–

Egyre több videót látni a közösségi médiában a 4B-mozgalomról. A dél-koreai nőjogi törekvés elnevezése a koreai nyelv bi- fosztóképzőjéből ered, ami azt jelenti: valami nélkül.

A négy b pedig így áll össze (angol átírással):

  • bisekseu: nem szexelnek férfiakkal 
  • bichulsan: nem szülnek gyereket
  • biyeonae: nem randiznak férfiakkal
  • bihon: nem kötnek házasságot férfiakkal

Első olvasatra ez igen szélsőséges megoldásnak tűnhet – és nyilvánvalóan nagy port is kavart nemcsak a távol-keleti országban, de világszerte. Ahhoz, hogy megértsük, miben gyökerezik, nem árt kettőt hátralépnünk, és megfelelő távolságból szemlélni a képet –

ez ugyanis korántsem egy modern, hirtelen szárba szökkent feminista vadhajtás, sokkal inkább a végső elkeseredés szülte kivonulás a társadalomból. Heteroszexuális nők, akik feladták, hogy a patriarchátus ellen harcoljanak.

Kislány? Akkor nem kell!

Ahogyan sok kultúrában, úgy a dél-koreaiban is elég egyértelmű a leosztás, ha anyagi javakról, munkáról, döntéshozatalról vagy öröklésről van szó családon belül: máig igen erősen él az a szokás, hogy a legidősebb fiúgyermeké a legtöbb jog. Társadalmi szinten sem kell sokat kutatnunk a patriarchátus nyomait: mivel a koreai férfiak túlnyomó többsége alig vagy egyáltalán nem végez házimunkát, és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokból is alig veszi ki a részét, a nők jelentős hányada a mai napig feladni kényszerül a karrierjét (vagy el sem tudja indítani azt), miután férjhez megy és gyereket vállal.

Ez a berendezkedés annyira alapvetésnek számít, hogy valójában már akkor hatalmas felháborodás tört ki, amikor a kilencvenes években szóba került: ez lehetne akár másképp is. A férfiaknak ugyanis – meglepetés! – egyáltalán nem áll érdekükben, hogy máshogy legyen.

A koreai nők mintegy 31 százalékkal keresnek kevesebbet ugyanabban a munkakörben ugyanannyi munkáért a koreai férfiaknál (Magyarországon ez 16-18 százalék körül mozog).

Nem csoda, ha – elnézést kérek, nem a saját véleményem jegyzem le – a családoknak egyszerűen „nem érte meg” kislánygyereket felnevelni, hiszen ha dolgozik is egy darabig, kevesebb pénzért teszi, mint egy fiú, s hamar ki is esik a munkaerőpiacról. A nemkívánatos lánycsecsemők osztályrésze tehát a halál lett: nemritkán úgy dobták ki őket, mint a háztartási hulladékot. 

Az irodalom adta a szikrát

Mint oly sok esetben a világtörténelem folyamán, a 4B-mozgalom esetében is egy irodalmi mű volt az, amelynek hatására a sok-sok elégedetlen nő egymásra talált és közösen kezdett a jövőről gondolkodni. Cho Nam-Joo 2016-ban megjelent, Kim Jiyoung, Born 1982 (Kim Joyoung, született 1982-ben) című regénye volt az, amelynek hatására az addig leginkább a feminista csetcsoportban vagy a Members of Megalia nevű feminista weboldalon eszmét cserélő koreai nők – Beyoncéval szólva – alakzatba rendeződtek.

„Úgy tekintettem Kim Jiyoung karakterére, mint egy hordóra, amely megtelt mindazokkal a tapasztalatokkal és érzésekkel, amelyeket oly jól ismer minden koreai nő” – nyilatkozta Cho Nam-Joo a regény főszereplőjéről. Úgy tűnik, ezek a tapasztalások valóban annyira egységesek, hogy könyvének, amely sok millió példányban kelt el világszerte azóta, jóval nagyobb a hatása, mint hitte.

Eszembe jut egyébként egy másik példa is, ami magyarul is olvasható: a nemzetközi Man Booker-díjas A növényevő (Han Kang koreai írónő regénye) azt írja le, hogyan lesz egy, a tradíciók és családi elvárások által tönkretett nő egyetlen lázadási lehetőségévé az, hogy előbb vegetáriánus, aztán vegán lesz, s végül többé nem eszik, és feloldódik a természetben.

A harmadik könyv, amit szokás említeni a téma kapcsán, Shin Kyung-Sook Please Look After Mom című regénye, amely egy családanya eltűnéséről szól.

Nem véletlen, hogy mindhárom kötetben megjelenik az eltűnés, láthatatlanná válás, önmaguk elvesztésének motívuma: a koreai társadalomban nőként nem nehéz így érezni. Az pedig, hogy mindhárom könyv hatalmas nemzetközi sikert is aratott, jól mutatja, mennyire nincs oka és joga más országoknak kívülről tekinteni erre a problémára…

Hány lépéses a bőrápolási rutinod?

A fenti társadalmi tényezőkön túl számos összetevője van a 4B-mozgalom megszületésének. Felsorolok néhányat:

  • a családon belüli erőszak aránya Dél-Koreában jóval a nemzetközi átlag fölött van: előbbi 41,5 százalék a globális 30 százalékos átlaghoz képest
  • rengeteg a nőkkel kapcsolatos gyűlölet-bűncselekmény, ami vagy megtorlatlanul marad, vagy nevetségesen enyhe büntetéssel sújtják az elkövetőt
  • a fejlett technológiának köszönhetően rendkívül elterjedtek az országban a rejtett kamerás bűncselekmények, amikor nőket akaratuk ellenére, tudtukon kívül figyelnek meg akár a saját intim környezetükben
  • a bosszúpornó is bevett szokás
  • 1996 óta Dél-Koreában a legnagyobb az eltérés a férfi és női bérek között – ez tehát lassan 30 éve nem javul
  • egy felmérés tanúsága szerint a nők 80 százalékát zaklatták már a munkahelyén
  • a magasan képzett, önálló, önellátó nőket a férfiak „kimcsi-nőknek” csúfolják, és egoista, rideg semmirekellőkként beszélnek róluk – akár tudományos publikációkban is…
  • a 12 lépéses koreai csoda-bőrápolási rutinok hátterében fontos látnunk azt a rendkívül nyomasztó szépségideált és súlyos társadalmi nyomást, amely a nőket éri a külsejükkel kapcsolatban 

Dél-Korea kimondottan homogén társadalom, a legmélyebb szakadékot egyértelműen a nemek közötti megkülönböztetés nyomán vájták. És csak az egyik oldalnak érdeke, hogy e szakadék fölött híd épüljön.

Pontosabban: eddig legalább az egyik oldal igyekezett hidat verni a szakadék fölé. A 4B-mozgalom viszont a mélybe szórta a szerszámait és azt mondta: ha a túloldalról nincs segítség, nincs meghallgatás vagy együttműködés, akkor mi köszönjük szépen, maradunk ideát. Ez esetben viszont senki se várja el, hogy a férfiak elvárásai szerint éljünk.

Hogy hányan vannak a mozgalomban? Jó kérdés: számosan már sok-sok éve, évtizede kivonultak a társadalomból a kommentek tanúsága szerint, míg mások csendben követik csak az új, nők alkotta szabályokat, így 

5000 és 50.000 követő közé lövik be a különböző cikkek a 4B létszámát. Ez azonban, ha a fogamzóképes női lakosságot tekintjük, csöppet sem alábecsülendő. Hiszen ezek a nők azt mondták: „inkább kihalunk, mint hogy így éljünk tovább”. Míg a hatvanas években egy nő átlagosan hat gyereket szült, mára ez a szám 0.78-ra csökkent – és évről évre szemmel láthatóan fogyatkozik tovább. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The Ghoul Next Door (@t.h.e.c.u.l.t) által megosztott bejegyzés

A politika mit sem ért az egészből

A két éve megválasztott elnök, Yoon Suk-yeol (férfi, nyilván) személyes véleménye szerint (amelyet egyre-másra hangoztat is) mindezért a feminizmus okolható, hiszen „tönkreteszi” a boldog, hagyományos kapcsolatokat. Hát persze. Véletlenül sem a hímsovinizmus, vagy, mondjuk, hogy egy házas nő naponta átlagosan három (!) órát dolgozik a háztartásban – szemben a férfiak által bevallott 54 perccel… 

Míg az egyik elnökjelölt választási ígérete az volt, hogy megállítja a 4B-mozgalmat, a másik azzal kampányolt, hogy megszünteti a Család- és Nőjogi Minisztériumot, amely a szexuális bűncselekmények áldozatainak védelméért felelős. 2022-ben a tankönyvekből eltávolították a „nemi egyenjogúság” kifejezést. Remek kilátások, nem?

Mindent elmond a patthelyzetről, hogy amikor egy átfogó kutatásban nemrég azt vizsgálták, mi az akadálya a házasságoknak és a gyerekvállalásnak, a nők a láthatatlan munka eloszlását jelölték meg legfőbb problémaként – a férfiak pedig a feminizmust.

A 4B-mozgalom mind ismertebbé válik szerte a világon, köszönhetően a közösségi médiának. És persze megérkezett rá a válasz is: a súlyosan nőgyűlölő incelkultúra nem kíméli azokat, akik szimpatizálnak a 4B-vel. Az „Ilbe”-mozgalom szerint például „minden nő sekélyes és élősködő”. Nem is értem, miért nem akar senki hozzájuk menni feleségül!

De akinek kétsége volna azt illetően, hogy a legmagasabb szinteken mennyire dívik a nők tárgyiasítása, az bátran vessen egy pillantást a „Nemzeti Születési Térképre” – amelyen világosan jelzik, az ország mely területén hány fogamzóképes korú nő van. (Nem, nem szeretnék tippeket adni senkinek idehaza…) 

„Amikor az elismert zenész képet küld a nemi szervéről” – Szexuális zaklatás a klasszikus zenei világban

WMN Ügy – 2024. április 24. – BSz

A 4B-mozgalom tagjai azt mondják: inkább kihalnak, mint hogy így éljenek tovább. Sokak szerint ez túl radikális, önző, stb., hiszen a szülés nemes feladat, sőt kötelesség. Szívesen megkérdezném tőlük, vajon mit mondanának erről a születésük után értéktelennek, rossz befektetésnek ítélt kislányoknak, akiket nemes egyszerűséggel kidobtak, hogy megszabaduljanak tőlük. Pontosan mit is nevezünk radikálisnak? 

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Jean Chung / Stringer

Csepelyi Adrienn