„Milyen helyes kis nők dolgoznak itt!” – bókba csomagolt bántások

–

Mély tüskék

Sajnos nem állíthatom, hogy én soha nem bántottam meg senkit valamilyen odavetett félmondattal, amin nem is gondolkodtam, mielőtt kimondtam volna. Azt sem gondolom, hogy időnként ne volna (UTÓLAG) vicces egy-egy félrecsúszott beszólás. Meg persze azt sem, hogy feltétlenül a rosszindulat vezetné azt, akiknek kicsúszik a száján egy bántó mondat.

De abban egészen biztos vagyok, hogy ha tudatosítjuk magunkban, mit is üzen a másiknak az, amit mondunk, vagyis ha megpróbáljuk magunkat beleképzelni az ő élethelyzetébe, akkor inkább megtartjuk magunknak a véleményünket. Okuljunk hát egymástól!

Ismerőseim tiszteltek meg azzal, hogy megosztották velem a fájdalmas tapasztalatokat, természetesen őrzöm az anonimitásukat.

Súlyos gondok

Ez pontosan az a mondat, amit soha senkinek nem mondhatsz:

„Tök szép az arcod ahhoz képest, hogy kövér vagy…” 

Hiába telt el több évtized, az egykori gimis osztálytárs beszólása ma is fájdalmas:

„Gurulj arrébb!”

A gyerekkori barátnő anyukájától sem volt túl szép ez az üdvözlés:

„Szia! Na, látom, jól meghíztál!”

Ezzel a mondattal aztán gyönyörűen meg lehet ágyazni az evészavaroknak:

„Olyan szép lennél, ha fogynál öt-tíz kilót, de a szemed meg a hajad így is szép.”

Ezt a kérdést örökre felejtsd el:

„Biztos, hogy ez a te méreted?”

Soha nem tudhatod, hogy mi állhat a másik súlyingadozása mögött, úgyhogy az ilyen megjegyzéseket jobb, ha magadban tartod:

„Jaj, milyen szép vagy így, vékonyan! Előtte se volt veled baj persze, de azért így sokkal jobb.”

„Amúgy pedig a szorongásos depresszióm miatt voltam akkor lefogyva, szóval mondtam az illetőnek, hogy én is inkább híznék, ha választhatnék…” – fűzte hozzá ismerősöm.

Férfiak, akik jobb, ha hallgattak volna

„A mézesheteink alatt lettem huszonhat éves. Mire a párom megjegyezte: »Ugye, tudod, hogy már közelebb vagy a harminchoz, mint a húszhoz?!« Túlélte a drága, és ez a mondás bekerült a családi gyűjteménybe” – még szerencse, hogy volt humorérzéke az ismerősömnek.

Ha ezt nekem mondták volna, lehet, hogy veszem a kabátom, és azt mondom: pá!

„Drágám, ez a melltartó olyan gyönyörű rajtad, hogy le se vedd…”

Azt hiszem, ennek a srácnak elszálltak az esélyei:

„Én a nagy mellű, husibb csajokat szeretem, akiken van mit fogni, de végül is te tetszel azért”…

A következő párbeszéd is elég furcsára sikeredett:

„Én meg már hiába akarnék megélni a testemből… – nézek évődve a pasimra, mire ő igyekszik megnyugtatni:

»Vevőt bármire lehet találni«.”

Szép kis szülinapi köszöntő:

„Az 58. szülinapomon a férjem köszöntése: »Más ilyen korban már meghalt, ahhoz képest jól tartod magad.«” 

Ha már a kornál tartunk:

„Örülj neki, hogy megérted azt a kort, amennyinek látszol!”

Ezt inkább nem kommentálom:

„Csávó, miután megtudta, hogy zsidó vagyok: »Össze kéne jönnünk. A fajkeveredésből mindig szép gyerekek születnek.«”

Társkeresős időszakban ez elég kellemetlen mondat:

„Hát, nagyon szimpatikus vagy. Kár, hogy diplomás, jobban örülnék, ha csak varrónő lennél.”

Fiúbarát az ifjúkorból:

„Jól megasszonyosodtál!”

Ez is a no komment szekció:

„Ne gondolkodj annyit! Nem áll jól.”

Brutális beszólások

„Nem is látszol autistának.” 

Amikor igazán semmibe vesznek:

„Cuki/szexi vagy, amikor így felhúzod magad.”

Ez a „bók” a tájékozatlanság kategóriájába tartozik:

„Ezt mondta nekem valaki gyerekkoromban, amikor észrevette, hogy balkezes vagyok: »Nagyon jól rajzolsz! De ha jobb kézzel csinálnád, még jobb lenne.«” 

Ma már talán nevetni is lehet rajtuk, de azért… 

„Nahát, nem gondoltam, hogy művészként dolgozol, olyan normális vagy!”

„Én is ilyen voltam fiatalkoromban (mármint okos, tehetséges, energikus), csak én szebb voltam.”

Mekkora igazságtalanság:

„Anno egy rajztanár, akihez felvételi előkészítőre jártam, amikor ránézett a kezemre: »Mekkora igazságtalanság, hogy azoknak van szép kezük, akik nem csinálnak semmit!«”

Szimpla bunkóság csupán?

„– Mesélj magadról!

– Pontosan mi érdekel?

– Mi van a húgoddal?”

Az öltözködéssel kapcsolatos beszólások gyűjteménye nőknek nőktől, kommentár nélkül 

„Csinos ez a ruhád. Olyan kényelmesnek tűnik.”

„Hagyd magadon a pufikabátot, a fekete slankít.”

„Öltözz melegen, ha máshogy nem tudsz.”

„Jaj de jól öltöztél MA!”

A melltartó témája igen sokszor előkerül, ezt egy valaha a divatszakmában dolgozó idősebb nő mondta: 

„– Nincs rajtad melltartó?

– Miből gondolod, hogy nincs?

– Melltartóban is így lóg a melled?”

Ez a mondat is egy női rokontól származik sajnos:

„Pedig amúgy olyan csinos lennél, de melltartó nélkül nem mehetsz emberek közé, mert az nem szép. Ha a pénz a gond, én szívesen veszek neked.”

Ez most dicséret vagy cikizés?

„Kis aranyos vagy ebben a mamókás szemüvegben és a kardigánodban.”

Szakmai alázás

Amikor egy tanár nem figyel oda arra, mit beszél:

„A volt pszichotanárom mondta egyszer a művészetterápiás projektemre, hogy jó látni, hogy találtam valamit, ami alapvetően nem kártékony.”

Ezt egy meleg férfi kapta úgymond gratulációként:

„Nagyon jó voltál az előadásban, egészen elhittem, hogy férfi vagy!” 

A mértéktelenség netovábbja:

„Mi tiszteljük magát. Egy bizonyos mértékig.”

Ezt egy hozzám igen közel álló képszerkesztő, ma már art direktor kapta „dicséretként”:

„Egész jó lett, ahhoz képest, hogy nem is vagy igazi grafikus…”

Szerkesztőségi férfi kolléga a huszonöt éves kezdő nőnek:

„Jól van, ne feküdj le velem, de majd húsz év múlva ne gyere nekem a járókereteddel könyörögni, hogy basszalak meg, mert akkor már késő lesz!”

Ehhez a kommenthez fűzte hozzá az egyik kedves ismerősöm a következőt:

„Mindig azok a faszik kurváznak le, akikkel nem feküdtem le. Fura...”

Idősebb kolléganő a fiatalabb írónőnek, vállát átkarolva:

„Jaj, nagyon szép ez a mese. Te biztos nagyon boldogtalan vagy, ugye?”

Ezt pedig egy szívemnek rendkívül kedves nő kapta, akinek, ha jól számolom, négy diplomája van, de lehet, hogy öt, országosan, sőt nemzetközileg elismert szakember, több egyetemen is tanít:

„Soha nem gondoltam volna rólad, hogy te ezt érted.”

Amikor egy nő szakmai elismerést kapott egy férfitól, íme, egy másik nő véleménye:

„Biztosan tetszel neki, és csak udvarol!”

Pályakezdő tanácsok írónőknek:

„Kezdőként megkaptam egy »jóakarómtól«, hogy a legtöbb szerkesztő csak azért fog leközölni, mert jó nő vagyok és fiatal.”

Nő létedre…

„Nő létedre egész jól vezetsz.”

Az egyetemi férfi tanár nyilván nagy dicséretnek szánta:

„Ahhoz képest, hogy nő, okos dolgozat.”

Még egy „okoslányos” történet, bridzsasztalnál, versenyen, férfitól:

„Ahhoz képest, hogy nő vagy, egész logikusan gondolkodsz.”

Nyugati történet:

„»Ti, kelet-európai nők olyan erősek vagytok!« – mondta őszinte elismeréssel a hangjában egy konferencia végén egy francia (férfi) kollégám, miközben előtte botladoztam lefelé a csigalépcsőn a bőröndömmel.”

Ezekre szokták azt mondani, hogy bicskanyitogató, ugye?

„A (férfi) zongoratanárom mondta: »Ne legyél olyan okos, mert azt nem szeretik a férfiak.« Nagyon gyerek voltam még, rettenetesen félénk és zárkózott, és tök komolyan vettem, amit mond, nem tudtam kiröhögni érte. Utólag sajnálom.”

„Könyvesboltban dolgoztam, bejön egy férfi: »Valami könyvet szeretnék a barátnőmnek.« Kérdezem, mi az érdeklődési köre, kit szeret olvasni.

»Mindegy, adjon valami olyat, amit maga is olvas.«

Oké. Háy, Bodor, Esterházy, Dragomán…

»Ezeket maga olvasta? Na ne már, olyat adjon, amit nők olvasnak!«”

Egy kedves barátnőmnek, aki egyetemen tanít, évtizedek óta ismert zenész, abszolút hallása van, és ráadásul neves műfordító is:

„Miután színházi előadás után végigmért egy ismert színházrendező: »Komolyan, maga a zeneszerző?«”

Hát köszi!

Szépség

„Kedvenc” beszólás a legjobb barátnőtől:

„Sose értettem, hogy két ilyen ronda embernek hogy lehetnek ilyen gyönyörű gyerekei.”

Felnőtt nők egymás között, de úgy, hogy biztosan meghallja a tizenhárom éves:

„Szegény kislány, az anyukájára hasonlít.”

Ez is elég anyás történet, legalábbis én biztosan emlegettem volna az anyukáját, ha nekem mondják:

„Tiszta anyja ez a gyerek! Nem baj, a fő az, hogy egészséges.”

Ezek is ebbe a kategóriába tartoznak:

„– De szép gyerekek, fiúk?

– Nem, lányok.

– Ó, na nem baj!”

 És a másik:

„Másfél éves legnagyobb gyerekem talpig rózsaszínben-lilában, idős házaspár kérdezi:

– Kisfiú?

– Nem, kislány.

– Pedig olyan szép.” 

Szülői tüskék

Egy ismerősnek a 40. születésnapján mondta az anyja:

„Gratulálok, a fele már megvan.”

Most mi van?

„A két húgommal utaztunk meglátogatni az apukámat. Amikor leszálltunk a vonatról, így köszöntött minket:

– De jó, megérkezett a legkisebb, a legszebb és a legokosabb lányom.

Pár pillanat múlva megkérdezte:

– Most miért néztek ilyen csúnyán? Mi rosszat mondtam már megint?”

Hát tényleg furcsa:

„Két unokám van egy okos és egy életrevaló, furcsa, hogy te vagy az életrevaló.”

Benyomás vagy kitolás?

„Anyukám azt mondta, az a benyomása, hogy én el sem olvasom a saját könyveimet.”

Szexista beszólások

„Olyan a lábad, mint az őzikéé, nem olyan kecses, hanem olyan szőrös.

„Olyan szép szopós szád van!” 

„Nem egy rossz lábad van. Kettő.”

„»Ágikám! De jó lábad van máma!« (Ezt egy kissé ittas politikus mondta egy kolléganőmnek.)”

„Azért ilyen szép a hajad, mert vízben van a töve – ez a »hosszú haj, rövid ész« sunyibb változata.”

„Egykori sógor, amikor költözésnél segítettem neki betenni a hatalmas hűtőt a helyére: »Te úgy vagy erős, ahogy más lány szép.«”

Egy doktorált irodalomtörténésznek:

„Na, hagyom is a hölgyeket, beszéljék csak meg a keresztöltést és más kézimunkatémáikat. Hahaha…”

„14 évesen mondta nekem egy akkori férfi edzőm, hogy mindenkinek csak a testemért fogok kelleni.”

„Ilyen mellekkel fölösleges ennyit tanulni. Úgyis színésznő lesz, nem?!”

(18 éves voltam, érettségi előtt, férfi tanár.)”

„Na, a te fejedben is rég éhen haltak az agyevő bogarak…”

Szurkapiszka nőktől nőknek

Nem is fűzök hozzájuk kommentárt, önmagukban is elég beszédesek sajnos:

„Nem lehet túl kellemes, hogy nem kellesz senkinek.” 

„A régi fotóidon rád sem ismerek, neked jót tett az öregedés.” 

„Az unokatesóm nem kövér, olyan masszív, mint te.”

„De jól nézel ki! Csak nem vagy beteg?”

„Te belülről vagy szép.”

„Látod, kis mellel is férjhez lehet menni.”

Az anyuka ismerőse, csupa jóindulattal a hangjában:

„Szerencsések vagytok, hogy egy ilyen klassz pasi észrevette a lányod erényeit.” 

Terhes találkozások

„Máris úton a kistesó?” 

A másik kérdés, amit soha ne tegyél föl senkinek:

 „Babát vársz megint?!”

„»Terhes vagy?« – kérdezte egy tanítványom anyja, ahogy végigmért. Nem ismertük egymást túl jól. Mindketten nagyon szarul éreztük magunkat, amikor mondtam, hogy nem.”

Három hónappal szülés után a szomszéd:

„Látom, felszedett pár kilót, végre most már jól néz ki!” 

Már az is segít rajtunk, ha valaki felháborítónak tartja, ahogy mások bántak velünk

Ma már nagymama a barátnőm, aki ezt az üzenetet írta: 

„A tüske még 50-60 év után is bennem van. A legszúrósabbakat az apámtól kaptam, akit egyébként imádtam, és ezt már nem is értem egészen, hogy miért, mert ilyen beszólásai voltak neki: »A lányoknak nem kell ilyen intelligensnek lenni, más a dolguk az életben.« »Nekem sajnos lányaim vannak, de én csak fiúkkal tudnék valamit kezdeni.« Amikor 13 évesen nőies formáim lettek: »Elképesztően meghíztál.« Ezek mind nagyon fájtak, és tudom, hogy befolyásolták a további életemet. Ez pedig talán a legdurvább: »A nőknek nincsenek szexuális igényeik, csak a szociális státusz vonzza őket.«”

Valószínűleg lesz még folytatása ennek a cikknek, mert nem fért bele minden téma, pedig sajnos bőven vannak még fájdalmas mondatok.

Ti jöttök! Milyen sértéssel felérő dicséretet kaptatok?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / David Sacks

Both Gabi