„Inkább egyél, Toula” – Bazi nagy görög lufi 3.

–

Körbejárta a sajtót pár napja Nia Vardalos vallomása, miszerint az első hollywoodi ügynöke azt mondta neki: nem elég szép ahhoz, hogy sztár legyen, és nem elég kövér ahhoz, hogy karakterszínészként befusson.

Az undok mondat egyébként talán lendített egyet Vardalos karrierjén, ugyanis negyvenéves kora körül felismerte: mivel nem kapkodnak utána a filmgyárak, meg kell csinálnia a saját moziját. Így született meg 2002-ben a nálunk Bazi nagy görög lagzi címen futó, kis költségvetésű, független film, amely a színésznő egyszemélyes színpadi show-jára épült. A film létrejöttében egyébként óriási szerepe volt Rita Wilsonnak, Tom Hanks feleségének, aki látta az előadást, és meggyőzte a férjét, legyenek a My Big Fat Greek Wedding producerei.

A siker mértéke mindenkit meglepett: a film egy teljes éven át szerepelt a mozik műsorán – ez 11 héttel több, mint amennyi ideig a Titanic műsoron volt. 

A remek forgatókönyvet Vardalos és az élet írta

A történet rengeteg életrajzi elemet tartalmaz. Ahogyan alteregója, Toula, Vardalos is Amerikában (Kanadában) született görög bevándorlók leszármazottjaként. Apja, anyja, hangos és aktív rokonsága és filmbeli férje sem a képzelet szülötte: a színésznő 25 éven át Ian (!) Gomez színésszel élt, aki valóban megkeresztelkedett, hogy elvehesse. Közös lányukat örökbe fogadták. (A válás után Vardalos évekig egyedül élt, de most van egy titokzatos görög partnere, akit épp a Bazi nagy görög lagzi 3. forgatásán ismert meg egy helyi tavernában.)

A Bazi nagy… sikerét Vardalos ez idáig nem tudta túlszárnyalni.

A CBS-n futó My Big Fat Greek Life című sorozat megbukott, pedig a teljes szereplőgárda játszott ebben is, kivéve az Iant alakító John Corbettet. A színésznő 2009-ben rendezőként is bemutatkozott: a Bazi rossz Valentin-napot azonban olyan érdektelenség övezte, hogy Vardalos mostanáig nem is rendezett újabb filmet – a Bazi nagy görög lagzi 3. lett az újabb kísérlete (a korábbi részeket mások jegyzik).

Szerepelt viszont a Görögbe fogadva (My Life in Ruins) című, szintén 2009-es filmben, amiben, bár nem ő írta a forgatókönyvet, az összes vardalosi topik megjelenik. Röviden összefoglalva: Bridget Jones görög verziója idegenvezetőként szerencsétlenkedik Görögországban, ahol beleszeret a görög buszvezetőbe oltott Mr. Darcyba (a Puzsér Róberttel szerintem tutira rokonságban álló Alexis Georgoulis játssza – aki egyrészt a Durrellék Spirosát játszotta, másrészt 2019 óta az Európai Parlament képviselője is, és felbukkan a Bazi nagy görög lagzi 3.-ban is!). A kritika jellemzően nagyon lehúzta ezt a produkciót, de én úgy emlékszem, voltak kifejezetten szerethető jelenetei.

2016-ban érkezett meg aztán a Bazi nagy görög lagzi második része. Közel sem volt akkora siker, mint az első, de azért sokan örültek neki, hogy viszontláthatják kedvenc karaktereiket, no meg a Windex-spricnit.

A harmadik részre már nem kellett újabb 15 évet várni

Csak hetet. Lehet azonban, hogy megérte volna jegelni még egy kicsit a folytatást, legalább addig, amíg a forgatókönyvet valaki kikapja a szerző kezéből, és átdolgozza. (Erre nyilván esély sem volt sajnos, pedig nagyon kellett volna a külső szem, a határozott szerkesztés.)

Vardalos ebben a moziban már tényleg mindenes (főszereplő, forgatókönyvíró, rendező egy személyben), és talán pont ez a baj. Mert az embernek az az érzése, kiégett az alkotó, rég kimaxolta a görögségével kapcsolatos témát, eldurrantak a patronjai, és most már csak nosztalgiázik, valamint új ötletek híján összeollóz egy sztorit más romantikus komédiákból.

Amikor például a film dramaturgiai tetőpontjának szánt jelenethez érünk, azaz a teljességgel súlytalan és unalomba fulladó esküvőhöz, olyan erős déjà vum volt, hogy minden pillanatban azt vártam: Cher egyszer csak megérkezik valahonnan helikopteren, és elénekli a Fernandót à la Mamma Mia 2.

A film története egyébként pont annyira cizellált, mint egy videóklipé, mondjuk. De görög országimázsfilmként is működhetne simán, ha kivágnák belőle a párbeszédeket, nem lenne nagy kár értük. (Káprázatosan fényképezett Akropolisz, kristálytiszta tenger és hegyek, mesés, romos falu, kecske, ouzo, sajt, olívaolaj, szirtaki és diszkóőrület, mi szem-szájnak ingere.)

Igen, a Portokalos klán ezúttal elhagyja Chicagót, és Görögországba látogat, teljesítve ezzel az elhunyt családfő végakaratát. A helyszín más, de a karakterek ugyanazok, és csak külsőleg változtak, belsőleg szemernyit sem: mindenki látványosan öregebb lett. Kivéve Nia Vardalost, ő egyre fiatalabb. A 61 éves színésznő simán eljátszhatná most is a 30 éves Toulát, akit negyvenévesen alakított amúgy. A család kislánya tehát továbbra is, miközben voltaképpen családfő. 

A konfliktus ugyanaz, mint az első részben (összeházasodhat-e egy görög egy nem göröggel), de már az alkotók is annyira unhatták ezt a részt, hogy két szemöldökráncolással, majd egy kebelre öleléssel jelezték csupán, most van az, amikor az apa ki van akadva, most meg, amikor megenyhül.

Az újdonság mindössze annyi, hogy a politikai korrektség jegyében ezúttal szír bevándorló az ara. Ezen a (teljesen kidolgozatlan) szálon kívül egy nembináris karaktert is beleszuszakoltak a sztoriba – azt mondom, sajnos, mert az új kuzinnak egyetlen életszerű, hiteles megnyilvánulása sincs, csak idegesítően nyüzsög. A vele kapcsolatos kommentár (Voula) pedig kínosan szájbarágós 2023-ban. Szinte látja maga előtt az ember, amint a rendező felvési a megfelelő rubrikába: bevándorláskérdés: pipa, LMBTQ: pipa. És ez szörnyen dühítő.

Talán, ha a filmet tényleg úgy néznénk, mint egy videóklipet, akkor nem bosszantana annyira a sekélyesség. 

Mert nagyon is lehetséges így nézni!

A dallamos zenei betétek közt elhangzik ugyan egy-egy rövid párbeszéd, beficcen egy-egy suta poén és/vagy eldurran egy-egy ordas közhely, de aztán a szereplők már csak csoportosan ölelkeznek és/vagy táncolnak, esetleg lassított felvételben szaladnak a tengerbe ruhástul. 

Határozottan az volt az érzésem, hogy időnként a szereplőknek is leesett forgatás közben: olyan mondatokat adnak sok helyütt a szájukba, amiktől nem mulatságos lesz a film vagy megható, hanem kínos. A Voula nénit alakító Andrea Martin (ő szerintem a legviccesebb, legeredetibb szereplő a produkcióban) arcán például sokszor átsuhanni véltem a kételyt: ööö, biztos ezt mondjam?!

Nem ragozom tovább: Nia Vardalos ezzel a filmmel, véleményem szerint, nemhogy új rajongókat szerzett volna az eredetileg nagyon szerethető Portokaloséknak, hanem még a színészeit is elidegenítette tőlük.

Ha jót akartok, nézzétek meg inkább (újra) az első részt, azt ajánlom! Én is így tettem.

Forrás: ITT

Kiemelt kép: UIP-Dunafilm

Kurucz Adrienn