Egykepolitikától a háromgyerekes családokig

Teng Hsziao-ping kínai reformer politikus 1979-ben állt elő azzal a javaslattal Kínában, hogy vezessenek be egy rendeletet, amely előírja, hogy egy házaspárnak csak egy gyermeke lehet – kivéve az ország lakosságának nyolc százalékát alkotó etnikumokat, mint a tibetieket és ujgurokat. Számukra két gyermek is engedélyezett volt. Az intézkedésre azért került sor, mert az előző teljhatalmú vezető, Mao Ce-tung elhibázott gazdaságpolitikája miatt a majdnem egymilliárdnyi lakosság 97 százaléka szegénységben élt, és a folyamatosan növekvő népesség nagyban nehezítette az éhezés felszámolását. A propaganda, hogy a gazdagodáshoz és a jó élethez a kevesebb gyermek a kulcs, a csapból is folyt ebben az időben.

Nem volt ritka eset ekkoriban, hogy hajnali négykor rátörtek egy békésen alvó családra az adott tartomány családtervezési csoportjának hivatalnokai, ha kiderült, hogy a feleség nem az első gyermekével várandós.

A várandós nőket akaratuk ellenére, gyakran fizikai erőszakkal szállították kórházba, és művi terhességmegszakítást végeztek rajtuk, amelyhez alá kellett írniuk egy beleegyező nyilatkozatot is. Aki ellenállt, arra börtön várt, vagy legalábbis ezzel fenyegették meg. 

Hsziao-ping idejében a kényszerabortusz mellett az erőszakos sterilizáció is gyakori, bevett módszer volt. 

Amennyiben mégis megszületett a második gyerek, az egész éves átlagfizetésnek (ami nagyjából 30 ezer jüan, vagyis körülbelül 1,3 millió forint volt) megfelelő büntetést is kaphattak a családok, de elveszíthették a lakásukat vagy a munkájukat is. Amennyiben például egy pedagógusnak több gyereke született, örökre eltiltották a tanítástól. De nem csak a szülő, a második gyerek is büntetésben részesült, a városokban a kisebb testvérek már nem kaptak ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást. 

Édesanya sétál két gyermekével Pekingben, 2017-ben - Forrás: Getty Images/Zhang Peng/LightRocket

Mivel a fiúgyermek jóval nagyobb értéknek számított vidéken (ugyanis a hagyományos felfogás szerint szégyent jelentett, ha valakinek nem született fia), nem volt ritka eset az újszülött lánycsecsemők meggyilkolása. Később pedig, amikor megjelentek a korszerű ultrahangos berendezések, és a szülők előre megtudhatták az új családtag nemét, sokan a célzott terhességmegszakítást választották. Ez egyes években több mint 14 millió terhességmegszakítást jelentett. Emiatt a hatóságok később megtiltották az orvosoknak, hogy közöljék a családdal a magzat nemét. Nem hivatalos becslések szerint a kínai árvaházakban élő gyerekek 95 százaléka lány volt. 

Az egykepolitika elől az egyetlen kiskaput az jelentette, ha valaki ikreket várt vagy külföldön szült. A legnépszerűbb úti cél Hong Kong mellett az Egyesült Államok volt, hiszen itt állampolgárságban is részesült az újszülött, akinek az amerikai útlevél sok esetben egy szebb jövőt is jelenthetett. 

A Kínai Kommunista Párt végül harminc év után, 2015-ban határozott úgy, hogy két gyermek születését is lehetővé teszi a pároknak mindenféle szankció nélkül, ugyanis – mint sok más, fejlett országban – a kínai társadalom is elkezdett drasztikusan öregedni. A törvény 2016-ban lépett életbe.

Ha valakiben esetleg felmerülne a kérdés, hogy a korábbi, hosszú ideig fenntartott, szigorú intézkedéseknek volt-e bármilyen haszna a kínai társadalomra nézve, a válasz röviden: nem. A demográfusok szerint a születések száma állami beavatkozás nélkül is csökkent volna, hiszen ahogy a gazdaság nő és az életszínvonal javul, a párok önszántukból is egyre kevesebb gyereket vállalnak, ahogy azt napjainkban is láthatjuk.

Forrás: Getty Images/Alex Chan Tsz Yuk/SOPA Images/LightRocket

Sőt, a személyes traumákon kívül egy máig kiható negatív hatása is lett a rendelkezésnek: a fent említett nemi népességkülönbség miatt Kínában hatalmas a nyomás a férfiakon, ami az ismerkedést illeti, hiszen szinte matematikai lehetetlenség számukra országon belül párt találni. Ráadásul rengeteg nő el is költözik Kínából, és inkább külföldön (többnyire Japánban vagy Dél-Koreában) mennek férjhez – előbbi pedig különösen sérti a kínai férfiakat. Azokra az agglegényekre, akiket ez a jelenség érint egy külön szó is létezik: shengnan, vagyis „maradék férfiak”. 

 

A „maradék férfiak”

A kétségbeejtő helyzet ellenére a kínai férfiak igencsak válogatósak: nem feltétlenül találják vonzónak például a magas iskolai végzettséggel rendelkező nőket, és sokan még mindig olyan feleséget keresnek, aki viszonylag fiatalon készen áll a családalapításra.

A legáhítottabb partnerek itt is – mint sok más országban – a fiatal lányok. Egy szép fiatal lányért időt és pénzt nem sajnálva küzdenek meg a hódolók: az sem ritka, hogy irreális összegű ajándékokkal próbálják lenyűgözni.

Egy 2014-es eset jól szemlélteti a helyzetet: egy fiatal férfi 99 darab iPhone 6-ossal és egy hatalmas virágcsokorral próbálta meggyőzni szerelmét, hogy mondjon igent. De kikosarazták, ráadásul a közeli barátai és kollégái előtt.

A szomorú példa ellenére Kínában bizony gyakran stabil anyagi helyzetre van szükség, ha valaki csábítani szeretne. Az ázsiai országban ma már nemcsak a Valentin-napot, hanem a szinglik napját is ünneplik november 11-én (azért ezen a napon, mert ez a dátum csupa egyes számjegyből áll), amikor hatalmas online leárazások vannak országszerte. Talán éppen a feszült helyzet miatt lettek rendkívül népszerűek a villámrandik, a társkereső applikációk és itt még létezik a dédnagymamáinktól hallott kerítő foglalkozás is. A kerítők némi anyagi ellenszolgáltatásért a pár után áhítozók fényképével házalnak a családoknál, illetve nyilvános tereken.

A piaci résre egy ideje külföldön is felfigyeltek: Oroszországban már évek óta feleségszerző túrákat szerveznek, amelyekre több ezer dollár a belépő. A hófehér bőrű, kék szemű, szigorúan 35 év alatti szibériai szépségek különösen népszerűek a gazdag kínai üzletemberek körében.

Persze ezt a luxust nem mindenki engedheti meg magának.

Ha valaki nem szeretne rögtön feleséget, arra is van lehetőség, hogy csak barátnőt bérelnek maguknak – arra az időre, amíg a szülőkhöz mennek látogatóba. Így megússzák a fölösleges köröket, amik a „na, van már valakid?” kérdés köré csoportosulnak. Erre jött létre a Hire Me Plz („Kérlek, bérelj fel engem”) nevű applikáció, ahol nagyjából 9600 jüanért (vagyis 450 ezer forintért) lehet alkalmi partnert bérelni, aki csinosabbnál csinosabb ruhákban, bárki előtt lelkesen színleli a kapcsolatot.

Fiatal pár esküvőjük napján 2020-ban Pekingben - Forrás: Getty Images/ Kevin Frayer

Sajnos az is előfordul, hogy Vietnámból és Kambodzsából fiatal nőket rabolnak el emberkereskedők, hogy eladják őket a kétségbeesett kínai agglegényeknek. 

Már mást akarnak a nők

Idén május végén újabb változtatás lépett életbe: már három gyereket is vállalhatnak a párok.

Mivel mára jelentősen lelassult a népesség növekedése (nemcsak az egykepolitikának, hanem a globális trendeknek köszönhetően is), a kínai társadalom is kezd elöregedni, így egyre kevesebb az aktív munkavállaló. Hacsak nem áll be változás a közeljövőben, a kormány kénytelen lesz változtatni a kiugróan alacsony nyugdíjkorhatáron, aminek valószínűleg óriási elutasítottsága lesz.

Márpedig a kínai nők mind kevésbé akarnak több gyereket, sőt, egyre többen döntenek úgy, hogy gyermektelenül szeretnék leélni életüket.

A 31 éves pekingi Lili így nyilatkozott BBC-nek: „Nagyon kevés barátomnak van gyereke, de amelyiknek van, azt nem érdekli más, csak hogy a legjobb dadust megtalálja, vagy a legjobb iskolába írassa a csemetéjét. Ez elég kimerítően hangzik.” Lili (akinek kérésére a BBC megváltoztatta nevét) két éve házas, és azt mondja, nem akar állandó aggodalomban élni, csak nyugodtan szeretné tölteni napjait – ezért nem szeretne gyereket. És ezzel nincs egyedül.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Annak, hogy a fiatal kínai nők miért nem álmodoznak ma nagycsaládról, nem csak az a globális trend húzódhat a hátterében, hogy már nem feltétlenül tekintjük a női lét egyetlen céljának az anyává válást. Az ingatlanárak az egekben vannak, ráadásul jó állást szerezni nőként, Kínában, elképesztően nehéz, és azok, akiknek sikerül, nem szívesen adják fel a kemény munkával felépített karrierjüket. A szociális rendszer pedig nem igazán segíti őket abban, hogy hamar visszatérhessenek a munkakörükbe. Elméletben az apák kivehetnek 14 napot, hogy otthon legyenek az újszülött gyermekükkel, de szinte alig akad példa arra, hogy élnének ezzel a lehetőséggel. A munkahelyek pedig erősen diszkriminatívak a nőkkel szemben.

Ha ezen a területen – vagyis a nők munkahelyi esélyegyenlősége és a családi munkamegosztás terén – bekövetkezne valamilyen változás, talán többen gondolnák úgy, hogy biztonságosan belevághatnak a családalapításba, hiszen a hagyományos értékek Kínában még egyáltalán nem merültek feledésbe.

Garamvölgyi Flóra


Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ryan Rahman/SOPA Images/LightRocket