A felháborodott férjek végezhettek „hitetlen” Tamással
Valóban hitetlen volt Tamás apostol? És mit üzen az élete a mai embernek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a teológus-író, Miklya Luzsányi Mónika.
–
Tamás apostol nevével összeforrott a „hitetlen” jelző. A „tamáskodik” kifejezést is olyan emberre használjuk, aki mindent megkérdőjelez, aki kétségbe vonja valaminek az igaz voltát, vagy azt, hogy egy ügy sikerre vihető. Sokszor negatív beállítottságúnak vagy egyenesen rosszindulatúnak gondoljuk azt, aki tamáskodik, és esélyesen hasonló kép él bennünk Tamás apostolról vagy Szent Tamásról is. Már ha gondolunk arra egyáltalán, hogy ezek mögött a kifejezések mögött Jézus egykori tanítványa állhat.
Tamás, Jézus tanítványa
Tamás neve minden evangéliumban és az Apostolok cselekedeteiben is szerepel, de csak a névlistákban (Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,15; ApCsel 1,13). János apostolnál azonban több helyütt reflektorfénybe kerül Tamás, akit a Károli-fordítás „kettősnek” nevez (Jn 21,2), ám ez a melléknév nem a meghasonlásra utal. Az eredeti görög szó, a didümosz azt jelenti: az iker, tehát Tamásnak lehetett egy ikertestvére is. Egyébként a Tamás név is az arámi teomo szóból származik, ami szintén ikert jelent.
Nevénél és annak jelentésénél sokkal lényegesebbek azok a bibliai igehelyek, amelyek János evangéliumában olvashatók Tamással kapcsolatban. Lázár feltámasztásának története közismert. Jézus kedves barátja megbetegedett, és a lánytestvérei, Márta és Mária, üzentek a Mesternek, hogy jöjjön el meglátogatni. Az evangélium 11. fejezetéből világosan kiderül, hogy ez a kérés nem volt veszélytelen, hiszen a zsidók nem sokkal korábban meg akarták kövezni Jézust (Jn 11,8), így a tanítványok óva intették mesterüket a nyilvános fellépéstől.
Ám Jézus hajthatatlan maradt, és az evangélium szerint éppen Tamás volt az, aki a veszélybe is követni kívánta őt, sőt a többieket is erre biztatta.
Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt! (Jn 11,16) – szólt Tamás a társaihoz, és ezzel kifejezte azt, hogy az életveszélybe vagy akár a halálba is követné mesterét.
Tamás ujja a sebhelyen
A legismertebb jelenet Tamással kapcsolatban, amikor Jézus megjelenik neki és többi tanítványnak a feltámadása után. Tamás ugyanis nem akarta elhinni azt, ami emberi ésszel felfoghatatlan, hogy Jézus feltámadt. Hiába számoltak be a többiek arról, hogy találkoztak vele, Tamást nem tudták meggyőzni, és valljuk be, mai ésszel neki kell igazat adnunk. Valószínűleg mi magunk is azt mondtuk volna, amit ő: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem (Jn 20,25).
Sokunkban rögzült Caravaggio Tamás-ábrázolása, ahogyan a tanítvány Jézus oldalsebében turkál. János tanúvallomása szerint ez nem történt meg, pedig maga Jézus szólította fel:
Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn 20,27)
Itt hangzik el Tamással kapcsolatban a „hitetlen” jelző, ami évezredeken keresztül rajta is ragadt. Pedig Tamás nem kezdte el tapogatni Jézus sebeit, hiszen elég volt neki az, hogy találkozott feltámadt mesterével, azonnal elfogadta azt a metafizikai valóságot, amit csak hittel lehet megérteni. Önmagához híven lényegre törően, szinte esszenciálisan fogalmazta meg a hitvallását, ami azóta is az egyik legegyszerűbb és mégis legszebb keresztény credo, amivel Tamás óta milliók vallották meg Jézusba vetett hitüket: Én Uram és én Istenem! (Jn 20,28)
Jézus elfogadja Tamás hitvallását, bár hozzáteszi: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek (Jn 20,29), ám Tamás életével bebizonyította, hogy a hite ér annyit, mint a többi apostolé.
India apostola
Térítő munkájáról is szót ejt a legenda, például hogy több nemes asszony is megtért Tamás prédikációinak hatására, akik aztán nem engedték magukhoz hitetlen férjüket. A felháborodott férjek végeztek Tamással, aki vértanúként halt meg.
Tamás nevéhez több apokrif, tehát az egyház által nem kanonizált iratot is kötnek, például a Tamás evangéliumát, Jézus gyermekségtörténeteit vagy Tamás apokalipszisét, ám ezek a művek jóval későbbi korokban íródtak, így biztosan nem Tamás apostol keze munkái (nevének tekintélyt adó értékét viszont magukon viselik).
Mai Tamások
Tamás ma is példát ad számunkra, hiszen abból a kevésből is, amit a Biblia megmutat belőle, jól látszik, hogy Tamás a gondolkodó, töprengő hívő emberek apostola, aki felteszi a lényegre törő kérdéseket, mégpedig azokat, amelyeket mások, sokszor tekintélytiszteletből nem mernek feltenni.
Erre jó példa az az eset, amit János apostol evangéliumának 14. részében ír le. Jézus arról beszél, hogy a tanítványai követni fogják őt, és valljuk be, elég homályosan fogalmaz. Itt lép be Tamás a képbe, hogy megkérdezze, amit valószínűleg a többi tanítvány is kérdezni szeretett volna a Mestertől, csak talán nem mert: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? (Jn 14,5)Tamás nem fél feltenni a kényes kérdéseket akkor sem, ha szembemegy a közvéleménnyel, a társai, barátai, közössége véleményével. Csak akkor hajlandó valamiben hinni, ha megtapasztalta annak igazát. Nem fél kimondani a véleményét akkor sem, ha ez őrültségnek hangzik, nem hazudja el a tényeket, mint Péter, aki hevesen tiltakozott, amikor Jézus először szólt nyíltan a rá váró üldöztetésről, szenvedésről, nem mondja azt, hogy „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22), hanem reálisan látja a helyzetet, és úgy dönt Jézus mellett, vállalva akár az életveszélyt is.
És milyen furcsa, Jézus nem Tamást nevezi a kísértő Sátánnak, hanem Pétert, aki vakon hitt mestere diadalában (Mt 16,23). Még akkor sem ítéli el Tamást, amikor megjelenik neki, pedig tudja, hogy kételkedik a feltámadásában. Mert Jézus ismeri az övéit, tudja, hogy a kételkedés nagyon is emberi dolog, és hogy a kérdésekre adekvát válaszokat kell adni.
Komolyan veszi Tamás kétségeit, nem legyint, hogy ugyan, csak egy „hitetlen”, hanem megjelenik neki teljes valójában, sebekkel az oldalán. Mert Tamásnak nem volt elég mások hite és megtapasztalása. A saját józan eszében bízott, szembe mert szállni a hittársai véleményével, nem szajkózta azt, amit a többiek, hanem saját tapasztalataira akart támaszkodni. Szüksége volt a saját megtapasztalására, de nem a sebekben való értelmetlen turkálásban, sokkal inkább a metafizikai felismerésben, hogy Jézus az én Uram, és az én Istenem, aki valóban feltámadt.
A megtéréssel kapcsolatban Pál apostol nevét szokás felemlegetni, aki valóban hátat fordított előző életének, hogy Jézus követője lehessen. Tamás is a megtérés egyik jó példája lehet. Ő az az ember, akinek saját megtapasztalásra van szüksége ahhoz, hogy higgyen. És talán ma többen vagyunk Tamások, mint Pálok.
Ritka az, hogy valaki teljesen eldobja az előző életét és teljesen újat kezdjen, egy metafizikai élmény hatására. Ám sokan vagyunk, akik hosszú időn keresztül keresik az utat, tépelődnek és gondolkodnak, néha kínos kérdéseket tesznek fel, amire talán még a keresztények többsége sem tud válaszolni, mert a kérdés igazából Istennek szól. Igen, ma is sokan vannak azok a Tamások, akik bátran megszólítják Jézust, s ha valamit nem hisznek el, azt is világosan megfogalmazzák.
Az én szemben Tamás nem hitetlen, hanem épp a valódi hittel megáldott ember példáját mutatja fel. Tiszteli és szereti Jézust, de távol áll tőle a vakbuzgóság. Attól, hogy Jézus tanítványa lett, nem burkolta magát misztikus ködbe, nem veszítette el a józan eszét és ítélőképességét, nem engedett a közösségi „nyomásnak”. Ő ragaszkodott a saját véleményéhez, és artikulálta is azt, még ha ezzel botrányt okozott is a társai között. Az, hogy Jézus megmutatta magát feltámadása után Tamásnak, és csak miatta jelent meg aznap, számomra azt üzeni, hogy Isten előtt értékesek a tamási tulajdonságok. Ő nem akarja, hogy elhallgassuk az akár hitbeli kétségeinket, hogy gondolkodás nélkül elfogadjuk az egyházi közvéleményt. Ha kérjük, megadja azt a hittapasztalatot, ami egy gondolkodó, tépelődő embernek szükséges ahhoz, hogy Jézus követőjévé tudjon válni, akár haláláig, ahogyan ezt Tamás apostol is tette.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / DeAgostini
