Az Így jártam anyátokkal-tól a Batman-univerzumig: ő Cristin Milioti, a Pingvin női főszereplője

–

Rátalálni a saját hangodra

Az olasz gyökerekkel bíró Milioti középiskolás volt, amikor beleszeretett a színészetbe, így az érettségi után a neves New York-i Egyetem felé vette az irányt, amit azonban később az ösztöneire hallgatva otthagyott – „emlékszem az érzésre, hogy ez a hely, ez a helyzet nem jó nekem” –, és inkább felfogadott egy ügynököt, aki elkezdte meghallgatásokra küldeni. Nem sokra rá háromepizódos szerepet kapott az HBO nagy sikerű sorozatában, a Maffiózókban (The Sopranos), ami egyébként nagyban inspirálta Sofia Falcone megszemélyesítésében is, de erről később. Az igazi áttörés viszont még váratott magára, addig pedig, hogy pénzt keressen, Cristin kutyasétáltatást vállalt.

2011-ben aztán megkapta a Once című musical női főszerepét a Broadwayn, amiért Tony-jelöléssel, majd 2013-ban Grammy-díjjal ismerték el a legjobb zenés színházi album kategóriában. Ehhez azonban rá kellett lelnie a saját hangjára, ami közel sem volt olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. „Amikor a New York-i Egyetemre jártam, az ottani énektanárok közül sokan megpróbálták megváltoztatni a hangzásomat. Azt mondták: a hangom nincs összhangban a külsőmmel” – mesélte a Backstage magazinnak adott interjúban.

Milioti hangja elmondása szerint halk volt, és egy kicsit „füstös”, amiről a tanárai úgy tartották: azzal nem lehet musicalben szerepelni.

„Meg kell tanulnod szopránként énekelni” – mondták neki, és hiába érezte, hogy így nem önazonos, igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Az akkor kapott kritikákat pedig sokáig önmagára vonatkoztatott igazságként cipelte.

Liz Caplan énektanár volt az, aki a Once című musical próbafolyamatai közben megtanította, hogyan használja a hangját anélkül, hogy megváltoztatná a hangzását. Segített neki rátalálni a saját hangjára, amivel szárnyalni kezdett – egészen a már említett Grammy-díjig.

Kevés híja volt, hogy nem őt üdvözölhettük Elphaba szerepében

Ilyen előzményekkel nem meglepő, hogy a Wicked című musical filmadaptációján dolgozó casting directoroknak is eszébe jutott, amikor Elphaba szerepére kerestek színésznőt. A casting azonban kudarcba fulladt, amiről Jimmy Fallon műsorában beszélt őszintén és sok humorral a színésznő.

Elmondta, óriási Wicked-rajongóként annyira izgult a lehetőség miatt, hogy lépten-nyomon gyakorolt, még a baráti beszélgetései közben is a híres – és igazán nagy ívű, valamint meglehetősen nehéz – Defying Gravity című dalt dúdolta magában. A körülmények azonban mintha összeesküdtek volna ellene.

„Ez volt az első személyes meghallgatás, amin részt vettem a Covid óta. Nem voltam emberekkel egy helyiségben addig. Kicsit be voltam rozsdásodva, kicsit remegtem – ez nem kedvez az énekhangnak. Nem kedvez a magas hangoknak.”

A casting jól ment – egészen addig, amíg el nem érkezett a pillanat, hogy elénekelje az igazi nagy dobást, a már említett Defying Gravityt. És akkor olyan hangok kúsztak elő a torkából, amiket se előtte, se utána többet nem hallott, és – ahogy ő fogalmazott – a halálos ágyán is kísérteni fogják. Ránézett a meghallgatást vezető szakembergárdára, és tudta, hogy ennyi volt. Annak ellenére viszont, hogy a meghallgatás nem a tervek szerint sült el, a műsorban kifejezte izgatottságát az akkor még csak készülő filmadaptációval kapcsolatban, és azt is elmondta: Cynthia Erivo – akiről Milanovich Domi kollégám ITT írt – tökéletes választás a szerepre.

Íme, anyátok, akinek felbukkanását egy fél világ várta tűkön ülve

Milioti a Broadway mellett a vásznon is egyre foglalkoztatottabbá vált. A Wall Street farkasa című szuperprodukcióban ő játszotta a Leonardo DiCaprio által megformált Jordan Belfort első feleségét, Teresa Petrillót – és elmondása szerint rettegett, hogy el fogja rontani a szereplést (nem tette).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

cristin milioti (@cristinmilioti) által megosztott bejegyzés

Az egyik legvadabb élménye a filmmel kapcsolatban pedig – már amellett, hogy addig sosem szerepelt ekkora produkcióban – annak a jelenetnek a rögzítése volt, amikor pofon kellett vágnia filmbeli férjét.

Ez a valóságban azt jelentette, hogy 12 órán keresztül – amíg meg nem lett a tökéletes felvétel – újra és újra szét kellett pofoznia Leonardo DiCapriót. „Szó szerint kivertem belőle a szuszt is” – mondta, hozzátéve: mégsem emiatt fontos számára a jelenet, hanem azért, mert az általa megformált karakter itt merte először szabadjára engedni az addig elfojtott érzéseit.

De a teljesség igénye nélkül láthattuk őt a Palm Springs című filmben és a nagy sikerű Black Mirror című sorozatban is. Valamint ő játszotta Ellyt a David Bowie-musicalben, a Lazarusban, amit az off-Broadway-bemutató után a West Enden játszottak. A darabot először 2015 végén adták elő, így Milioti az utolsók között volt, aki Bowie-val dolgozhatott, mielőtt 2016 januárjában májrákban elhunyt. „A Bowie-val való munka olyan elképesztő volt, amennyire csak el lehet képzelni – mondta korábban az Independentnek. – Az egyik legszebb része ennek az volt, hogy elénekelhettem a Changes című dalt, ami az egyik kedvenc Bowie-dalom […] Igazi megtiszteltetés volt” – mondta.

És hát ott volt az Így jártam anyátokkal című sorozat, amivel igazán ismertté vált világszerte, és amivel emberek milliói azonosítják elsősorban ma is. Ő volt ugyanis Ted Mosby felesége, gyerekeinek anyja, akinek kilétét az utolsó évadig homály fedte, és akinek felbukkanását már minden rajongó tűkön ülve várta.

Épp ezért is voltak marha pipák a sorozat készítőire, amiért (spoiler alert – bár nem tudom, van-e valaki a földön, aki nem látta a sorozatot), „megölték” őt, miután Ted kínkeservesen rátalált. Milioti az Independentnek azt is bevallotta: mivel nem látta korábban a produkciót, nem tudta, hogy „mennyi ideig és mennyire várták az emberek, hogy találkozzanak ezzel a karakterrel”, így a nyomás is kisebb volt rajta, ami határozottan hasznos volt a munka szempontjából.

Levetkőzni a megfelelési vágyat

Az Így jártam anyátokkal című sorozatban való szereplése nagyban formálta a róla alkotott képet. Amikor a Vanity Fair interjújában az újságíró felidézte számára, hogy az egyik legtöbbet használt jelző a médiában a színészi munkájával kapcsolatban az „alulértékelt”, Cristin úgy reagált: mindig is inkább lenne alulértékelt, mint túlértékelt. Közben pedig azt is bevallotta, hogy tudatosan távol tartja magát az internettől: nem olvas sem magáról szóló cikkeket, sem kritikákat.

Régen megtanulta már ugyanis, hogy ne hasonlítgassa magát másokhoz, és ne próbáljon meg mindenkinek megfelelni. Sőt, ez volt talán az egyik legkeményebb lecke a pályafutása során.

„A meghallgatásokon évekig azt adtam az embereknek, amiről úgy gondoltam, hogy elvárják tőlem, nem pedig azt, amit az ösztöneim vagy az értelmezésem diktált volna. Azt mondani, hogy ezt nagyon bánom, talán túlzásnak hat, pedig tényleg így van. Már az első naptól kezdve önmagamnak kellett volna lennem, és a saját értelmezésemet megmutatni egy-egy szereppel kapcsolatban a castingokon.”

A fordulópontot ebben a Meg Simon casting directorral való beszélgetése hozta el számára, aki arra buzdította, hogy soha ne próbáljon meg más benyomást kelteni a meghallgatásokon, mint ami ösztönösen belőle jön. Ennek köszönhetően pedig elmondása szerint szárnyakat kapott. És, hogy ez mennyire így van, azt a nézők a Pingvinben láthatják, amiben végre igazi főszerep jutott neki. 

A nő, akitől egész Gotham retteghet

A szinte felismerhetetlenségig maszkírozott Colin Farrell nem is kaphatott volna méltóbb partnert Cristin Miliotinál a Pingvin női főszerepére. (spoiler alert) Az ugyanis, ahogyan életre kelti a családja által elárult és cserben hagyott Sofia Falconét, aki a sebzettségéből erőt kovácsol a bosszúhoz, egyszerűen lenyűgöző. Elementáris erő árad belőle, minden gesztusa a helyén van, tényleg zseniális. És szó szerint fürdőzik a szerepben.

Rengeteget készült is rá. Mivel régóta nagy rajongója a Batman-univerzumnak, azt mondta, nem elégedhetett meg a szimplán jó teljesítménnyel – mindent bele kellett adnia. És különleges kapcsolat is alakult ki benne a megformált karakter iránt.

 „Nagyon szeretem őt, és bár nem feltétlenül értek egyet bizonyos döntéseivel, nem hiszem, hogy rossz ember lenne. Szerintem inkább hihetetlenül sérült” – mondta a GQ-nak. A Vanity Fairnek pedig kiemelte: újra és újra eljátszaná Sofiát, ez a karakter – és maga a produkció – ugyanis nagyon sokat jelent neki. És ez minden pillanatban átjön.

Épp ezért nevezte szó szerint baklövésnek a Guardian újságírója, hogy Milioti nem válthatta díjra a jelölését a legjobb színésznő kategóriában az idei Golden Globe-on. Mert bár Jodie Foster valóban szép teljesítményt nyújtott a True Detective: Night Country című sorozatban, Milioti úgy vitte a hátán a Pingvint, ahogy azt kevés női szereplőtől láthattuk az elmúlt egy évben. 

A Pingvin, azaz Oswald Cobb még Batmannél is méltóbb ellenfélre lelt benne, és bár Sofia Falcone megformálásáért ezúttal nem kapott díjat, de biztos vagyok benne, hogy Cristin Miliotinak nem ez lesz az egyetlen főszerepe, amiért még a jelöltek között fogjuk látni.

Filákovity Radojka