A brutalista: ki ihlette a karaktert, és miért állt rajta bosszút a James Bond írója?

–

Sok szempontból magyar történet

Mielőtt nagyon elkezdenéd röstellni magadat, amiért semmi sem dereng neked a főszereplő Tóth László, magyar származású, világhírű brutalista építészről, gyorsan megnyugtatlak: ilyen személy nem létezett (hogy miért nem, azt mindjárt mondom). Szerencsére azonban épp elég valós, hús-vér minta állt a rendező-forgatókönyvíró Corbet-nek a rendelkezésére ahhoz, hogy megalkossa az emigrációba kényszerülő, fiktív magyar művész karakterét, aki monumentális alkotással tör halhatatlanságra az álmok országában.

A filmen összességében mintegy 150 magyar szakember dolgozott, köztük a vágó Jancsó Dávid, a társproducer Petrányi Viktória, illetve apróbb szerepekben feltűnnek benne magyar színészek is: Mészöly Anna, Vilmányi Benett és Orbán Levente. A forgatás 95 százaléka Budapesten zajlott (a többi az olasz Carrarában).

A brutalista „a mindenkori emigráns problémájáról szól, aki megérkezik egy ismeretlen országba tele reményekkel, ám az Újvilág kegyetlen, próbák elé állítja, a tehetségét és a személyiségét kerékbe töri. Fájóan aktuális a film zsidó vonatkozása is, ugyanakkor időtlen is egyszerre”

– mondta el az ATV műsorában Petrányi Viktória.

A brutalista főszereplőjét megformáló Andrian Brodynak is vannak magyar kapcsolódásai, hiszen az édesanyja, Sylvia Plachy Budapesten született magyar-cseh zsidó családba. Tizenhárom éves volt, amikor 1956. december 10-én, egy hónappal a magyar forradalom leverése után egy lovaskocsiban elrejtőzve, családjával együtt elmenekült Magyarországról, majd New York Queens negyedében telepedtek le. Amerikai állampolgárságát 1963-ban kapta meg, tíz évvel később pedig megszületett fia, Andrian Brody. A színésznek nem ez lesz az első sikere, amit hányattatott sorsú, ám zseniális kelet-európai karakter megformálásával ér el, a 2002-es Zongorista című holokausztdrámával (melyet Roman Polański rendezett, és amelyben egy szegény lengyel zsidó zongoristát játszott) már bizonyított. A brutalistában egy nagyívű víziókkal megáldott építész szerepét, Tóth Lászlót alakítja, aki a háborút követően Amerikába menekülve akarja újraépíteni az életét és a karrierjét. 

A majdnem és a teljesen Tóth Lászlók

Mint már említettem, a film Tóth Lászlója fiktív karakter, soha nem létezett. Ahogy Adrien Brody egy interjúban elmondta:

„A brutalista egy kitalált történet. És azért kitalált történet, mert amikor Brady és Mona kutatást végeztek, hogy megpróbáljanak filmet írni egy olyan európai építészről, aki túlélte a náci megszállást, és Amerikában folytatta a munkáját, nem találtak egyet sem, mert mindet megölték.”

Mona Fastvold egy interjúban elárulta: forgatókönyvírás közben rengeteget olvasott a brutalista építészetről, valamint a XX. századi magyar történelemről, Tóth László karakterébe pedig több valós személy munkásságát is belegyúrta. Azt ugyan nem tudni, hogy ezek pontosan kik is voltak, az EuroNews cikke azonban két magyar építészt is említ, akik a főszereplő személyét ihlethették.  

Akire megorrolt Ian Fleming

A cikkben említett egyik építész a zsidó származású Goldfinger Ernő, aki híres volt arról, hogy nem ismert kompromisszumot, ha tervezésről volt szó. Goldfinger 1902-ben született Budapesten, tehetős zsidó családba. Ausztriában, Svájcban és Párizsban tanult, a francia fővárosban töltött egyetemi évei alatt ismerkedett meg a korabeli francia építészet ikonjaival, August Perret-vel és Le Corbusier-vel, akik óriási hatást gyakoroltak rá. Miután 1934-ben feleségül vette Ursula Blackwell angol festőnőt, egy gazdag gyáros lányát, Goldfinger Angliába költözött. Itt a Bauhaus-mozgalomnak akkor Londonban élő tagjaival ápolt szorosabb kapcsolatot, többek között Moholy-Nagy Lászlóval és Breuer Marcellal.

A háború utáni újjáépülésben Goldfinger is kivette a részét, a brutalizmus jegyében modern, funkcionalista lakótornyokat tervezett a lebombázott otthonok helyébe. Hogy gyorsabban el tudjanak készülni az épületek, előregyártott vasbeton-elemekből álló modulrendszert talált ki. Az ő nevéhez fűződik még az Egészségügyi Minisztérium öt épületből álló együttese, a Rowlett Streeti lakóházak, a brit kommunista párt székháza, a Daily Worker irodaháza, és a huszonkét emeletes Trellick-torony is.

Elismert építész volt, ám nem egy kifejezetten kellemes ember. Hajlamos volt a dühkitörésekre, az alkalmazottaival borzasztóan bánt, ha hibázáson érte őket, azon nyomban útilaput kötött a talpukra.

Annak ellenére, hogy nehézkes embernek tartották, aki hajlíthatatlan volt az elképzeléseiben, építésztanoncok egész sora várta, hogy nála dolgozhasson. 

A viselkedése okozta aztán a botrányos hírnevét is. Amikor ugyanis a Willow Roadon építette a saját házát, az ott lakók mindent bevetettek, hogy megakadályozzák benne (sikertelenül, az épület mára még műemléki védettséget is kapott).

A tiltakozók között volt a környéken élő Ian Flemming is, a James Bond-sorozat írója, aki bosszúból Goldfinger Ernőről nevezte el híres főgonoszát. Ernő, aki a humort még hírből sem ismerte, rettenetesen felbőszült ezen, be is akarta perelni az írót, amiről végül a könyvkiadó beszélte le. Flemming és Goldfinger peren kívül megegyezett, illetve onnantól fogva bekerült minden Bond film elejére: a történetek szereplőit a képzelet szülte.

Akit idehaza elfeledtek: Breuer Marcell 

Goldfinger Ernő azonban soha nem élt az Egyesült Államokban, szemben Tóth László másik lehetséges inspirálójával, Breuer Marcellel. A magyar-német származású, zsidó modernista építészt illetően egy interjúban Brody megemlíti: a film egyik legfontosabb hivatkozási pontja ő volt. Breuer azonban még a holokauszt előtt, egy rövidebb angliai kitérőt követően 1937-ben vándorolt ki az Államokba. Egy darabig a Harvardon tanított, majd 1946-ban New Yorkba költözött, ahol csak úgy dúskált a megbízásokban. Nemcsak építészként lett világhírű, hanem formatervezőként is, ő alkotta meg a csővázas Vaszilij-fotelt (melyet mestertársa, Vaszilij Kandinszkij után neveztek el – ő volt a fotel első vásárlója).

A Tóth László karakterét inspiráló építészek között még megemlítik Louis Isadore Kahn észt származású amerikai zsidó építészt, akinek családja 1906-ban emigrált az Egyesült Államokba.

A leghíresebb Tóth László

Azért csak akad egy igazi Tóth László is, aki igen kétes hírnévre tett szert a nemzetközi porondon. A geológus végzettségű férfi 1972. május 21-én stílusosan geológuskalapáccsal esett neki Michelangelo Piétájának a Szent Péter bazilikában.

Az incidens nem volt minden előzmény nélkül,

a mentális problémákkal küzdő László már jó ideje harcolt azért, hogy a Vatikán elismerje: ő nem más, mint Krisztus urunk maga. Szűz Máriát is a következő szavakkal állt neki szétverni: „én vagyok Jézus, aki feltámadt a halálból”.

Erőszakkal világgá kürtölt téveszméjét a Szűzanya orra, bal szeme, és bal karja bánta. A vandál magyart végül egy jelenlévő tűzoltó ráncigálta el a szobortól, őt később ki is tüntettek hősi tettéért. Az önjelölt Jézust viszont nem csukták börtönbe, kétévnyi olaszországi gyógykezelés után kitoloncolták, egyenesen Ausztráliába (ahová az olasz balhéja előtt Magyarországról emigrált). A sztorija állítólag még a Pókember és Doctor Strange szülőatyját is megihlette. Nem csodálom, valóban… brutális tett! Apropó…

… mi is az a brutalizmus? 

Azon kívül persze, hogy az 1950–70-es évek között dívó, címadó építészeti korszak, ami a mozi szokatlan hossza minden filmkritikusból előhozza a kihagyhatatlan szófordulatot: „brutálisan hosszú A brutalista”. (Ennek a kísértésnek én igyekeztem ellenállni.)

A kifejezés maga nagy valószínűséggel a francia „béton brut”-ból származik, és „befejezetlenséget”, illetve „nyers betont” jelent. Ha brutalista-szakértővé gyúrnád ki magad (legalább egy kocsmai diskurzus erejéig), akkor ezekre a hívószavakra lesz szükséged: robusztus épületelemek, zord külső, grandiózus megjelenés, dísztelenség, egyszerű vonalvezetés, durva felületek, geometrikus formák, acél, üveg kő és beton, beton, beton! Meg egy kis beton.

Leginkább Angliában és Amerikában volt elterjedt, de azért idehaza is fellelhető pár brutalistára hajazó alkotás. Ilyen az Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetségének székháza, az óbudai Laborc utca 1–3. szám alatt található RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet épülete, és az újpalotai Víztoronyház is. 

A brutalista

Brady Corbet író-rendező egy interjúban elmondta, A brutalista arról szól, hogyan alakította a háború utáni építészetet a háború utáni pszichológia. „Még az épületek építéséhez használt anyagok közül is sokakat a háborús időkre fejlesztettek ki. Ezek az épületek nem léteznének, ha nem lett volna az a trauma, amin a világ oly sok embere ment keresztül.”  

Corbet szerint van közös az építészetben és a filmkészítésben: „nagyjából ugyanannyi ember kell egy épület felépítéséhez, mint egy film elkészítéséhez”.  

A maratoni hosszúságú filmet egyébként mindössze 34 nap alatt forgatták le 2023. március 16-a és május 5-e között, és a rendező szerint kevesebb mint 4 milliárd forintnyi dollárból készült el. (Összehasonlításképp: a Most vagy soha című, Petőfi Sándort és a márciusi ifjakat a középpontba állító Rákay Philip-produkció 7 milliárd forintba kóstált.)

Fiala Borcsa