogóztunk a szállásomhoz, ahol Tim a kapuban udvariasan toporogva megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy feljöjjön. Én néhány másodpercig vívódtam, hogy valóban

meglépem-e, hogy a világ másik végén felhívok egy vadidegent a szállásomra, elég krimisorozatot láttam ahhoz, hogy átfusson az agyamon, ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet, másfelől viszont semmilyen rossz előérzetem nem volt, sőt.

Néhány utazós blogot átböngészve a leggyakoribb tanács a szólóban utazó nőknek az volt, hogy mindig hallgassanak a megérzéseikre, úgyhogy én így tettem, és felmentünk. Ez a beszámoló így is kicsit lányregényes, nem cél, hogy A szürke ötven árnyalatára is hajazzon, de komolyan mondom, az után az éjszaka után féltem, hogy reggel udvariasan megkérnek a szállásadók, hogy költözzem máshová, mert a többi vendég panaszt tett a szobából kiszűrődő zajokra.

Ahogy felértünk és elkezdtünk csókolózni és valóban átengedtem magam annak a felszabadult érzésnek, hogy itt van egy jóképű, vonzó, nagyon figyelmes és udvarias külföldi, aki kíván, és aki kapcsán semmilyen olyasfajta gondolatom nincs, hogy az éjszaka után vajon felhív-e, lesz-e folytatás. Ennek terhe kivételesen nem nyomasztott, ahogy mással otthon mindig, hiszen tudtam, hogy egy-két nap múlva úgyis elutazom, ez az egész annyi, amennyi ma este történik, ezt kell élvezni.

Nagy valószínűséggel ennek köszönhető, hogy máig ez él a fejemben a legegetrengetőbb szexélményemként, mert megvolt benne a vadság, a vágy, az izgalom az ismeretlen iránt, ugyanakkor minden elvárásomat, félelmemet el tudtam engedni, azt éreztem, hogy a világ legszabadabb embere vagyok az otthontomtól több mint tízezer kilométerre.

És persze kivételes szerencse, hogy annyira éreztük, ki mire vágyik, ez valóban ritkaságszámba megy, pláne elsőre. Timmel órákon át voltunk együtt, nehéz kérdés, hogy minek kellene nevezni ezt az együttlétet. Több szenvedély volt benne, és több mindent mozgatott meg bennem az élmény annál, hogy csak szexnek hívjam, de gyengéd érzelmeink egymás iránt aligha voltak, szóval a szeretkezés meg mégiscsak túlzó lenne. Miután már nem maradt bennünk szufla, kicsit még aludtunk is, majd amikor már virradt, Tim elbúcsúzott, és hazarobogózott. Másnap még írt, hogy köszöni az estét, én pedig a lehető legkerekebbnek éreztem ezt a történetet, és a mai napig jólesik a tudat, hogy a világ másik felén volt egy felejthetetlen egyéjszakás kalandom, amire jó lesz időskoromban is visszaemlékezni, és tudni, hogy igazán éltem.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jonathan Knowles