Balatoni József: Két tartalmas és nyugis hét suli nélkül

 –

Úgy várták a gyerekek a téli szünetet, mint a Messiást…

Kicsivel több mint két hét iskolai szünet sajnos nem elég ahhoz, hogy számottevő programokat lehessen tervezni, de arra igen, hogy valamennyire kiszállhassanak a gyerekek a mindennapi darálóból.

Azt hiszem, nekik a szünet már önmagában is ünnep, a karácsony pedig csak hab volt a tortán.

Az én életem is úgy alakult az elmúlt években, hogy otthon töltöttem a szüleimmel a karácsonyt. Nagyon élveztem, hogy újra kicsit gyerek lehettem. Mégis valami más volt, mint gyerekkoromban, és időbe telt, mire rájöttem, miben különböznek a mostani karácsonyaink a régiektől: ez pedig nem más, mint a nyugalom.

Igen, most nyugalom van, ami régen nem volt jellemző a karácsony előtti időszakban. Talán szentestére kicsit lehiggadt mindenki. Talán…

Most nincs kapkodás, nincs idegeskedés, nem kell eszeveszettül takarítani, mintha egyenesen a Köjál érkezne hozzánk vendégségbe.

Nem számít, ha kicsit íztelen a rizs, vagy ha kireped a bejgli (szerintem amelyik bejgli nem reped ki, abban nincs is elég töltelék), vagy ha görbe a fa. Régen ezek mind feszültséget okoztak, ma azonban mindenki elintézi egy „ez van” vállrándítással. Ettől pedig sokkal meghittebbé vált az ünnep.

Épp ezért gondolom azt, hogy mindennél fontosabb lenne, ha a családok feszültség, idegeskedés és veszekedés nélkül töltenék a téli szünet első pár napját is. Ez a gyerekeknek talán még fontosabb, mint a szülőknek. Tudom, nem könnyű, de sokkal jobb, ha mindannyian megélhetjük a valódi ünnepi hangulatot.

A gyerekek is sokkal szívesebben emlékeznek majd a nyugalmas napokra, mint a felfordulásra. El kell engedi a kényszerességet, a megfelelni akarást, a tökéletesség iránti görcsös vágyat, mert ez csak megmérgezi az ünnepeket. Az első és legfontosabb az, hogy törekedjünk a nyugalomra – a többi már gyerekjáték lesz.

A téli szünet az ünneplésen túl arra való, hogy a gyerekek annyit pihenjenek, amennyit csak tudnak

Nehéz időszak van mögöttük, és egy még nehezebb, terheltebb előttük, félévzárással, felvételivel.

Arról nem is beszélve, hogy idén a húsvét, vagyis a következő hosszabb pihenési lehetőség, a tavaszi szünet, csak április 17-én kezdődik, azaz – megszakítás nélkül – még három és fél hónapig iskolába kell járniuk a gyerekeknek.

Az pedig brutálisan hosszú. Ezért is létfontosságú, hogy hagyjuk őket pihenni, aludjanak annyit, amennyit szeretnének. 

Egyenek jókat, legyenek egész nap pizsamában, ha úgy tartja kedvük. Ha jönnek a vendégek, úgyis fel fognak öltözni, mert nem akarnak pizsiben mutatkozni mások előtt. Ha meg mégis, akkor mi történik? Semmi. Az a legfontosabb, hogy a családjukkal lehessenek úgy, ahogy szeretnének, feszengés és kényelmetlen érzések nélkül.

Semmit ne erőltessünk, legyen az, amit ők akarnak. Ha nincs kedvük kirándulni, rokonokat látogatni, ide menni, oda menni, akkor sem történik semmi.

Úgyis jönnek olyan rokonok, akiket nem szeretnek annyira, vagy nem örülnek nekik túlzottan. Elég olyankor levenni a pizsamát. Disztingválásból pedig ennyi bőven elegendő.

Tilos tanulni!

A harmadik fontos dolog a tanulás – vagyis annak a teljes mellőzése.

Tanárként mindig ezt az elvet vallottam: a szünet arra való, hogy pihenjen mindenki, így semmilyen feladatot, tanulnivalót nem adtam olyankor – remélhetőleg ezzel már minden kolléga így van.

Gyurkó Szilvi is MEGÍRTA nemrégiben, mennyire káros és kiirthatatlan gyakorlat, hogy a szünetekre rengeteg házi feladatot adnak föl a kollégák, ráadásul ez jogilag sincs rendben, és cseppet sem gyerekkímélő hozzáállás.

Ha esetleg mégis kénytelen tanulni valamennyit az a szegény gyerek, azt se az ünnepnapokon tegye. Előre döntsétek el, hogy mikor foglalkozik majd vele. Az se baj, ha ez csak a téli szünet utolsó napjaiban történik, és nem teljes erőbedobással. Ez alól talán kicsit kivételt jelentenek a felvételizők, akiknek kell egy kicsit gyakorolniuk (amúgy tényleg kell?). Ez esetben is a diák döntse el, hogy mikor és mennyit foglalkozik vele.

Szerintem három-négy napnál többet nem szabad foglalkozni ezzel a szünetben, mert akkor csak kimerülnek, és teljesen kipurcannak a felvételire. Szóval minden tanulással óvatosan, de leginkább kerüljön mindenki a lehető legtávolabb tőle!

Ahogy kerüljük a „felvételi, iskola, érettségi, tanulás, félévi eredmények” témaköreit is, mert azzal csak idegesíti magát mindenki, és garantáltan rontanak az ünnepi hangulaton. Annyit meg nem ér az egész.

Én kívánom mindenkinek, hogy úgy teljenek a szünet napjai, ahogy az mindenkinek jó! Ez a legfontosabb, minden más mellékes.

Mindenkinek békés, áldott, boldog és meghitt ünnepeket kívánok!

(A kellemes szót szándékosan kerülöm, mert kellemes lehet például a lábvíz, de nem a karácsony. És a Last Christmastól is hidegrázást kapok. Ez nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de mindenképpen ki akartam adni magamból. Köszönöm!)

Balatoni József