-

Megtörtént esemény alapján

2009. január 15-én 155 utassal a fedélzetén felszállt New Yorkból egy Airbus. Három perccel később azonban kanadai vadludak vonuló csapatával ütközött, a balesetben pedig tönkrement mind a két hajtómű. A légiirányítók a segítségkérést követően azonnal két másik közeli repülőteret is javasoltak, ahová a sérült repülőgép leszállhatott volna. A kapitány, Chesley Sullenberger azonban negyven évnyi tapasztalatára és az ösztöneire hagyatkozva végül másképp döntött. Így esett, hogy az óriási repülő végül a Hudson folyón landolt. A vízen történő kényszerleszállás rettentő veszélyes, nem is nagyon szokták túlélni. Ezúttal azonban csodával határos módon mindenki megúszta kisebb-nagyobb karcolásokkal az incidenst – kivéve persze a szerencsétlen madarakat. Sully kapitányt, és másodpilótáját, Jeffrey Skiles-t a média az egekbe emelte, hősként ünnepelték.

A repülőtársaság vizsgálóbizottsága azonban egész más színben látta a történteket...

A film alapjául szolgáló baleset helyszínén készült a kép

Az a kritikus három perc

Erről szól a film, pontosabban annak a 208 másodpercnek a többszörös és több szempontból történő elemzéséről, ami során a kapitány meghozta a döntését. Filmalapként elég vékony jégnek tűnik erre a három percre kilencvenhatot áldozni, Clint Eastwoodnak azonban sikerült a csoda. Annak ellenére, hogy újra és újra megnézeti velünk a baleset legkritikusabb pillanatait, a film nemhogy nem laposodik el, de végig hihetetlenül izgalmas marad, így a néző az utolsó pillanatokig nem lehet biztos benne, hogy végül felmentik és kitüntetik... vagy kényszernyugdíjazzák a bűnbaknak kikiáltott Sullyt.

A feszült hangulatért pedig nemcsak a rendezőnek, de a főszerepet játszó Tom Hanksnek is kijár a vastaps, akinek a visszafogott, higgadt nyugalmat sugárzó arcán mégis annyi, de annyi érzelem vibrál, hogy a mellettem ülő Szentesi nem is nagyon fért a bőrébe, hangos bekiabálásokkal és felháborodott fújtatásokkal igyekezett a vizsgálóbizottságot jobb belátásra bírni – vagy legalább elküldeni melegebb éghajlatokra. (Fiala)

Kapitány és másodpilótája, azaz Tom Hanks és Aaron Eckhart

Nekem fogalmam sincs, mire célozgat Borcsa, de Mujahid barátom egyszer azt ecsetelte, hogy én nagyon jól érezném magam a pakisztáni mozikban, ahol a közönség hangosan nyilvánít tetszést vagy nemtetszést. Ez azt jelenti, hogy ott a néző rendesen együtt él a filmmel, ha valami jó történik, akkor felugranak, és megcsókolják egymást, ha pedig valami rossz, akkor kiabálnak, beszólnak, sőt: popcornnal is megdobálják a filmvásznat. Még mindig nem értem az összefüggést, de szívesen ellátogatnék Pakisztánba, már csak a kaja miatt is. Na, de hagyjuk a rizsát. A film lebilincselően jó, többször meghasonultam (hiába tudtuk, mi a vége), rettenetesen izgultam, nehogy mégis meghaljon valaki. És mivel én anno lemaradtam erről a világszenzációról (ifjonti hevemben nem foglalkoztam ilyen történésekkel), ezért minden cikket, talkshow-t felkerestem a csodahős kapitányokról. És már be is követtem őket fészen meg instán.

Menjetek moziba, de IMAX-be mert ott még annál is sokkal jobb.  (Szentesi)

Kép: ITT