Ha férjhez mennek, nemcsak a nevüket, de sokszor az identitásukat is elvesztik a nők Japánban

–

Egy 2025-ös felmérés szerint a törvényhozók egyre nagyobb hányada – mintegy 44 százaléka – támogatja a rendszert, amely lehetővé tenné, hogy a házasságkötés után dupla vezetéknevet viseljenek a nők. Ez, valamint Shigeru Ishiba miniszterelnök nyilvános kiállása a dupla vezetéknév lehetősége mellett, sok nőt reménnyel tölt el.

A változás előtt álló akadályok

Ma a japánok mintegy 60 százaléka – férfiak és nők egyaránt – egyetért a törvénymódosítással, amely lehetővé tenné, hogy a házaspár tagjai külön vezetéknevet viseljenek.

A törvényhozók azonban mindeddig kudarcot vallottak a polgári törvénykönyv módosítására tett kísérleteik során. A legfőbb akadály a Liberális Demokrata Párt (LDP) volt, amely nevével ellentétben, pláne nyugati mércével mérve, meglehetősen konzervatív. A második világháború utáni korszak nagy részében hatalmon lévő párt törvényhozói többször is elkaszálták a javaslatokat, arra hivatkozva, hogy

a törvénybeli változtatás veszélyeztetné a hagyományos családmodellt.

Annak ellenére, hogy a törvényhozók nagyrészt konzervatív férfiak, a kormány egyre nagyobb nyomással néz szembe az ellenzéki képviselők részéről, akik kiállnak amellett, hogy a házastársak dönthessenek úgy, hogy eltérő vezetéknevet viselnek. Ishiba, a Liberális Demokrata Párt vezetője és egyben az ország vezetője személyében pedig van egy erős szövetségesük az LDP oldalán.

De miért ilyen fontos a név kérdése?

Japánban a vezetéknév összeköti az embert a testvéreivel, a szüleivel és a nagyszüleivel, valamint azokkal a helyekkel, ahol az ősei éltek és dolgoztak. Ez az egyén identitásának fontos része, amely a jelenlegi törvényeket követve csorbulhat, ha a nő megházasodik.

A vezetéknév megváltoztatásának azonban a szimbolikán és az identitásérzeten túl szélesebb körű társadalmi következményei is vannak, különösen a munkahelyen. Japánban a házasságkötés idején a nők átlagosan 29,7 évesek, míg a férfiak 31. Ebből következik, hogy

sok nő, mire megházasodik, már több mint egy évtizede építi a karrierjét, és a leánykori nevét használva alakította ki a szakmai identitását.

A névváltoztatás bejelentése ráadásul olyan magánügyre hívja fel a figyelmet, amelyet sokan nem szívesen osztanak meg munkahelyi környezetben. Ráadásul vannak, akik attól tartanak, hogy ha egyszer tudomást szereznek a családi állapotuk változásáról, a kollégáik kevésbé veszik majd komolyan a munka iránti elkötelezettségüket. És mindez nem véletlen, a házasság ugyanis gyakran van negatív hatással a nők szakmai pályafutására: míg férfiak karrierjére pozitívan hat, a nők esetében csökkenti a vezetői pozíciók elérésének esélyét.

Időzített bomba a demográfiában

A konzervatív törvényhozók a hagyományos értékek elleni támadásként értelmezik a vezetéknévre vonatkozó szabály megváltoztatását, és azt a fenyegető demográfiai válsággal kapcsolatos aggodalmakhoz kötik. Azzal érvelnek, hogy Japánnak törekednie kell a hagyományos családrendszer fenntartására és a minél több házasságkötés ösztönzésére.

Japán kétségtelenül demográfiai válsággal néz szembe. Az egy nőre jutó 1,2 gyerekes termékenységi rátával Japán a világ egyik legidősebb és leggyorsabban fogyó népességével rendelkezik.

Az ottani tudósok azonban azzal érvelnek, hogy ha a nőknek nagyobb egyenlőséget biztosítanának a munkahelyen és otthon, akkor nagyobb valószínűséggel döntenének a gyermekvállalás mellett. Az elhúzódó munkaidő kultúrája, a háztartási feladatok nemek szerinti tartós megosztása és az anyasággal szembeni magas elvárások következtében azonban a karrier és a család továbbra is nagyon nehezen egyeztethető össze a nők számára.  

Shinzo Abe korábbi miniszterelnök, aki szintén konzervatív LDP-tag, a kétezres évek elején a japán gazdaság növekedésének elősegítése érdekében – családi állapottól függetlenül – a nők magasabb foglalkoztatottságát szorgalmazta, ez azonban nem hozta meg a várt eredményeket. 

Az egyensúly megtalálása

A vezetéknévre vonatkozó törvények megváltoztatása minden bizonnyal jelentős előrelépést jelent majd Japánban a nemek közötti egyenlőség felé vezető úton. A polgári törvénykönyv, amely a házaspárok feleit azonos vezetéknév viselésére kötelezi, elválaszthatatlanul kapcsolódik a 150 éves koseki, vagyis a háztartási nyilvántartás rendszeréhez.

A koseki az egyének családi kapcsolatait és személyes adatait rögzíti, egy olyan hivatalos, jogi dokumentum, amit az önkormányzatok vezetnek, azonban nem személyenként, hanem családonként tartanak nyilván. Ennek az egyik központi pillére az, hogy minden családnak egyetlen vezetékneve van, ami egy olyan korszakot idéz, amikor

a férfi volt felelős, nemcsak a legfontosabb pénzügyi és családi döntésekért, de a család nevéért is.

Sok idősebb japán számára a koseki magát a családot jelenti. Ha valaki szerepel a kosekiben, születési, örökbefogadási vagy házassági bejelentés révén, akkor jogilag és szimbolikusan is a család részévé válik. Egyes konzervatív törvényhozók azonban azzal érvelnek, hogy a jelenlegi működésben a több családnévből álló rendszer nem kivitelezhető, ugyanis a koseki jelenleg félig papíralapú, félig digitalizált rendszer, de a hivatalos, jogilag érvényes formája továbbra is papíron létezik – azt pedig egyelőre nem látják, hogy ebbe miként illeszthető be a duplaneves változat anélkül, hogy teljes kavarodást okozna.

A változtatás hívei szerint azonban, ha sor kerülne a koseki nyilvántartások teljes digitalizálására, az egyúttal azt is jelenthetné, hogy a kettős vezetéknévvel rendelkező háztartások is kapnának teret a rendszerben. És amellett, hogy Japánban sokan készek elismerni, hogy egy két vezetéknevet viselő család is családnak számít, sokan úgy vélik, hogy

a nemek közötti nagyobb egyenlőség nemcsak az alacsony születési számra, hanem az élet számos más területére is pozitív hatással lesz.

Jelenleg ugyanis az idősgondozás, a gyermekgondozás és a közösségi szerepvállalás inkább munkanélküliekre vagy azokra hárul, akik kevesebb órában dolgoznak – vagyis főként a nőkre. Japánban ugyanis a legtöbb munkahelyen egyelőre nem sikerült olyan rugalmas munkaidőt bevezetni, amely lehetővé tenné, hogy a teljes munkaidő mellett több családi és közösségi szerepet vállaljanak az emberek.

Több nő a parlamentben

A társadalom támogatása mellett azonban politikai szükségszerűség is szerepet játszhat a vezetéknévtörvény megváltoztatásában. Annak ellenére ugyanis, hogy a nők még mindig alulreprezentáltak a politikában, Japánban egyre több politikai pozíciót töltenek be – a tavalyi választásokon rekordszámú női jelölt indult, és rekordszámú nőt választottak meg.

Ezeket a változásokat figyelembe véve a jelenleg kormányon lévő LDP tagjai kénytelenek lesznek nyitottabban gondolkodni a kérdésben, ha ugyanis ez nem sikerül, a párt elveszítheti azt a parlamenti erőfölényt, amely az elmúlt évtizedekben a sajátjuk volt.

Mózes Zsófi