„Az élmény mindenki számára terápia” – A nap, amikor 500 családon kívül nevelkedő gyerek korcsolyázott együtt

–

November utolsó hétvégéjén a Városligeti Műjégpálya különleges látványt nyújtott: több száz állami gondoskodásban nevelkedő gyerek csúszkált a jégen – kézen fogva, összekapaszkodva, lépésről lépésre támogatva egymást. A Generali Freeze Fesztivál nem hétköznapi esemény volt számukra, a délután során felejthetetlen élményekkel gazdagodtak. Az ilyen pillanatok nemcsak mosolyt csalnak az arcokra, de kitörölhetetlen nyomot hagynak a szívekben is.

„Ha találkozom velük, akár évekkel azután is, hogy kikerültek az otthonból, kivétel nélkül mindig feljönnek a közös emlékek” – meséli Lánczi Zsuzsa, a soproni gyermekotthon szabadidő szervezője, amikor arról kérdezem, hogyan hatnak a családon kívül nevelkedő gyerekekre az ehhez hasonló élmények. A soproni gyermekotthonnal sok más otthonhoz hasonlóan már több mint tíz éve működik együtt a Generali, akik Mosolyvadász programjuk keretein belül igyekeznek olyan támogatást nyújtani, amire valóban szükség van.

Célzott, valódi segítség

Olt Boglárka, a Generali a Biztonságért Alapítvány szakértője szerint, bár az alapítvány munkája sokszor látványos, a gyermekotthonokkal kapcsolatos munka kevésbé látható a társadalom számára. „Sokkal jobban kell ismerni ezt a közeget meg a problémákat ahhoz, hogy úgy tudjon az ember segíteni, ahogy arra valóban szükség van. Éppen ezért megkérdeztük az otthonokat, hogy mi az, ami segítség lenne – meséli Olt Boglárka. – Van, aki élményeket akar szerezni a gyerekeknek, volt, ahol fejlesztőpedagógusra volt szükség, és azt finanszírozták ebből.

Ezeket a megtartó erőket keressük, hogy hogyan tudnak a gyerekek olyan tevékenységekben, közegben vagy programokban részt venni, hogy ne más alternatívát keressenek.”

A gyerekek sok esetben kemény traumákkal érkeznek az otthonokba, ezek a pozitív élmények azonban hatalmas szerepet játszanak ezek feldolgozásában: segítenek új megküzdési mechanizmusok elsajátításában, de erősítik a gyerekek pozitív önképét is. A támogató élmények és közeg mind hozzájárul ahhoz, hogy a trauma hatásait csökkenteni tudják.

„Olyan programokkal szoktunk pályázni, amire a gyerekeknek szüksége van. Nagyon jók ezek a lehetőségek, mert össze tudunk ülni a munkatársakkal, azokkal, akik a gyerekekkel vannak, és meg tudjuk beszélni, hogy mi az, ami a legjobban kell, mire van szükség. Mi általában terápiás foglalkozásokra, lovaglásra, mese- vagy művészetterápiára, sportolási lehetőségekre szoktunk pályázni” – teszi hozzá Lánczi Zsuzsa.

A Freeze Fesztivált is igyekeztek a gyerekek igényeihez igazítani – a hangulatból pedig egyértelműen kiderül, hogy ez sikerült is. Amellett, hogy egész délután korcsolyázhatnak a gyerekek, és – ahogy egyiküktől megtudom – a kedvenc zenéik szólnak, a fesztivál fellépője KKevin volt, akinek a koncertjét még a hazafelé tartó buszúton is emlegették. „Én nem tudtam, hogy ki az a KKevin, de érdekes a történet: úgy volt, hogy az egyik lányt nem hozzuk magunkkal. Aztán indulás előtt nem sokkal kérdezte, hogy »nem arra az eseményre mennek, amin fellép a Kevin?« Ő követi az előadót, innen hallott az egészről – az meg egyébként szuper, hogy egy olyan előadót hoztak ide, akit szeretnek, aki meg tudja szólítani őket” – meséli a soproni gyermekotthon másik nevelője.

Rengeteget ad egy-egy élmény – korosztálytól függetlenül

„Ezeknek a gyerekeknek sokszorosan sérült az önbecsülésük, nehezen bíznak másokban, egy csomó hátránnyal indulnak” – mondja a győri gyerekek nevelője. Szerinte az élmények – és nemcsak a korcsolyázás, de a különböző táborok, sportolási lehetőségek és versenyek, kirándulások, múzeumlátogatások, utazások mind – elképesztő hatással vannak a gyerekekre, teljesen más oldaluk mutatkozik meg ilyenkor. „Szeretik az új dolgokat. Azt pedig, ha Pestre jövünk, különösen – Budapest nekik egy bűvös szó. Most is azt hitték, hogy a hazai koripályán leszünk, de amint kiderült, hogy ide jövünk, sokkal lelkesebbek lettek” – csatlakozik rá soproni kollégájára, aki rendszeresen kíséri a gyerekeket különböző programokra, nyaranta pedig táboroztatja őket. „Szeretnek barátkozni és ismerkedni, és nagyon-nagyon nyitottak. Nagyon jól feltalálják magukat most is, hiszen sokan közülük nem tudnak korcsolyázni, de mindenképpen jó élmény, amit hétfőn el tudnak mesélni majd az osztálytársaiknak.”

Azért is rendkívül jelentősek ezek az élmények az állami gondoskodásban élő gyerekek számára, mert ilyenkor úgy érezhetik, hogy ők vannak a középpontban, sok felnőtt számára fontosak – kicsit hasonlóan, mint a családban nevelkedő gyerekek esetében.

„Én még soha nem korcsolyáztam – csatlakozik a beszélgetésünkbe egy hét év körüli fiú, aki szintén Győrből érkezett. – De már tudok egyedül csúszni, és most, amikor felmentem a jégre, már egyszer sem estem el! Eddig a foci volt a kedvenc sportom, de mától lehet, hogy ez lesz.”

Nagyon várta, hogy Budapestre jöhessen, és amiatt is örül, mert nem kell itt aludni – ő jobban szereti azokat a programokat, amelyek után hazamennek az otthonba.

„Én szeretem a táborokat is, meg azt, amikor elutazunk. Voltunk pár éve Olaszországban, két éve meg Erdélyben, nagyon jók voltak” – meséli egy tizenhat év körüli lány. Azt mondja, ilyenkor van néhány kötelező program, és azok is érdekesek, de sok a szabadidő, így tényleg személyre szabott élményekkel gazdagodhatnak. „És a táborokban is mindig azt mondják a többiek, hogy ne menjünk haza, tök jó lenne itt lakni. És tényleg jó lenne. Nemcsak a programok miatt, de azért is, mert tényleg figyelnek ránk, ez rólunk szól” – mondja.

Ahogy beszélgetünk a jégpálya mellett, egyre többen gyűlnek körénk, mindenkinek van hozzáfűznivalója a témához.

„Ha most nem lett volna ez a program, akkor soha az életben nem megyek jégre. Soha nem próbáltam volna ki, de most megpróbáltam, és estem is, de ez ilyen”

– szól közbe egy kiskamasz fiú. Szerinte a felnőttnek, a kísérőknek is jó élmény a fesztivál, hiszen ők is korcsolyázhatnak. „Én is azért szeretek tábort, bármilyen programot vinni, mert van élményem. Szeretek kipróbálni velük dolgokat. Nem érdekel, hány éves vagyok” – mondja a soproni nevelő. 

A táborok rendkívül fontos személyiségformáló hatással lehetnek a családjukon kívül nevelkedő gyerekekre. Az önbizalom növelése, szociális készségek fejlődése, önállóság és felelősségvállalás, empátia és kapcsolatok építése, valamint a szorongás csökkentése mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a gyerekek pozitív személyiségfejlődéséhez. Ezek az élmények lehetőséget adnak többek között az érzelmi kifejezés és az önismeret fejlesztésére, valamint a szociális készségek javítására, az új tapasztalatok pedig nemcsak a személyiségfejlődést, de a traumafeldolgozást is segítik.

Élmények segítik a feldolgozást

Ahogy a nevelők elmondják, ezekben a programokban az a különleges, hogy partnerként kezelik a gyerekeket, tiszta lappal indulhatnak, nincsenek „leírva”. Azt erősítik bennük, hogy egytől egyig értékes emberek, és ha valaki hibázik, akkor azt meg lehet beszélni, és jóvá lehet tenni.

„A saját önbecsülésüket építik, azt, hogy merjenek bízni, nemcsak magukban, de a körülöttük lévő felnőttekben is”

– meséli a győri gyerekek nevelője.

„Amellett, hogy egy-egy program mekkora élménnyé válik számukra, segítenek a gyerekekben feloldani a korábbi traumákat is” – teszi hozzá Lánczi Zsuzsa. Szerinte szülőként a saját gyerekeinknek is próbálunk olyan élményeket adni, amelyek akár életre szólóak is lehetnek, és nincs ez másként az állami gondoskodásban nevelkedő fiatalok esetében sem. „Sokszor megfogalmazzák, például egy balatoni program után: nem biztos, hogy eljutnak oda még egyszer. Úgyhogy nemcsak a terápiás foglalkozások fontosak, de ezek a lehetőségek élményt is adnak a gyerekeinknek. És az élmény szerintem mindenki számára terápia. Gondoljunk csak bele, ha elutazunk, elmegyünk pihenni egyet, az számunkra is terápiásan hat – és ugyanígy igaz ez a gyerekekre is.”

„A sorstársi közösség fontos a gyerekek számára, hogy tudjanak kapcsolódni, meg tudják osztani, hogy miben vannak, fel tudjanak töltődni” – mondja Olt Boglárka, aki szerint legalább ennyire fontos, hogy a nevelők is tudjanak találkozni egymással, kapcsolódni egymáshoz. „Tavaly megismerkedtem egy győri kollégával, tök jó fej volt, tartjuk is a kapcsolatot. És ez azért is jó, mert sokan nem látnak bele a munkánkba, sokan vannak, akik alábecsülik, amit csinálunk. Mi viszont tudjuk egymásról, hogy mivel jár a gyerekekkel lenni, akár huszonnégy órában is” – meséli az egyik nevelő. Az ő feladatuk, hogy biztonságos, támogató környezetet teremtsenek, amely elősegíti az otthonokba érkező gyerekek egészséges fejlődését. A nevelők feladata nemcsak az olyan fizikai ellátások biztosítása, mint az étkezés vagy orvosi ellátás, de mentális és érzelmi támogatást is nyújtanak a fiatalok számára.

A gyerekek közötti összetartás és a nevelők egymás iránti támogatása a délután folyamán szinte tapintható. Bár más-más otthonokból, de egy busszal érkeztek a soproni és győri fiatalok, hazafelé pedig mi is velük tartunk. Az út első félórája még hangosan telik, aztán ahogy utoléri őket a fáradtság, egyre csendesebbé válik a társaság. A mellettünk ülő, hat év körüli fiút az irataival a kezében nyomja el az álom, mire az egyik társa átnyújtja a nevelőnek a műanyag tokot, nehogy leessen. Előttünk két tízéves lány ül, vidáman szókirakóznak egyikük telefonján. Győrhöz közeledve aztán leteszik a telefont – az egyikük ugyanis itt, míg másikuk Sopronban él. Hosszan ölelik egymást a megállóig, és bár egyikük sem tudja, hogy mikor jön el ennek az ideje, megbeszélik, hogy egymás legjobb barátai lesznek addig is, amíg legközelebb is találkozhatnak.

Mózes Zsófi, Kerepeczki Anna