Monokinizni alapjog vagy polgárpukkasztás?

–

Míg a monokinizésről a legtöbbünknek a nyolcvanas-kilencvenes évek Balaton-partja jut eszébe, ma már a szabadstrandok számának csökkenésével a Balaton környékén sokkal jobban szabályozott, hol lehet nőként fedetlen felsőtesttel élvezni a strandot.

És bár egyre több európai város és régió hoz megengedő szabályokat a topless kapcsán az uszodákban, fürdőkben, itthon az enyhülés még mindig várat magára. Ennek pedig számos oka van.

A monokinizés megítélését sok minden befolyásolja kezdve a kulturális hagyományainktól azon keresztül, hogy mit hozunk a családunkból egészen addig, hogy milyen a viszonyunk a saját testünkhöz, és más meztelen testének látványához.

Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom: van még dolgunk ezen a téren. De vajon szeretnénk-e egyáltalán dolgozni rajta? A válaszok vegyesek, ahogy magának a monokinizésnek a hazai megítélése is.

Közszeméremsértés, magamutogatás vagy a szabadság maga?

A 48 éves Barbara azt mondja, mély szégyenlősséget hoz a gyerekkorából – megélései pedig nem egyediek, itthon szinte generációs élménynek tekinthetők.

„Apám szigorúan nevelt, az egészen kicsi koromat leszámítva elvárás volt, hogy semmi meztelenkedés nem lehet otthon (életemben nem láttam például aput pucéran), és a saját meztelen testem látványa is nagyon sokáig zavarba hozott. Szóval kiépültek a gátlások rendesen.

Nyaranta Jugóban meg a termálban a strandon szinte nem bírtam levenni a szemem a fesztelenül monokiniző német turistalányokról és asszonyokról. Egyszerre volt zavarba ejtő és lenyűgöző az, ahogy a mindenféle típusú és formájú mellüket szabadon hagyva napfürdőztek, úsztak, jöttek-mentek” – meséli Barbara, aki azt mondja, neki többek közt emiatt meg sem fordult a fejében soha, hogy monokinizzen. „Jézusom, dehogy! Vagyis… egészen idén nyárig, amikor is Horvátországban egy nagyon eldugott kis stégen, békében és nyugalomban, a tengeri sünök meg a halak társaságában egyszer csak se szó, se beszéd levettem a bikinifelsőmet. Olyan szabadságérzés – és közben persze kis szégyenérzet és izgalom – kerített hatalmába, hogy leírni sem tudom. Úsztam és napoztam, még fel is ültem. Isteni volt! Egészen addig, amíg fel nem tűnt a horizonton egy vitorlás… Még meg sem közelítette a partot, amikor én már vigyázban feküdtem, bikinifelsőben. Mint egy jókislány. Szóval: work in progress.”

Vele ellentétben – bár sok szempontból vannak problémái a testével – Karolina sosem volt szégyenlős. „Szívem szerint az életem 90 százalékában nem viselnék melltartót, és a strandokon sem bajlódnék vele (kényelmetlen, melegem van alatta, és szeretek mindenhol lebarnulni), de egy csomószor azért döntök mégis a bikinifelső mellett, már az adott közegben/helyszínen egyszerűen muszáj” – kezdi a húszas évei végén járó nő, aki a Balatonon, kisebb hazai strandokon egyszer-kétszer próbálkozott monokinizéssel, de elmondása szerint olyan szinten megbotránkozott a környezete, hogy végleg elengedte a dolgot. Most már csak külföldön dobja le a textilt, és ott is csak akkor, ha mások is így napoznak. 

„Utálom, hogy ezt a megfelelési kényszer hajtja, de azt még jobban utálom, hogy konkrétan magamutogatásnak, közszeméremsértésnek számít az én, mellesleg szabad szemmel nem is látható mellméretem.

Ha Magyarországon monokinizem, azt érzem, hogy vagy zavarba jönnek tőle az emberek és nem tudjak természetesen kezelni, vagy/és egyenesen megbélyegeznek, összesúgnak, vizslatnak. És kösz, én pihenni jöttem, akkor inkább – szomorú módon – alkalmazkodom a hülye szabályokhoz” – tette hozzá.

A vele egykorú Hanna egyetért vele, azt mondja: társadalmi okai vannak, hogy nem monokinizik rendszeresen.

„Nagyon igazságtalannak tartom, hogy ebben (is) ekkora a nemek közti különbség, és persze, ne legyen kötelező (ahogy vannak férfiak is, akik inkább felsőben fürdenek), de ha valakinek úgy komfortos, én csak annyit mondok, hogy free the nipple!”

Az én testem, az én határaim

Azonban nem csupán a szabályok, az otthonról hozott minta, illetve a társadalmi megbélyegzéstől való félelem játszik szerepet abban, ha valaki távol tartja magát a műfajtól. Személyiség, szemérmesség és a testünkhöz való viszony kérdése is, hogy mennyire komfortos valakinek közszemlére tenni a fedetlen felsőtestét.

Anna azt mondja, sosem vágyott topless strandolásra.

„A mellem nekem túl intim testrész ahhoz, hogy megmutassam. De tényleg semmi gyötrődés vagy megfelelés nincs bennem. Egyrészt a cicim az enyém, másrészt egyáltalán nem akarom a nappal süttetni a mellbimbóimat, röviden ennyi. Az, hogy más csinálja-e, egyáltalán nem foglalkoztat, ha látok egy monokinizőt, akkor látok: nem borzolja fel a kedélyeimet.”

Bea szintén nem strandolt még fedetlen felsőtesttel. Korábban eszébe sem jutott, illetve elmondása szerint „a szuperkonzervatív exférje is kiborult volna rajta”, ma pedig már azért sem vállalná be, mert a gyerekivel jár strandra, akik abban a kiskamaszos korban vannak, hogy nagy valószínűséggel zavarba hozná őket vele. A gyerekek aspektusát hozta be szempontként az RTL Fókusz tavaly készített riportjában Béres Anett is, aki kiemelte: „Minden strandon vannak gyerekek. Most rákényszerítünk egy gyereket – tök mindegy, hároméves vagy tízéves – hogy másnak a cicijét nézze?”

Velük ellentétben Erika korábban sokat monokinizett, ma már azonban semmi pénzért nem venné le a fürdőruha felsőjét nyilvános helyen. „Beleégett a tudatomba, amikor lánykoromban ('80-as évek), divat volt a free cici, és láttunk idősebb hölgyeket szarrá barnulva monokinizni a Balatonon. Na, szóval,

ha járnék is strandra, ahogy nem járok, akkor sem venném le. És nem azért, mert idősebb hölgy vagyok, hanem mert a testem egyes részei megadták magukat a gravitációnak – amit nem bánok, de szigorúan megtartom az uramnak. Csak ő élvezheti ezt a látványt, ha már egyszer igent mondott.”

A dress code itthon megköveteli a „tisztességet”

Hazánkban nincs egységes jogszabály, a legtöbb hazai strand, fürdő, uszoda a házirendjében egyénileg határozza meg, hogy milyen öltözék az elfogadott a területén. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a mozgástér nagy lenne.

„Monokinizni az épített fürdőkben egyértelműen nem lehet, medencékben ilyenre nincs lehetőség” – mondta Balogh Zoltán, a Magyar Fürdőszövetség főtitkára tavaly az nlc-nek. Bár a cikk szerint a Gellért fürdő honlapján 2023-ban még az a kikötés állt, hogy a nők viseljenek „tisztességes fürdőruhát”, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. idén márciustól érvényes új házirendjében ezt a kitételt ilyen módon már nem találtam meg. Helyette azt igen, hogy a „medencékben kizárólag olyan úszóruházat viselése engedélyezett, amelyet kifejezetten úszási célokra fejlesztettek ki és vékony, színtartó anyagból készült ruházat (pl. úszódressz, bikini, unikini, tankini, trikini, fecske, úszóshort, szörfnadrág, burkini, szörfpóló).”

Ezzel szemben a budapesti Aquaworld házirendjében már lefektették:

„tilos a Fürdőt megfelelő fürdőruha nélkül igénybe venni. […] A közerkölcsöt-, közrendet sértő módon viselkedni, az együttélés szabályait bármilyen módon megsérteni.”

A monokinizés lehetősége így itthon a naturista strandokra, egyes szabadstrandokra korlátozódik – de a műfaj kedvelői leginkább külföldön hódolhatnak neki zavartalanul. Ott viszont egyre szélesebb körben. 

Európában vannak megengedőbb helyek is

Katalónia évek óta törekszik arra, hogy mindenki a maga igénye szerint strandolhasson. A katalán kormány még 2020-ban döntött arról, hogy ennek jegyében törvénybe foglalja: a nőknek joga van a topless napozáshoz. Ennek ellenére néhány önkormányzati fenntartású uszoda továbbra is tiltotta a monokinizést, így 2023-ban szigorítást vezettek be a rendeletben.

Azóta törvényellenesnek számít a topless strandolás megakadályozása: a helyi hatóságoknak tilos bármiféle megkülönböztetésben részesíteniük azokat, akik fedetlen felsőtesttel szeretnének strandolni, ellenkező esetben pedig – tehát a topless strandolás akadályozásáért –, komoly pénzbüntetéssel is sújtható az adott önkormányzat.

A BBC erről szóló cikke azt is kifejtette: az intézkedés a diszkrimináció minden formáját igyekszik csírájában elfojtani, így tartalmazza a a burkini viseléséhez és a nyilvános szoptatáshoz való jogot is.  

Hasonló intézkedést vezetettek be tavaly Berlinben is, miután több nő jogi lépéseket tett, amiért egyiküket kiküldték az uszodából, mert fedetlen felsőtesttel strandolt, másikukat pedig arra kérték, hogy takarja el a melleit.

Filákovity Radojka