A Rebecca-szindróma 

Az elnevezés az angol dr. Darian Leader pszichoanalitikus nevéhez fűződik, és annak a leírására szolgál, amikor az ember betegesen féltékeny a párja korábbi partnerére. A név eredetét egy 1938-ban megjelent regényben kell keresnünk: Daphne du Maurier angolul Rebecca (magyarul A Manderley-ház asszonya) címmel megjelent könyvében (amely több filmes feldolgozást is megért, mások mellett Hitchcock készített belőle Oscar-díjas pszichothrillert) egy fiatal nő megismerkedik egy dúsgazdag lorddal, aki gyors udvarlást követően feleségül is veszi, majd beköltöznek a férfi kastélyába. A fiatalasszonyra azonban rendkívül nyomasztóan hat az első feleség, a sokak által csodált, ám hirtelen elhunyt Rebecca emléke, aki mintha még mindig ott lenne mindenütt. 

„A Rebecca-szindróma elsősorban az érintett személy irracionális féltékenységéről és a partnerével kapcsolatos megszállottságáról szól. A retrospektív, azaz visszatekintő féltékenységben az egyén megszállottan foglalkozik partnere korábbi kapcsolataival, még akkor is, ha ennek nincsen semmi racionális alapja”

szól Leader definíciója.

Fontos megjegyezni, hogy a Rebecca-szindróma nincs hivatalos pszichológiai rendellenességként definiálva, inkább kulturális referenciaként szolgál, a témát pedig az utóbbi időben kapta fel a TikTok.

Valójában kiről szól?

Toby Ingham pszichoterapeuta, a Retroactive Jealousy, Making Sense of It: How to stop obsessing about your partner’s past című könyv szerzője a Vice-nak elmondta, ha az embert Rebecca-szindróma gyötri, ha úgy érzi, az őt megelőző partner sokkal szebb, jobb, kielégítőbb volt nála, akkor mindenképpen érdemes a problémával foglalkozni, ugyanis kezeletlenül nagy a valószínűsége annak, hogy a paranoiája miatt az illetőnek minden párkapcsolata szét fog esni. Mindenképp fontos lenne kibogozni, vajon miért is zavaró az ex ennyire.

A szakember azt is elmondja, hogy ezen a téren a közösségi média is inkább árt, mint használ. Hiszen ha van rá hajlamod, és fűt a kíváncsiság, hogy megnézd, ki is volt az elődöd (netán össze is hasonlítanád magatokat), a közösségi média gazdag táptalaja lehet a retrospektív féltékenységednek. Csekkolhatod, hogy néz ki most az illető, merrefelé jár, de kis kutakodással akár olyan tartalmakat is találhatsz, ahol a te jelenlegi választottaddal lovagolnak tova az örök szerelem reményének naplementéjébe.

Ingham szerint az önvizsgálat során az egyén hátterét is fontos megnézni, lehet, hogy a szülők hirtelen válása vagy egy új testvér érkezése miatt alakult ki valakiben az érzés, hogy nem elég értékes, vagy hogy bármikor lecserélhető.

Még nem lejárt lemez

Körbekérdeztem az ismerőseim, illetve a Facebook-követőim körében, ők megtapasztalták-e valaha a Rebecca-szindróma jelenségét, azaz voltak-e ennek az érzelmileg komplex háromszögnek bármelyik sarkában? A válaszaikból úgy tűnik, a helyzet sokkal komplexebb, hiszen állhat mögötte önbizalomhiány, de okot adhat rá a másik viselkedése is.

„Minden oldalról találkoztam már a retrospektív féltékenység jelenségével – meséli Diána –, én magam mindig olyankor éreztem, amikor úgy tűnt, hogy az új partnerem nincs túl az ominózus exén. Ki lehet érezni egy pasi fogalmazásmódjából vagy épp látni a szeme csillogásából, hogy ha ez a csaj csettintene, ő ugrana. De legalábbis mindig egyfajta piedesztálon lesz a nő, ami számomra annyira önbecsülés-gyengítő, hogy szinte minden esetben a kapcsolat rovására megy. Mondjuk, ezekkel a pasikkal nem is nagyon illettünk össze. Legutóbb viszont én voltam a féltékenység tárgya – és biztosan állíthatom, hogy ott nem voltam piedesztálon a pasinál, viszont mivel munkatársak vagyunk, maga volt a pokol. Mindig rajtam töltött ki mindent.” 

Versenyhelyzet?

Jutkát az zavarta a leginkább eleinte, hogy azt érezte, a korábbi nőért jóval többet megtett a másik a kapcsolatuk alatt. „Pedig megcsalta anno az a nő, ami akkor derült ki, amikor tanulmányúton volt külföldön, és a párom nagy szerelmesen kiautózott hozzá, mert hiányzott neki. Átszelte érte fél Európát. Énmiattam viszont sose utazott senki több száz kilométert. A féltékenységem később egyenes arányban múlt el azzal a felismerésemmel, hogy micsoda egy patkány is volt a csaj. Az i-re a pontot az tette fel, mikor már vagy négy éve együtt voltunk a párommal, a csaj felhívta, hogy talált róla képeket, kell még neki, vagy kidobhatja?”

Dorina bevallja, ő mindig méregette magát az exekhez, aminek a saját önbizalomhiánya az oka. De Zsanett is magában látja a féltékenység okait, a párjainak a volt partnerei ugyanis sohasem szolgáltattak okot a féltékenységre.

„Ez szimpla önbizalomhiány, folyton hasonlítgatom magam és mindig úgy alakítom, hogy alulmaradjak a versengésben.”

Csak ex vs. Nagy szerelem

Sára azt állítja, eleve két típusú ex létezik: a „csak ex”, és az Egyetlen Igaz Szerelem, amit az illető elbarmolt. A „csak ex” jobb helyzet szerinte, mert akkor az ember reménykedhet, hogy még nincs betöltve az Egyetlen Igaz Szerelmem poszt, és olyankor nem eszi a féltékenység annyira. „Megnézem az oldalait, hogy lássam, egy típus vagyunk-e, és ha nem hasonlítok külsőre, még egy beszélgetést szánok a kudarcos zárlatuk kitárgyalására, és ha semmiben nem emlékeztetem az előző kapcsolatra, akkor ejtem is a témát. De ha már a nagy szerelmen túl van a kedvesem, és én a szamárpadról keveredek mellé, akkor vért izzadok. Még akkor is, ha kegyetlen, házsártos szipirtyó volt a nő, mert akkor a megtört szív mellé még bevésődött traumákat is kapok, és nem tudhatom, a révedező tekintet a boldog felismerésnek szól, hogy ezt az »ex is így csinálta«, miközben épp vitázni próbálok, vagy valami más miatt futotta el könny a szemét. Féltékeny olyankor a teljes múltjára vagyok, amit soha nem fogok tudni felülírni. Túl nagy a cekker, amit az Igazi után magával hozott.

A legrosszabb változat pedig, ha az Igazi meghalt. Akkor esély sincs felülírni.”

Hárman párban

Anett története olyan, mintha csak Hollywoodban írták volna. „Alapvetően nem vagyok féltékeny típus, egyszer azért belőlem is kitört a sárkány. A párom és az exe többéves se veled, se nélküled huzavona után végül azért szakítottak, mert a csaj terhes lett mástól. Még utána is megfordult a párom fejében, hogy esetleg felnevelné más gyerekét. Végül az ex összebútorozott az apával, a páromnál meg jöttem én. Pár hónapja voltunk együtt, amikor a csaj megjelent a babával, hogy összeveszett a pasijával, és nincs hova mennie. Beköltözött a páromhoz pár hétre, a párom meg átmenetileg kiköltözött a saját lakásából a kedvükért, de sűrűn látogatta őket. Ez nekem kicsit sok volt. A történet vége: a csaj kibékült a pasijával, mi meg másfél évtizede bírjuk egymást és a kölkeinket.” 

Így lett belőlem is bezzegnő

„Volt egy pasim, aki állandóan azzal jött, hogy az exe modell volt és fú, milyen kurva jó nő volt. Mutatott is pózolós fotókat, tök odavoltam, hogy micsoda bomba csaj, hogy is jövök én a nyomába. Persze evett a féltékenység, szarul voltam miatta – idézi vissza Jutka a maga Rebecca-szindrómáját. – Aztán egyszer csináltattam magamról én is tök jó fehérneműs képeket, természetesen neki, ajándékba. Szakítás lett végül a hároméves kapcsolatból, majd

később megtudtam, hogy az új barátnőnek pontosan úgy mutogatta rólam a képeket, ahogy nekem az exéről, így én lettem az aktuális fotómodell.”

És végül egy hepiend a végére

Karolina meséli: „Együtt jártunk fősulira a sráccal. Az első naptól a legjobb barátom volt, mindig mondtuk, hogy mi vagyunk az élő példa a fiú-lány barátságra. Az összes nőügyét nekem mesélte el, amivel nem is volt probléma addig, amíg harmadévben el nem kezdtünk többet érezni egymás iránt mint barátság. Aztán szerelmet vallott, másnap össze is jöttünk. Ez a vizsgaidőszak előtt volt épp. Arra kért, hogy a vizsgaidőszak végéig ne kelljen szakítania az épp aktuális barátnőjével, mert akkor tuti nem lesz meg a csajnak a féléve. Na, azt a két hónapot nem kívánom senkinek! De túléltük, mint azóta annyi mindent. Ennek 28 éve, amiből 26 házasság. Imádjuk egymást, két egyetemista gyerekünk van. Szóval megérte egy kicsit szemet hunyni!”

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / squaredot95

Fiala Borcsa