„A vendégek körülugrálása időnként menekülés lehet a mélyebb beszélgetések elől”

–

Hogy ment mindez a bibliai időkben?

A bibliai alaptörténet valószínűleg ismerős: amikor Jézus a Jeruzsálemhez közel eső Betániában járt, meglátogatta a barátját, Lázárt. Lázárnak két lánytestvére volt, Márta és Mária. Márta sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi tennivalókat, Mária pedig leült Jézus lábához, és hallgatta a tanításait. Mártát egy ideig teljesen lefoglalta a sok munka, de azután „odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” (Lukács evangéliuma 10. fejezet, 40–42. igevers).

Igazság szerint háziasszonyként nagyon is egyet tudunk érteni Máriával. Ő gürizik, rohangál, hogy perfekt legyen a vendéglátás, a testvére pedig nem csinál semmit. Ez ma is eléggé kiborító lenne, pedig most jóval könnyebb, akár egy váratlan vendéget is „jól tartani”, mint akkor. Bele se gondolunk, mit jelenthetett például, amikor Ábrahámnál egyszer csak megjelennek az Úr angyalai, és erre ő és a felesége összedobott egy gyors vacsit: „Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! Majd kiszaladt Ábrahám a csordához, fogott egy szép és zsenge borjút, odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette.”

Akárhogy számoljuk, ennek a gyors vendéglátásnak az előkészítése egy fél napot, vagy legalábbis több órát vett igénybe, hiszen semmi sem volt készen, a kenyeret akkor gyúrták, dagasztották, a borjút akkor vágták le, helyben sütötték meg.

Márta sem volt jobb helyzetben, mindent neki kellett előállítania, ott, és akkor. Nem csoda hát, hogy egy váratlan vendég érkezése felért egy sorscsapással. Jézus ráadásul kitüntetett személy volt, Isten fia, kijárt neki az illő vendégfogadás. És vándortanítóként sohasem járta egyedül Izrael útjait, így nagy eséllyel a tanítványaival együtt érkezett Lázár házához. Márta érdekében csak reménykedni tudunk, hogy nem volt vele mind a tizenkettő! Mert egy tizenkét személyes vendégfogadás (+ a családi három fő, az tizenöt) ma is eléggé próbára teszi a háziasszonyi képességeinket.

Hogy ne legyen para a vendégfogadás

Mindenkinek megvannak az elképzelései, hogy milyennek kell lennie egy vendégfogadásnak. Nekem is megvoltak olyan berögzültségek, amiket szerintem generációkon keresztül adtak át a női felmenőim egymásnak.

A vendéget frissen sült (ha lehet, meleg) pogácsával kell fogadni, amihez (Békés megyéről lévén szó) kolbászt és pálinkát kínálunk. A pálinka meghozza az étvágyat, jöhet a gyöngyöző húsleves, aztán a pörkölt nokedlivel, végül a sültek. A vendéglátás minőségének a fokmérőjét persze a sütik jelentetik, hogy milyen vékonyak a zserbó lapjai, vagy mennyire magas a Rákóczi túróson a hab, az mutatja meg igazán, mennyire jó a háziasszony. 

Ezt a görcsöt és belső követelményt a férjem oldotta fel bennem. „Csinálja mindenki azt, amihez igazán ért” felkiáltással átvette tőlem a főzést meg az egyéb materiális izéket, mint a bevásárlás, porszívózás, ilyenek. Ő imádja ezeket a dolgokat, főzni csodásan tud, és boldoggá teszi, ha „ízkombinációkat” álmodhat és alkothat meg. Én meg leginkább az emberekhez értek, úgyhogy a legjobb háziasszonyi szerepálmom valósult meg, amikortól a vendégeknek „csak” a szórakoztatásáról meg a lelki szükségleteiről kellett gondoskodnom.

Persze ez nem feltétlenül működik mindenhol, és a váratlanvendég-szindrómát sem oldja meg. Mert valljuk be, kevesen vannak, aki szeretnek takarítani, úgyhogy a hirtelen betoppanó vendégnél eleve ott kezdődik a gond, hogy szalad a lakás, nincs hova leülni, a mosogató meg tele van mosatlannal. Ezzel a dologgal nekem is elég nehéz megküzdenem (valljuk be: nem is ment addig, amíg nem lett bejárónőm). Alapvetően érzelmi beállítottságú vagyok, takarítani is csak felindulásból takarítottam, mondhatni dühödten. Ami pillanatnyi eredményt hozott ugyan, de öt gyerek mellett kb. fél óráig volt rendben a lakás.

Az egyik lányom azonban sikeresen vette ez az akadályt, és prezentálja kisgyerekes anyukaként is. Rátalált ugyanis a Flylady rendszerre, ennek az a lényege, hogy a lakást zónákra osztjuk, és naponta takarítunk, de csak tíz-tizenöt percet.

Ha következetesen be tudjuk tartani a zónázást, akkor beáll egy alaprend és tisztaság. Sohasem lesz olyan rendetlenség, hogy ne tudjunk vendéget fogadni, és alapvetően mi is jobban érezzük magunkat.

Ők jobban szeretik az otthoni étkezést, mert egészségesebb és olcsóbb is, de idejük elég kevés van. Ezért előre összeállítanak egy menüsort, így nagyobb tételben egyszerre készítik, és főzik, sütik elő a kaját, amit azután a fagyasztóból kivéve néhány perc alatt kész étellé tudnak varázsolni az alkalmas időben.

A sütikkel is hasonló a helyzet. A linzer, de még a kelesztett tészta is kiválóan fagyasztható, és ha az ember kisüt három tepsi pogácsát, nem nagy fáradtság egy negyedikre valót is kiszaggatni, és bedobni a mélyhűtőbe. Így, ha váratlan vendég érkezik, néhány perc alatt friss, forró pogácsát tudunk az asztalra varázsolni.

Márták és Máriák

Mária és Márta története engem azonban arra tanít, hogy a vendéglátás elsősorban nem a kajálásról szól. Egy jól elkészített étel, egy finom fogás persze emelheti a találkozás fényét, de a vendégek (jó esetben) nem enni jönnek hozzánk. Persze vannak kivételek, de Lázárék házába nem az „anyós” érkezett meg, hanem Jézus, aki a barátjuk volt.

A barátaink pedig miattunk jönnek el. Velünk akarnak találkozni, velünk akarnak beszélgetni, velünk akarnak közösségben lenni. Azt akarják, hogy figyeljünk rájuk, hogy hallgassuk meg őket, hogy legyen nyitott a szívünk és lelkünk mindarra, amit mondanak.

Arra, hogy mit ettünk vagy éppen mennyire ragyogott a lakás, esélyes, hogy egy-két hét múlva egyik vendégünk sem fog emlékezni. Azonban egy mély, baráti beszélgetés emléke örökre megmarad, sőt akár az életünket, világlátásunkat is megváltoztathatja. Ám az ilyen beszélgetésekhez egyfajta egymásra hangolódás szükséges, ami időt vesz igénybe. Ha azonban háziasszonyként állandóan felugrálunk, hogy „jaj, a sült, jaj, a pogácsa, a kávét meg teljesen elfelejtettem”, akkor esélyt sem adunk arra, a small talktól eljussunk a mélyebb témákig. 

Erre érzett rá Mária, ezért választotta a jobb részt. Ki tudott lépni a társadalmi elvárások alól, a hagyományos női szerep helyett vállalta a „botrányt”, a vádat, hogy lusta, hogy nem jó háziasszony, azért, hogy az állandó (vagy akár kényszeres) tevékenykedések helyett rá tudjon hangolódni a vendégére, aki jelesül Jézus volt.

Mert a vendégek körülugrálása időnként menekülés lehet a mélyebb beszélgetések elől.

Mária tehát le tudta vetni a saját korában igen erősen ránehezedő női szerepet, átlépett rajta, és odaült a férfiak közé beszélgetni. Ez akkoriban abszolút nem volt megszokott, sőt botrányosnak számított. Márta tehát joggal várta el, hogy Jézus majd jól „helyre teszi” a testvérét. De Jézus tudta, hogy mi az igazán fontos. Tudta, hogy a szerepeinken túl kell lépnünk ahhoz, hogy valójában találkozni tudjunk egymással.

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Godong / Contributor

Miklya Luzsányi Mónika