Tompalátás: ezért fontos, hogy hordja a gyereked a szemüvegét! – szemészorvossal az amblyopia veszélyeiről
Pár héttel ezelőtt írtam arról, hogy egy ideje újra szemüveget kell viselnem, és ez ma már nem okoz gondot. Pedig gyerekkoromban nagyon szégyelltem a rövidlátást, olyannyira, hogy titkoltam, ha csak lehetett. A cikk nyomán ismertem meg dr. Hevesi Évát, aki egyrészt sorstárs, másrészt szemész szakorvos, és arra kért, írjam meg azt is, egyébként nagyon nem oké gyerekként nem hordani a szemüveget. Hogy miért, azt is elmondta, én pedig lejegyeztem, íme. Kurucz Adrienn írása.
–
Ha az ember felnőttként nem hordja a szemüvegét – vagy túl gyengét/erőset/bármilyen szempontból nem passzolót hord, az nem rontja el a szemét. Gyerekként viszont a nem jó szemüveg vagy a szemüveg nem hordása olyan látásromlást okozhat, amire később már hiába adunk szemüveget, kontaktlencsét, hiába lézerezzük, segíteni nem tudunk rajta – szögezi le a legfontosabb üzenetet már az elején Hevesi Éva szemész szakorvos.
Aztán el is magyarázza, miért nem szabad lazán venni a szemüveghordást.
„A látás egy tanulási folyamat eredménye, nem elég hozzá a jó »hardver« (ép szemgolyó átlátszó lencsével, működő retinával meg az összes többi cuccal, ami szembenéz az anatómiai atlaszból), kell a »szoftver« is. Vagyis a retina és az agy közötti megfelelően kiépült kapcsolatrendszer. Ez akkor jön létre, ha a szem felől megfelelően éles képi ingerek jutnak az agyba. Ez a kapcsolódás körülbelül 12 éves korig építhető. És sajnos rombolható is.
Ha a »szoftver« nincs rendben, és valaki anatómiailag ép szemmel nem lát jól, azt úgy hívják, amblyopia vagy hétköznapi nevén tompalátás.”
A távollátók vannak veszélyben
Hogy a pluszos szemüveget viselőknek (úgynevezett távollátóknak) miért fontosabb, mint a rövidlátóknak, hogy viseljék a szemüveget? A doktornő az alapoktól kezdi. „A rövidlátás (amikor mínuszos a szemüveg) egyszerűen azt korlátozza, milyen távolra látunk élesen. A normál, »nullás« szem a végtelenre fókuszál, ami fizikájából adódóan körülbelül öt métert, illetve annál távolibb fókuszt jelent praktikusan. A fókusztávolságot közelebbre állíthatjuk, amikor gyerekként/fiatal felnőttként például olvasunk, ezt hívják akkomodációnak (magyarul alkalmazkodásnak). Viszont csak egy irányban működik, amikor közelre nézünk, a távolra nézés az ellazult állapot.”
Ha rövidlátók vagyunk, és csak, mondjuk, maximum 3 méterre tudunk fókuszálni, akkor hiába erőlködünk, nem tudjuk jobban ellazítani a szemet. (Cserébe a műszerész szakmához optimális lehet a látásunk, mert közelre remek felbontást ad, és akár idős korig jól láthatunk közelre, ha levesszük a szemüveget. De előbb-utóbb mindenkinek romlik az akkomodációs képessége, akkor jön az olvasószemüveg.)
„A rövidlátásból nem lesz amblyopia, ha nagyjából szimmetrikus, mert van a szem előtt éles kép folyamatosan, csak nem a tábláról, hanem a két paddal előttem ülőről. Ám a távollátó, pluszos szemüveget viselő gyerekeknél a fókusz a végtelenen túlra van beállítva alapból.
Folyamatosan akkomodálniuk kell, fáj a fejük az erőlködéstől, mert kifárad az ezért felelős izom. A szemük hébe-hóba küld csak éles képet az agynak, így elmarad a »szoftverfejlesztés«, és felnőttként nem fognak többet látni, mint amire a szoftver képes.
Árnyalja a képet, ha a távollátáshoz még asztigmia is társul (nem ugyanaz a szem dioptriaértéke körben az egész szaruhártyán) vagy aszimmetria a két szem között: a több dioptriát igénylő szem ekkor lényegesen rosszabb lehet. Azért, mert csak akkora az akkomodáció, ami a »jobbik«, kevesebb plusz dioptriás szemnek elég, a másik pedig szinte sosem kap éles képet, nem tud fejlődni. Ilyen esetekben először szemüveget írnak fel, aztán elkezdik tapaszolni a szemet. Azaz kap a család egy csomag szemtapaszt (van már hableányos, lepkés, csillámpónis, kalózos, legós, tűzoltóautós stb. a könnyebb megbarátkozás érdekében), amit a gyerek jobban látó szemére tesznek naponta valahány órára, hogy ilyenkor a másikat legyen kénytelen használni. Ez eleinte nagyon zavaró tud lenni, attól függően persze, mennyit lát a gyerek ezzel a szemmel, de a jó hír az, hogy egyre kevésbé fog szenvedni tőle, ahogy épül a »szoftver«, és egyre jobban lát.”
Hevesi Éva azt mondja a tapasztalatai alapján, hogy egy ovis néhány hónap alatt igen látványos fejlődést is tud produkálni, főleg, ha a tapaszolás ideje alatt gyakorta fókuszál közelre, például gyakran legózik vagy fűz gyöngyöt.
Nehezebb megszokni a szemüveget, ha távollátó vagy
Kevesen tudják, de a mínuszos szemüveghez könnyebb hozzászokni. A doktornő azt mondja: „Abszolút kellemes, felveszem és látok, nem kell ezer évig szokni, esetleg, ha van asztigmia is, akkor picit furcsa az elején. A pluszos szemüveg nem akkora élvezet, a gyerek görcsösen igyekszik akkomodálni, mint ahogy egész életében tette, és nem lát jól, mert nem tudja gombnyomásra átszoktatni a szemizmokat. Kell egy-két hét, amíg megszokja a szemüveget. Ha viszont rá tudjuk venni, hogy hordja – és tényleg passzol a szemüveg –, egy idő után automatikusan az első dolga lesz reggel, hogy fölvegye.”
A kancsalság is okozhat tompalátást
Az amblyopia kapcsán szót kell ejteni a kancsalságról, amely szintén okozója lehet. „Ha a két szem nem ugyanoda fókuszál, akkor – hogy a rendkívül zavaró kettős látást elkerülje az agyunk – az egyik szemet »kicsekkolja«. Nem fókuszálunk vele, nincs éles kép, nem fejlődik a »szoftver«, ha mindig ugyanaz a szem fixál. Ha a szemek állásában csak 1-2 fok az eltérés, az a legveszélyesebb, mert az tűnik fel a legkevésbé. A nagyfokú kancsalság persze ugyanúgy okozhat amblyopiát, de azok a gyerekek sokkal nagyobb eséllyel kapnak időben ellátást. Az esetleges korrekciós műtéten, prizmás szemüvegen túl itt is a tapaszolás a probléma kulcsa.
Tompalátást okozhat a kancsalság mellett az is, ha valamilyen szervi akadálya van annak, hogy a retinán éles kép képződjön. Például nem átlátszó a lencse (= veleszületett szürke hályog), vagy a szaruhártya, az üvegtest nem átlátszó, a retina beteg, illetve csüng a felső szemhéj. Az októl függ a kezelés természetesen.”
Fontos felismerni és megelőzni a tompalátást!
Hevesi Évától tudom, hogy a felnőtt lakosság 2-5 százalékát (más források szerint akár 8 százalékát!) érinti az amblyopia. Pedig ha kicsi korban elkezdik kezelni a szemet, gyógyítható állapot! „Szerintem elfogadhatatlan, hogy ilyen sokan nem kapnak segítséget, mert nem szűrik ki a tompalátásukat! Mértékétől függően a tompalátás az egész életre, a karriertervekre is kihatással lehet, gondoljunk csak az alkalmassági vizsgálatokra a rendőr, pilóta, teherautó-sofőr szakmában, vagy akár a szimpla B jogsi esetén!”
Fontos a gyermekkori szemészeti vizsgálatok elvégzése születéskor vagy 14 napos életkorban, 6-8 hetes életkorban, óvodáskorban és az általános iskola első osztályában, olvasható az NNK honlapján.
Szakértőnk teszi hozzá: „A vizsgálat kooperáció nélkül csak nagyon korlátozottan működik, sokszor szükség van arra, hogy többször visszarendeljük a kicsiket, hogy megszokják a vizsgálati helyzetet. Megértik a »játékszabályokat« (bele kell kukucskálni, de nem fáj, vagy nem kellemetlen, meg kell mondani, mi van a képen, stb.). Egy átlagos háromévessel, aki, mondjuk, már harmadszorra jön, rengeteg dolgot meg lehet nézni. Jó, ha az első szemészeti vizsgálat megtörténik ovis korban, hatéves korra sok mindenről le lehet maradni.”
Csecsemők esetén érdemes arra figyelni, ha a gyerek egyik szeme csukva van, illetve ha feltűnően kancsal. Kisgyermekkorban árulkodó lehet a túl sok bukdácsolás, rajzoláskor a hunyorgás, a furcsa, aszimmetrikus fejtartás. Iskoláskorúak távollátás esetén arra szoktak panaszkodni, hogy a nap végére megfájdul a fejük, hiszen mire a házi feladat kerülne sorra, elfáradnak a sok akkomodálásban. Ilyenkor fel kell keresni a gyerekszemészeti szakrendelést.
A szakorvos felhívja a figyelmet arra: nem érdemes várni, hogy egy tompán látó gyerek panaszkodni fog, nem lát jól. Hiszen ők nem rosszabbul látnak, hanem sosem láttak jobban.
A tompalátás kezelését a diagnózist követően a lehető leghamarabb el kell kezdeni, mert a látásjavuláshoz szükséges idő 3 éves kor után rohamosan nő. Az óvodáskor elején néhány hónap szemtapaszhasználattal elérhető az a javulás, ami 8-10 évesen már csak évek megfeszített munkájával pótolható, 12-14 éves kor után pedig sajnos nincs már lehetőség korrigálni.
Nagyon fontos, hogy a gyerek a szemüvegét egész nap használja. Továbbá az is, hogy a szülők tudják: az amblyopia sokszor nagyon hasonló a félszeműséghez, hiszen az egyik szem működése bizonyos fokban gátolt. Ennek mértéke nagyon széles skálán mozog, sőt, kétoldali esetek is előfordulnak. Az elhanyagolt kezelés miatt a gyermek tompalátó szeme gyógyíthatatlan lesz, és a jövőre nézve kizárhatja magát minden olyan foglalkozásból, amelyben binocularis látás szükséges.
Forrás: Egészségvonal
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Catherine Falls Commercial
