Állatok összeszoktatása: hogy hozzunk új macskát vagy kutyát meglévő házi kedvencünk mellé?

–

Már épp bebósiskolnék az esti sorozatomon, amikor óriási perpatvar ver fel. A hangzavar mindössze öt másodpercig tart, de felér egy atomtámadással, és hiába hallom a héten negyedjére, most is vagy tíz perc, mire visszarendezem a pulzusom. Már körbe se kell néznem, pontosan tudom, honnan jött. A kutyám épp a nappalin sasszézott végig gyanútlanul, mikor a kanapé alatt lesben álló macskám hirtelen lerohanta, mert játszani akart. A kutya ettől úgy megijedt, hogy egyből ráförmedt, a macska meg már fenn a polcon – azt hiszem, a mai nap folyamán már nem mennek egymás közelébe. Pedig összességében nincsenek rossz viszonyban – néha még az összebújva alvás is belefér –, csak épp a játékról gondolkodnak egészen másként. Ami az egyiknek szórakozás, az a másiknak támadás – és nincs az a tolmács, aki békét teremtsen köztük.

A kutya-macska konfliktus talán senkit sem lep meg, ám a tapasztaltak már azt is jól tudják, hogy ugyanennyi rizikó rejlik abban, ha már meglévő macskánk mellé újabb macskát, vagy a kutyánk mellé második ebet hozunk haza. Az összeszoktatás sokszor kihívásos folyamat – ám a jó hír az, hogy tudatossággal, türelemmel, és némi ráfordított energiával szinte mindig megoldható. Arról, hogy miként érdemes belevágni, Németh Nikolett Nea macskatréner (akiről már korábban is ÍRTUNK), a Macskaszemmel megálmodója, és Csikós Gábor kutyatréner, a DOG3 alapítója segít. 

Macska mellé macskát

Ha a már meglévő macskánk mellé szeretnénk egy újabb cicát, elsőként a macskák működését kell megértenünk – mind általánosságban, mind a sajátunkra vonatkoztatva, kezdi Németh Nikolett. Az ugyanis, hogy mely állatok jönnek ki jól egymással, számtalan tényező függvénye: a cica kora, neme, aktivitása éppúgy szerepet jászik benne, mint a színe (!) vagy a fajtája. Éppen ezért, ha biztosra akarunk menni, érdemes olyan helyről vásárolni vagy örökbe fogadni, ahol a csapat jól ismeri a nála lévő macskák tulajdonságait, és lelkiismeretesen segít abban, hogy a lehető legmegfelelőbb körülmények közé adja az állatait.

„A bengáli macskák, a feketék és a vörös cicák nagy része nagy mozgásigényű és játékosabb, a nőstények pedig általában nyugisabbak”

– mondja Nikolett, majd hozzáteszi: az előbbiek mellé például nem érdemes hazavinni egy öregecske, nyugodt macskát, mert valószínűleg nem találják majd meg a közös hangot egymással.

Hogyan kezdjünk neki?

A macskák összeszoktatásában kulcsfontosságú lesz két alaptulajdonságuk: az egyik az, hogy a cicák territoriális élőlények – ergo, nem szeretik, ha valaki betolakodik a területükre –, a másik, hogy szagokon keresztül kommunikálnak és ismerik meg az őket körbevevő világot. Éppen ezért első lépésként nem javasolt összeengedni a két cicát – Nikolett szerint a fokozatosságban rejlik a megoldás. 

„Az új cicának érdemes előkészíteni egy saját helyiséget, ahol mindene megvan, legyen szó alomról, vízről, élelemről, játékokról, fekhelyről. Itt kell elkezdenie a pályafutását az otthonunkban.

A két macskát fokozatosan kell bemutatni egymásnak. Ebben segít az, ha először csak egymás szagát ismerik meg, például ugyanazzal a kefével fésüljük át őket – különösen a mancs, az arc és a fenék környékén –, vagy kicseréljük egy-egy játékukat, a későbbiekben a fekhelyüket.”

Hozzáteszi: érdemes a gazda illatát is belekeverni ebbe, hogy a gazdi személyét is szokja az új jövevény.

Nikolett szerint nehéz meghatározni, mennyi idő szükséges ehhez, hiszen minden állat egyedi, de ha a macskák ritmusában haladunk, és figyelünk a jelzéseikre, nem hibázhatunk túl nagyot. Ha azt látjuk, hogy az ajtó résén keresztül kíváncsiak egymásra, szívesen játszanának, nyugodtan előreléphetünk, ha viszont regresszió következik be, érdemes lassítani. A siker pedig sajnos nemcsak a mi erőfeszítéseinken, de a szerencsén is múlik majd:

„Míg vannak olyan macskák, akik már az első másodperctől mosdatják egymást, az is megesik, hogy a két állatnak akár egy év is kellhet, amíg biztonságosan létezhetnek egymás mellett.

Egyébként, még ha hihetetlenül is hangzik, ebben is szerepe van a genetikának: a feketék és a vörösek például gyorsabban megértik egymást” – mondja Nikolett, hozzátéve: az sem ritka, hogy már összeszokott állatok kapcsolatában történik törés – ennek klasszikus oka, ha például az egyik állatorvoshoz kerül, és ezáltal ismeretlen szagokat visz be a közös térbe. Ilyen esetben segítheti a békülést a jutalomfalatokkal való közös játék, vagy rosszabb esetben az, ha elölről kezdjük a folyamatot és különválasztjuk őket.

Macska mellé kutyát

Hogy mi okozza a kutyák és a macskák közti, évezredekre visszanyúló háborús helyzetet? Nikolett szerint a gond általában abból fakad, hogy a két állat egészen más nyelvet „beszél”, és nagyon könnyen félreértelmezik egymás kommunikációs eszköztárát. Míg például a kutyáknál a csóválás a boldog izgalom jele, ez macskáknál idegességet jelent, de a játékra hívás is egészen máshogy néz ki a két fajnál – ahogy azt feljebb az én példám is mutatta. Ugyanakkor azt is hozzáteszi: ahogy a macskák esetében, úgy itt is érdemes feltérképezni a két állat alaptulajdonságait.

Sajnos nem minden kutya szoktatható össze macskával, mert hiába a nevelés, az ősi vadász-zsákmány ösztönöket nem lehet csak úgy kikapcsolni náluk. Ha egy kutya vadászatra, üldözésre lett tenyésztve, akkor jobb, ha nem próbálkozunk, mert könnyen baleset lehet a vége. És ez a másik oldalról is igaz: hogy ha a macska felé egy nála jóval nagyobb, fogakkal teli ragadozó közeledik, menekülni fog.

„A konfliktusos helyzetek kivédésének első lépése, ha mindegyik állat pontosan ismeri a határokat.

Ebben jellemző ütközőfelület lehet például az etetés: ha egy macska megpróbál belemászni a kutya táljába, az rögtön meglengeti a vörös zászlót, így míg ezek a keretek nincsenek lefektetve, érdemes elkülöníteni az állatokat. Ez általában nagyjából három hónapig tart – ez az az átmeneti idő, amíg csak a gazdi jelenlétében, limitált időre szabad összeengedni az őket” – mondja Nikolett, aki azt is kulcsfontosságúnak tartja, hogy segítsünk az állatoknak dekódolni egymás jelzéseit.

„Az eltérő nyelvrendszer megértése tanulható és tanítható. Egy jó kutyatréner segíthet például abban, hogy a kutya megtanulja a lassabb farokcsóválást, reakciót, ezáltal ne ijessze halálra a macskát.

Szintén nagy segítség, ha ügyelünk arra, hogy a macska biztonságos helyre húzódhasson a kutyától. Míg előbbi jellemzően a földön mozog, addig a cicák használnak magasabb helyeket is – ha pedig erre lehetőséget biztosítunk nekik, az segíthet elkerülni a későbbi konfliktusokat.”

Nikolett hat macska és egy frissen befogadott kutya gazdájaként elsősorban a pozitív megerősítésekben hisz. Ő többször került már olyan helyzetbe, hogy konfliktusokat kellett elsimítania, és volt már, hogy mind a hét állat körbevette, ő pedig jutalomfalatokat osztott nekik. Érdekes módon ezt nemcsak a gazdájukhoz, de egymás jelenlétéhez is kapcsolták, és ezt követően már nagyobb szeretettel fordultak egymás felé.

Ugyanakkor mindkét tréner hangsúlyozza: a kutya és macska összeszoktatásánál nagyon sokat számít az életkor. Megfigyeléseik szerint akkor alakul ki a legnagyobb összhang, ha a két állat közül valamelyik nagyon pici még, a másik pedig nyugodtabb alkat – ha egymás mellett nőnek fel, abból óriási szerelem szövődhet. Ugyanakkor érdemes rá figyelni, hogy hasonló aktivitású négylábúakat válasszunk: egy nagyon pörgős, aktív macska ingerelheti a kutyát, ahogy fordítva is, és ez könnyen vezet konfliktusokhoz.

Kutya mellé kutyát

Csikós Gábort a kutyák összeszoktatásáról kérdezem, ő pedig már elöljáróban leszögezi: rengeteg dolog függvénye, hogy két állat miként jön ki egymással, ezért nem szerencsés általánosítani. Véleménye szerint nagyon sok múlik ugyanis azon, hogy milyen a meglévő kutya és a gazda kapcsolata, valamint azon is, hogy mennyi időt, energiát tudunk a két állat összehangolására fordítani.

„Könnyen meglehet, hogy az első, rosszul megkoreografált találkozás nem sül el túl jól, de ez semmiképp sem jelenti azt, hogy a két állat nem illik össze. Én ehhez mindenképp szakember segítségét kérném”

– kezdi Gábor, aki, bár elsőre hasonló temperamentumú és méretű állatokat javasolna egymás mellé, pályafutása során arra is több példát látott már, hogy a két kutya különbözősége adta meg az összhangot. Nem ritka ugyanis, hogy egy idős kutya épp a fiatalabb hatására kap új lendületet, vagy egy túlpörgős kölyök a kevésbé aktív társának köszönhetően nyugszik le. 

Hogyan kezdjünk neki?

Amennyiben a kinézett kutya az örökbeadók elmondása alapján problémamentes (értsd: nem agresszív vagy nem terjeszt fertőző betegséget), érdemes a két kutyát elsőre egy közömbös területen, például futtatóban összehozni. Sőt! Az is bevett szokás, hogy a két kutya nem érintkezik egymással, csak egymás mellett, két külön személlyel játszik, konkrét kontaktus nélkül szokva egymás jelenlétét.

„Két felpörgött, saját területen összeengedett, idegen kutya ritkán reagál jól egymásra, és ez nem is elvárható. A legtöbb konfliktus általában abból fakad, ha valamelyik túl tolakodónak vagy intenzívnek érzékeli a másikat – ám ezt a rizikót a minimumra csökkenthetjük, ha a két állatot a közös találkozó előtt külön-külön is lefárasztjuk már” – mondja Gábor. Ugyanígy, az összeköltözésben is fontos, hogy fokozatosságra törekedjünk, és figyeljünk az állatok jelzéseire. 

„Nem kell hogy a két kutya rögtön barátságot ápoljon. Ha közömbösek egymással, és mindketten megtalálhatják a saját biztonságos helyüket a lakótéren belül, az már jó kezdet”

– fejti ki Csikós Gábor, aki szerint az első pár napban érdemes külön etetni és akár külön sétáltatni az ebeket. „Fontos, hogy mindkét kutya külön-külön kapja meg a figyelmet, és csak pár nap elteltével foglalkozzunk velük együtt.”

Azt is hozzáteszi: érdemes beszereznünk egy kennelt, ahova az állatok elvonulhatnak, vagy ahova különzárhatjuk őket, ha el kéne mennünk otthonról. 

„Egy eleve jól felépíthető kutya-gazda rendszerben stabilak és átláthatók a szabályok. Ha ezt az új kutya megborítja, az az eredeti rendszerről is elmond valamit. Figyeljünk az igényeikre, és ha szükséges, adjunk több támogatást, több időt, több játékot, sétát, egymástól külön egy ilyen helyzetben – hiszen ez kárpótolhatja mindkét állatot az első, még nehéz időszakban.”

Takács Dalma