Gyerekkoromban a zene volt a mindenem. Zeneiskolába és énekkarba jártam, autodidakta módon gitározni is megtanultam, faltam azokat a cikkeket és könyveket, amelyek a különböző zenei stílusok legjelentősebb előadóiról vagy együtteseiről szóltak. Szüntelen hallgattam a walkmanemet, később pedig a discmanemet (hol voltak még akkor az mp3 lejátszók és az okostelefonok…), amelyekből a kilencvenes évek legnépszerűbb pop- és rockegyütteseinek felvételei mellett a Beatles slágerei is szóltak.

Szerelem első hallásra

Tízévesen beleszerettem a gombafejűek zenéjébe. A legendás négyesfogat édesanyám egyik kedvenc együttese volt, általa ismertem meg a legfontosabb dalaikat és annak a történetét, miként forradalmasították a popzenét, és hódították meg az egész világot.

Miután meghallgattam néhány Beatles-albumot, éreztem: a zenekar a kedvenceim közé fog tartozni. Rabul ejtettek a fülbemászó dallamok, a sodró lendületű gitárszólók, és az összetéveszthetetlen, többszólamú vokálok. A dalok témájával is tudtam azonosulni, főleg azokéval, amelyek az együttes korai időszakában születtek: a szerelem és a lázadás meghatározó részei egy tinédzser lelkivilágának.

Az első két korong, amelyet beszereztem a Beatlestől, két válogatásalbum volt: az 1995-ben kiadott Anthology 1 és az egy év múlva megjelent Anthology 2. Nagy örömmel vettem észre, hogy mindkét albumon szerepel egy-egy olyan dal, amelyik a zenekar 1970-es feloszlását és Lennon tíz évvel később bekövetkezett halálát követően keletkezett – úgy, hogy a merénylet áldozatává vált frontember énekhangja és hangszerjátéka is hallható rajta.

Ugyanis az említett két dalt – a címük „Free as a Bird” és a „Real Love” – Lennon kezdte el írni: a hetvenes évek végén vette fel magnókazettára a demóverziójukat, amelyen énekelt és zongorázott. A kazettát pedig a zenészikon halála után özvegye, Yoko Ono a zenekar egykori basszusgitárosának, Paul McCartney-nak adta.

A Beatles három megmaradt tagja a kilencvenes évek közepén befejezte ezeket a dalokat, Lennon énekére és zongorajátékára rájátszották a saját szólamaikat. Alighanem sok Beatles-rajongó torka összeszorult, amikor meghallgatta a kész számokat, amelyekben a másfél évtizeddel korábban elhunyt frontember is „visszatért”. 

Néhány évvel később viszont szomorú hír érte a zenekar rajongóit: 2001-ben elhunyt a szólógitáros George Harrison, így csak ketten maradtak a liverpooli kvartettből. Harrison egy befejezetlen feladatot hagyott McCartney-ra és a dobos Ringo Starr-ra: amikor az Anthology-sorozathoz készítették az említett két új dalt, egy harmadikon is elkezdtek dolgozni, de annak felvétele olyan rossz minőségű volt, hogy a szólógitáros úgy vélte, nincs szükség arra a „szemétre”. McCartney és Starr viszont szerették volna a Now and Then címet viselő számot is kiadni, de az akkori technológia miatt nem volt lehetőség arra, hogy tovább javítsanak Lennon hangján, így ez a dal befejezetlen maradt…

Váratlan visszatérés

A Beatles iránti rajongásom felnőttként is megmaradt. Aztán másfél hete, amikor böngésztem az interneten, szembejött velem több olyan cikk is, amely hangzatos címben közölte, hogy „kijött az utolsó Beatles-dal”, a Now and Then. Hirtelen újra izgatott tizenévesnek éreztem magam: olyan érzések kerítettek hatalmukba, amilyenek akkor fogtak el, amikor a Beatles-mániától frissen megfertőződve nyitottam ki azokat a CD-ket, amelyek a Free as a Bird és a Real Love felvételeit tartalmazzák. 

Az írásokból kiderült, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően nemrég lehetővé vált, hogy Lennon hangja végre stúdióminőségben szólaljon meg: a mesterséges intelligencia segítségével sikerült a recsegő-ropogó felvételt megtisztítani, és leválasztani az énekről a zongorát és a háttérzajokat.

A felvételre rákeverték Harrison 1995-ben felvett gitárszólamát is, és a még két élő egykori beatle, a ma már 81 éves McCartney és a 83 éves Starr is rájátszották a magukét egy stúdióban. A koronát pedig egy vonószenekar tette fel a dalra, amely egy régi barátnak vagy szeretőnek szóló bocsánatkérésről szól.

Az új számról McCartney többször hangsúlyozta, hogy egy „igazi Beatles-felvétel”, amelyen az összes egykori tag zenél és énekel, de mégis voltak olyanok, akik kételkedtek a szavaiban: „Sok találgatás látott napvilágot a dallal kapcsolatban […] Minden hang valódi, mindannyian játszunk rajta, semmi sem »műanyag«”. Csak annyi történt, hogy megtisztítottunk korábbi felvételeket, ami évekig tartott. Remélem, hogy ti is annyira szeretitek majd a dalt, mint mi” – nyilatkozta a zenész, aki elmondta: azért is volt különleges számára a Now and Thenen dolgozni, mert – csakúgy, mint a Beatles többi tagját – mindig is érdekelték a technológiai újdonságok. 

A stúdiómunka, amely során a dalt véglegesítették, tele volt érzelmekkel: a mesterséges intelligencia hátborzongató és csodálatos pillanatokat adott a zenészeknek. „Ott volt John hangja, méghozzá kristálytisztán” – mesélte McCartney, aki azt is elmondta, olyan érzése volt, mintha Lennon a szomszédos terem énekesfülkéjében lenne, és újra együtt dolgoznának. Starr hasonlóképp érzett: „Olyan volt, mintha John ott lett volna”jegyezte meg.  

A Now and Thent a Beatles utolsó dalaként aposztrofálják, a videóklip – amelyben elmosódnak a múlt és a jelen határai – utolsó jelenete is azt sugallja, hogy a popzene történetének egy meghatározó fejezete végleg lezárult. Én viszont remélem, hogy valamikor előkerül majd egy újabb Lennon-demó, ami megihleti McCartneyt, Starrt és a producereket, és akkor újra elővehetjük a zsebkendőket…

Források: 24.hubillboard.combbc.comeuronews.comwmmr.com

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ John Pratt / Stringer

Nádudvari Péter