Háborúról, haragról és félelemről is lehet beszélni a gyerekekkel – és ezek a mesekönyvek segíthetnek ebben

–

1. Gyurkó Szilvia–Palya Bea–Szabó T. Anna: Minden gyerek kicsi kincs

(Az egész családnak és minden nevelési szakembernek)

„A gyerek nem játék

Mindenkinek meg kell tudni:

minden gyerek kicsi kincs.

Kérés nélkül ne nyúlj hozzám,

puszi, simi, csiki nincs!”

Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője, aki a kezdetektől a WMN állandó szerzője is, lassan húsz éve kitartóan küzd a gyerekek jogaiért: sok-sok ilyen tárgyú írását olvashattátok az oldalunkon.

Küldetésének egyik legfontosabb része, hogy felhívja a társadalom figyelmét a gyerekek szexuális kizsákmányolására.

Sajnos a kutatások azt jelzik, hogy a pandémiával az előző, riasztó adatokhoz képest is drasztikusan nőtt az abúzusok száma. 

A Minden gyerek kicsi kincs olyan hiánypótló kiadvány, amelyből végre a legvédtelenebb korosztály, a három–hét évesek számára is kiderül a mesén, versen és mondókán keresztül, mit is jelent pontosan a bugyiszabály: ebben pedig Bogdán Viki érzékeny, kedves, kerekded rajzai is sokat segítenek.

Szabó T. Anna Az enyém vagyok egészen című mondókája azzal is támogatja a gyerekeket saját testképük kialakításában, hogy minden sort összekapcsol egy-egy mozdulattal, így a közös játék lehetőségét is megadja a kicsiknek. 

Az Én is voltam kiscica című mesében egy nagymama és természetesen egy kiscica története világítja meg a két gyerekszereplő számára, hogy „van jó simogatás, meg rossz simogatás”.

„Önmagában egy mese vagy mondóka nem tudja megvédeni a gyerekeket, de növeli az érzékenységüket azokkal a fizikai vagy érzelmi határátlépésekkel szemben, amelyekkel rossz szándékú emberek próbálkozhatnak. Azok a gyerekek, akik a saját testükkel, határaikkal kapcsolatban tiszteletet, megerősítést kapnak a szüleiktől és a számukra fontos felnőttektől, könnyebben tudnak nemet mondani egy rossz szándékú közeledésre, vagy merik elmondani, ha valaki átlépett egy határt velük szemben. Ha ezek az esetek nem maradnak titokban, mert a gyerekek jelzik, az segíti a szülőket és a többi felelős felnőttet, hogy megtehessék a megfelelő lépéseket, és megvédjék a gyerekeket” – írja a szülőknek, szakembereknek szóló ismertetőjében Gyurkó Szilvia, és természetesen a bugyiszabályokat is felsorolja, valamint

ahhoz is kiváló támpontokat ad, hogyan érdemes beszélgetni ezekről a kérdésekről a gyerekekkel.

A kötethez készült egy remek animációs film is, melyet a sokszorosan díjazott Cinemon filmstúdió hozott létre az illusztrátor, Bogdán Viki rajzai alapján. Szabó T. Anna versét Palya Bea zenésítette meg Lisztes Jenő és Gerzson János közreműködésével. Nézzétek meg a gyerekekkel együtt!

Szerintem ez a kötet olyan ajándék, ami nemcsak a gyerekeknek kiváló, hanem a felnőtteknek is jó támpontot ad arra, hogyan védhetjük meg a legkisebbeket a szexuális ragadozóktól.

Első lépésként olyan jó volna például, ha kollektíve leszoknánk arról, hogy folyton puszira unszoljuk a kisgyerekeinket a rég nem látott, számukra jóformán ismeretlen rokonok érkezésekor… (Lampion Könyvek)

2. Romana Romaniszin–Andrij Lesziv: A háború, amely megváltoztatta Rondót

(Nagyóvodásoknak, kisiskolásoknak, kamaszoknak és felnőtteknek)

„Rondó lakói nem tudták, ki az a Háború. Úgy bukkant fel, mintha a semmiből jönne. Fekete volt és félelmetes. Dübörögve haladt a város felé, a nyomában romok, zűrzavar és éjsötét mindenütt.”

Ez a gyönyörű kötet nem riogatni akarja a gyerekeket (és a felnőtteket), mint ez az elképesztő plakátkampány, amit mostanság sajnos úton-útfélen láthatunk, hanem számukra is érthetővé teszi a háború természetét.

Az ukrán szerzőházaspár még a Krími háború idején alkotta ezt a kivételes könyvet, ami azóta sajnos az orosz-ukrán háború kitörésével újra aktuálissá vált.

Igen plasztikusan megmutatja a rövid szövegeken és a kétoldalas képeken a fenyegetést, a háború közeledését, a tehetetlenséget, a küzdelmet, az utána maradó sebeket… ám a győzelmet is jól érzékelteti. 

A történetnek három hétköznapi tárgy a főhőse, amelyeket a gyerekek is jól ismernek. Dankó villanykörte formájában jelenik meg, Fábián állatformájú lufi, Zirka pedig egy papírmadár. A költői szépségű, drámai képek és a Vonnák Diana által fordított érzékletes szöveg megmutatja, hogy a közösség ereje még a legrettenetesebb ellenséget is képes legyőzni, és ebben a gyerekek szerepe is elengedhetetlen. (Pagony)

3. Kertész Erzsi: Az elátkozott erdő – Hova tűnt a jókedv?

(Nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak, meg a felnőtteknek is)

„Kalapács Károlyné vagyok, nyugdíjas csokidara-készítő kisiparos, és ha bárkit is érdekel, én átkoztam el ezt az erdőt, mert mostanában nagyon rossz kedvem van, és igazságtalannak éreztem, hogy ha nekem rosszkedvem van, akkor másnak hogyhogy nincs.”

Ez a rövid részlet csak egy kis ízelítő a könyv felszabadító humorából, ugyanakkor sokkal mélyebb jelentése van, mert ha belegondolunk, az egész társadalmunkra jellemző a „ha nekem rossz, másnak se legyen jó”-hozzáállás.

Sokszor még felnőttként sem könnyű megfogalmazni a nehéz érzéseinket, hát hogyan is várhatnánk el ezt egy kisgyerektől? Azt nem állítom, hogy minden ötévesnél idősebb gyerek képes lesz erre, miután meghallgatta vagy elolvasta Kertész Erzsi könyvét, de abban biztos vagyok, hogy kap majd néhány támpontot ahhoz, hogy felismerje a benne dúló-fúló érzelmeket, és talán könnyebben is kezelje azokat.

A szerző eredetileg gyerekpszichológus, és nem mellesleg az egyik legnépszerűbb gyerekkönyvíró. A kettő között pedig szerintem szoros összefüggés van, mert Kertész Erzsi valóban mélyen belelát a gyerekek lelki folyamataiba, és minden könyvében megtalálja azt a nyelvet és azt a formát, ami miatt ennyire átérzik az utódaink a történeteit.

Ezt a kötetet a barátságos betűméret miatt akár már kezdő olvasók számára is bátran ajánlható, a történet pedig valósággal szárnyal; és az egyik szárnya minden bizonnyal a humor.

Bár eredetileg csak bele akartam pillantani a friss, még nyomdaszagú könyvbe, mégis úgy repültem át a negyven oldalon, hogy észre sem vettem: már a végén vagyok. Kedvem lett volna még egyszer elkezdeni, annyira tetszett, de sajnos nem volt rá módon.

Biztos vagyok benne, hogy ez sokszor olvasós mese lesz, erre készüljetek föl, kedves szülők! Akár egy esős napon vagy egy ráérősebb estén egyetlen lélegzettel is végig lehet olvasni.

A mese főhőse, Pán, a kecskeszarvú, kecskelábú görög mitológiai alak nagyon is emberi, ahogy az őt körülvevő erdő lakói, a manók, koboldok és nimfák is azok. Épp Kalapács Károlyné, a csokidara-készítő hölgy a legkevésbé emberi(es) figura (egy ideig), akinek az erdő mellett van a hétvégi telke, és baromira unja, hogy az erdő lakói folyton dalolnak, táncolnak, és jól érzik magukat, mert zavarja az ezzel járó zaj. Ezért megátkozza az erdőt, és kilopja belőle a jókedvet, amit aztán elrejt a városban. A szomorú erdőlakók Pánt küldik a városba, hogy keresse meg az ellopott jókedvüket… De csitt! Többet nem árulhatok el, esetleg még annyit, hogy Káposztás Judit csodás képi világot teremtett a meséhez. 

4. Tasi Katalin: Szerintem ebben a házban lakik egy szellem

(Óvodás kortól kezdve minden korosztálynak, igen, a felnőtteknek is) 

– „Akkor hát te vagy a ház szelleme, akinek nagy, kopasz feje van, és fekete bociszeme? – Ühüm. – Aki fél a sötétben? – Ühüm. –Aki elveszíti a fél pár zoknijait? – Ühüm. – Aki a kamrában lakik, a harmadik polc jobb sarkában? – Ühüm. – Aki ha akar, akármekkorára nő, ha meg akar, akkora, mint egy mákszem? – Ühüm. – Aki inkább ijedős, mint ijesztgetős? – Ühüm.”

Szerintem minden gyereknek és szülőnek el kell olvasnia Tasi Katalin igen szellemes könyvét, ami egy kisfiú és egy félős szellem találkozását és közös nyári kalandozását meséli el.

A poétikus és poénos szöveghez Litkei Juli, a külföldön élő, és ott már nagy sikereket magának tudható illusztrátor káprázatos, művészi erejű kétoldalas képei adnak csodás keretet. 

A megszelídíthető szorongásról, a barátság és a nyitottság erejéről is beszél ez a gyönyörű könyvtárgy.

Szerintem ez a kötet is a sokszor előkerülő, egyestés kategóriába tartozik majd a nagyóvodások és a kisiskolások körében, de a szülők sem unják meg, mert annyi felfedezésre váró, bűbájos részlet lakozik benne. Na meg persze egy szeretnivaló szellem, akinek a tulajdonságai feltűnően hasonlítanak a kisgyerekekére! (Pagony)

5. Ralf Butschkow: Jaj, csak ki ne nyisd!

(Hároméves kortól biztosan, de már a kisebbeknek is)

„Koppints az ujjaddal az állatok popójára! Akkor majd megállnak. Ügyesen koppintasz! De az egyik állat fürgébb volt, mint te, és bejutott a házba. Lapozz gyorsan, nincs vesztegetni való időd!”

Ez az interaktív lapozó már a legkisebbeknek is sok-sok felhőtlen pillanatot hoz majd. A rövid instrukciókat követve beleshetünk az állatkert világába, és ha mégis kinyitjuk a könyvet, arra számíthatunk, hogy ezzel megnyílik a kapu, az állatok pedig kiszaladnak a rácsok mögül. Kezdődhet hát az üldözés!

A kicsik nyugodtan forgathatják, rázogathatják, dörzsögethetik a könyvecskét, a benne szereplők pedig mindig „engedelmeskednek” majd nekik.

Hogy mi történik a nagy levegővétel után, kiderül majd, ha beszerzitek ezt a könyvet.

Roppant szórakoztató, ahogyan az interakciók során változnak a figurák, és úgy tűnik, hogy mi magunk alakíthatjuk a történetet. És persze a végére érve azonnal újra lehet kezdeni! Szóval jól vigyázz! Jaj, csak ki ne nyisd! (Móra)

6. Madarász Éva: Tiszavirágok – Csak semmi szemétkedés!

(Kamaszoknak és a szüleiknek)

„Mióta anyu… szóval amióta ő nincs, minden megváltozott, semmi sem olyan, mint amit megszoktam. Apu először úgy csinált, mintha minden rendben lenne, aztán meg összecuccolt, és elhozott ide, több száz kilométerre mindentől, amit ismerek és szeretek. Nekem itt tényleg minden új, és igazi béna, városi hülyegyereknek érzem magam.”

A kiskamaszoknak a legnehezebb írni, nagyjából ebben a korban dől el, hogy az olvasó kisiskolások vajon olvasó nagykamaszokká és aztán könyvszerető felnőttekké válnak-e majd.

Ha olyan könyvet kerestek a felsős korosztályú gyerekeiteknek, akikben még van hajlandóság az írott történetek befogadására, Madarász Éva könyve kiváló választás lehet.

A komplex és jól felépített sztorit nehéz volna összefoglalni ebben a pár sorban, a lényege az, hogy nagyon sok olyan élethelyzettel találkozhatnak benne a kamaszok, amelyekkel könnyen azonosulhatnak: megjelenik benne a bullying, az orosz-ukrán háború, a Covid, és természetvédelem fontossága is, de egyik téma sem erőltetett. Madarász Éva egyszerűen és nagyszerűen elmesél egy érvényes történetet. Érezhetően igen jól ismeri a szlengeket, a mostanság divatos szófordulatokat, de mindez mit sem érne, ha nem volna tisztában a kamaszok lelkivilágával. 

A Tiszavirágok főhőse és elbeszélője a hetedikes Málnai Andris, aki valójában Andrea, de nem azért hívják így, mert az ellenkező nemmel azonosul jobban, bár kétségtelenül mindig inkább a fiús dolgok érdekelték. Egyszerűen csak nem szereti a nevét.

Orvos anyukája a Covid egyik utolsó hullámában halt meg, ő pedig azóta is dermedten ül a képernyő előtt, és iskola után a LOL vagy az Overwatch játékkal zsibbasztja az agyát. Összetört apjával nehezen megy a kommunikáció, aki szintén nem találja a helyét a régi közös otthonukban, ezért azt találja ki, hogy egy munka kapcsán egy évre elköltöznek Tiszabecsre, amit a lány egyszerűen csak Tiszabaszkurának titulál.

Az apát egy fontos természetvédelmi feladattal bízták meg, amelynek lényege, hogy megtisztítsák a csodálatos folyót a rengeteg szeméttől. Andris eleinte gyűlöli a helyet és a helyzetet, de szerencsére hamar igazi barátokra talál, és bekerül a Kalózok csapatába. Nagyon sok kalandot élnek át együtt, és persze a szerelem is feltűnik a láthatáron, ráadásul REA lesz belőle a végére. 

Élvezetes, humoros, ugyanakkor fontos kérdéseket boncolgató regény született a kiskamaszoknak, Radnóti Blanka igazán menő rajzai pedig életre keltik a figurákat. (Manó)

A képek a szerző tulajdonában vannak.

Both Gabi