Séta a gyógyulásért: amikor az orvos nemcsak tanácsot ad, hanem veled halad az úton

–

Vizit helyett séta az orvossal

Az egészségügy már régóta az összeomlás szélén áll: hónapokat, akár éveket is kell várni műtétekre, a kórházak túlterheltek, az eszközök korszerűtlenek, orvos- és ápolóhiány van. A háziorvosi rendelésben alig jut idő egy-egy emberre, és előfordul, hogy egy négyórás rendelés alatt 120 beteget lát el az orvos – vezetékes és mobiltelefonon, e-mailben és személyesen. Ha szerencséje van, több asszisztens is a keze alá dolgozik, de erre általában nincs pénz. Egy ilyen környezetben csak álom marad az egyenrangú, bizalmon alapuló, közvetlen orvos-beteg kapcsolat. Pedig testi és lelki egészségünknek is jót tenne, ha volna idő egymásra.

A Walk with a Doc, magyarul Séta az orvossal kezdeményezés épp ezt nyújtja, csak éppen egy egészen más környezetben, mint az egészségügyi ellátás hierarchikus és hideg színterei: séta közben a városban vagy a természetben találkozhat orvos és páciens.

A 2005-ben alapított nonprofit szervezet ingyenes, orvosok által vezetett sétákat szervez többnyire szabadtéri helyszíneken Amerika-szerte 48 államban, de a program mára világszerte 39 országban és 560 helyszínen elérhető, 2021 óta Magyarországon is. Jelenleg 14 aktív helyszínen, 10 megyében vannak jelen. A Current Cardiology Reports 2020-as cikke szerint a résztvevők 96%-a azt mondja, hogy határozottan egyetért azzal, hogy a Walk with a Doc segített nekik egészségesebb életmódot folytatni.

Dr. Stern Borbála belgyógyász és IBLM minősített életmódorvos 2024. április és június között Valenciában, Spanyolországban, július óta pedig szülővárosában, Veszprémben vezet sétákat, és időközben a program koordinátora is lett. 2021-ben került kapcsolatba az életmódorvoslással, saját egészségi állapotát szerette volna rendezni.  A Magyar Egészségmegőrzési és Életmód Orvostani Egyesületnek (MOTE) 2023-ban lett a tagja, és egy évvel később, az éves közgyűlésén hallotta Dr. Koncz Klára belgyógyász szakorvosjelölt és IBLM minősített életmódorvos előadását a Séta az orvossal programról, és azonnal szöget ütött a fejébe, hogy maga is belevág.

 „Sajnos abban szocializálódtunk, ha elmegyünk az orvoshoz, ő majd elmondja a diagnózist, a terápiát mint az egyetlen megoldást, pedig ez nem így van. Sok probléma, például egy kezdődő magasvérnyomás akár gyógyszeres terápia nélkül, csupán heti 150 perc mozgás beiktatásával is kezelhető. Fontos felismernünk, hogy mi magunk is tehetünk az egészségünkért – erre pedig nemcsak a betegeknek, hanem az orvosoknak is nyitottnak kell lenniük.”

– mondja az orvos.

A rendelőben nem hatottak a szavak

Az eredeti kezdeményezés 2005-ben Amerikából, az Ohio állambeli Columbusból indult, miután Dr. David Sabgir kardiológus ráébredt, hogy a hagyományos klinikai keretek között nem tud tartós viselkedésváltozást elérni a betegeinél.. Szívbetegségben szenvedő betegeket kezelt, és azt tanácsolta nekik, hogy mozogjanak. A hat hónapos utánkövetéskor azonban azt tapasztalta, hogy nem változtattak semmin. A fő akadály az volt, hogy nehezen tudtak belekezdeni az életmódváltásba. Azok pedig, akik belevágtak, gyakran abbahagyták, amikor a motiváció elszállt, és folytatták tovább mozgásszegény életmódjukat. Hiszen a rendszeres, mérsékelt fizikai aktivitás fenntartása komoly kihívást jelent. Mindannyian elfoglaltak vagyunk, és hajlamosak vagyunk minden mással szemben másodlagosnak tekinteni az egészségünket.

Ezért 2005-ben úgy döntött, hogy nem vár újabb hat hónapot, hogy ismét kiderüljön: betegei nem tartják be az ajánlásait. Kísérletképpen meghívott egy beteget, hogy csatlakozzon hozzá és a családjához egy sétára. Ez az egy séta elindította azt, amit Sabgir „varázslatos eseménysorozatnak” nevez.

Egyre többen csatlakoztak, az első nyilvános sétán pedig több mint 100 ember vett részt. Az évek során Sabgir meggyőződött arról, hogy az ötlet jó volt: túlsúlyos, krónikus egészségügyi problémákkal küzdő betegek teljesítették fokozatosan a sétákat, agysérülésből, hátműtétből lábadozók, szívátültetésen átesettek csatlakoztak programjához. Vannak, akik kezdetben csak egy-két kilométert sétáltak, ma pedig már maratonokat futnak. Sabgir szerint a Walk with a Doc programban résztvevők 80 százalékkal nagyobb valószínűséggel növelik meg fizikai aktivitásukat a program megkezdése után.

A program eredetileg a mozgásra ösztönzést tűzte ki célul, de az informális tudásátadás is kiemelkedő szerepet kap benne. A séták előtt és közben lehetőség nyílik arra, hogy az orvosok és a betegek mélyebb beszélgetéseket folytassanak. Jelenlegi egészségügyi rendszerünkben az ellátás jellemzően néhány perces konzultációkba sűrűsödik, itt viszont sokkal több tér nyílik az információ átadására, a kérdések feltevésére és a személyes kapcsolat kialakítására. Az egészségedukáció így nem csupán egyirányú tanácsadásnak tűnik, hanem a séták során megélt, gyakorlati tapasztalássá válik.

„Nincs várakozás a rendelőben, nem kell félni a rossz hírektől” 

A séták átlagosan 60-90 percesek, és Dr. Stern Borbála ebéd utánra időzíti őket, hiszen a mozgás miatt a vércukor emelkedése nem lesz annyira meredek. Az első öt-nyolc percben egy egészségügyi, életmódorvoslással kapcsolatos témát dolgoznak fel, például rostok szerepe, mikrobiom, támogató társas kapcsolatok, alvás. Majd elindul a séta, amely interaktív.

Az összegyűltek élvezik, hogy egy orvossal sétálhatnak, hiszen ez lebontja a korlátokat. A fehér köpeny szindróma eltűnik, mert az emberek nem egy rendelőben ülnek, ahol azon kell aggódniuk, hogy milyen híreket fognak kapni. A séták során nyíltan feltehetik kérdéseiket, és valódi beszélgetést kezdeményezhetnek az egészségükről. A beszélgetés hangulata egészen más lesz, mint egy barátságtalan, sokakban szorongást keltő kórházi közegben.

„Az egyik, teljes értékű növényi étkezésről szóló sétámon vittem egy receptet, és feldobtam a Facebook-csoportba is. Többen is rámírtak, hogy kipróbálták, és nagyon ízlett nekik, van, aki még az unokájának is elkészítette desszertként, és érezhető volt az emésztésre gyakorolt hatása is. Apró lépések ezek, mégis nagyon fontos változások az egyén életében” – meséli a doktornő, aki eddigi legnagyobb eredményének azt tartja, hogy anyukáját is rávette a rendszeres sétálásra. 

Sok nyugdíjas vesz részt az eseményeken, ők privátban is megkeresik a doktornőt, elmesélik, hogy vannak, merre jártak. „Érzik, hogy tartoznak valahova. Ahogy beszélgetek a többi sétavezetőkkel, mind azt mondják, aggódtak, hogy a sétán majd folytatódik a rendelés, hozzák a leleteket, elmondják, »doktornő, doktor úr, itt fáj, ott fáj«, de nem ez történt” – mondja. Hozzáteszi: a program további pozitívuma, hogy az orvos egészen más aspektusból, holisztikusabban látja a páciensét, mint a rendelő falai között. „Látom, hogyan mozog, mennyire terhelhető, hogy megy föl a lépcsőn, föl tud-e egyáltalán menni, vagy inkább megvárja, amíg megtesszük a kört. Látjuk a kapcsolatrendszerét, hogy kit hoz magával, elhozza-e a lányát, az unokáját akár babakocsistul is, vagy inkább lemondja a programot. Egy szép városi környezet, park vagy erdő, mégsem olyan rigid környezet, mint az orvosi rendelő, ahol a páciens elmondja a tajszámát, a nevét, fölírjuk a gyógyszereit. Még az sem biztos, hogy a séta során szóba kerül bármi ilyesmi. Itt inkább olyan témák merülnek fel, mint pl. milyen recepteket készítettek, ki hány lépést tett meg.

„Míg a rendelőben főleg a betegségen van a hangsúly, a séta során valószínű, hogy inkább az egészségre való törekvésen.”

Utóbbi azért is fontos, mert egyáltalán nem mindegy, mi a belső motivációnk, amikor az életmódunkon akarunk változtatni. Ha ez a motiváció félelem alapú, például attól tartunk, még betegebbek leszünk, akkor egyrészt könnyű megoldásokat fogunk keresni, másrészt minél távolabbra került az idő múlásával az ijesztő élmény, például a diagnózis, ami változtatásra sarkallt, annál kisebb valószínűséggel fogjuk fenntartani az új életmódot. Ellenben a szándék, hogy egészséges szeretnék lenni, mert jobban érzem magam, szeretném látni az unokáimat felnőni, sokkal nagyobb motivátor, ahogy azok az apró eredmények is, melyek a változási folyamat, az erőfeszítésünk velejárói.

Az orvos maga is példa

Stern Borbála maga is teljes értékű növényi étrendre váltott, férje pedig valamivel később csatlakozott hozzá, miután a vegán sportolókról készült The Game Changers című dokumentumfilmben elhangzott egy kutatási eredmény arról, hogy a teljes értékű növényi étrend által a már kialakult érelmeszesedés visszafordítható. 

Bár az életmódorvosok saját példájukkal is igyekeznek ösztönözni pácienseiket, általánosságban elmondható, hogy az egészségügyben dolgozók egészségi állapota nem kielégítő. Hetente közel hatvan órát dolgoznak, átlagosan két és fél munkahelyen próbálnak helytállni. Eközben hatalmas érzelmi megterhelést jelent számukra a felelősség, az éjszakai ügyeletek, a kiszámíthatatlan munkabeosztás és a sok nehéz eset. Dr. Győrffy Zsuzsa és Dr. Girasek Edmond vizsgálatából például kiderül, hogy az orvosnők a krónikus megbetegedések területén a kontrollcsoporténál rosszabb mutatókkal rendelkeznek, és a reprodukciós egészség tekintetében a lakossági arányokhoz képest kismértékben, de gyakrabban fordulnak elő náluk teherbeesési problémák.

Önbevallásos kutatások szerint a háziorvosok mindössze 42 százaléka él aktív életet – ez azonban valószínűleg túlzóan optimista becslés.

 „Azt is tudjuk, hogy azok az orvosok, akik maguk is aktív életet élnek, előszeretettel ajánlják a mozgást. Ha azonban csak 42 százalék ajánlja a mozgást, az édeskevés. De ha a sétával már havi 50 embert meg tudunk mozgatni, akik aztán heti háromszor elmennek sétálni, az már mindenképp egészségnyereség” – véli dr. Stern Borbála.

A legtöbben a fizikai aktivitás miatt kezdik el a sétákat, de azért térnek vissza, amit Sabgir „X-faktornak” nevez: azaz a közösség miatt, melynek megteremtése nagyon fontos szempont a programban. A 40-50 fős sétákon résztvevők életkora ráadásul rendkívül változatos, ezért eltérő generációk között is alakulnak ki jó kapcsolatok. A változást elindítani és fenntartani is könnyebb, ha van mögöttünk egy támogató közösség – a Séta az orvossal program pedig éppen ezt a hátteret biztosítja. 

Bánosi Eszter