–

Szögezzük le, hogy egyértelmű választás lenne a Forrest Gumpot beletenni ebbe a listába, mert ennél szebb film kevés van, de éppen ezért nem fogom. Azt tanácsolom, hogy csak simán, mindenféle cikk nélkül, nézzétek időről időre újra, és fürdőzzetek abban a csontig hatoló csodában, amit ez az alkotás képvisel és közvetít. Miután ezt meg is beszéltük, ugorjunk tehát az első ajánlott filmhez:

1. Philadelphia – Az érinthetetlen

Sokszor említettem már, hogy szeretem az olyan mozikat, amelyek valamilyen módon megrágják, majd kiköpik az embert, aki aztán a hatásától napokig képtelen szabadulni. Keresem a katarzist, még akkor is, ha ez fájdalommal jár.

Így voltam valahogy a ’93-ban bemutatott Philadelphiával, amikor jó néhány éve, de már felnőttként láttam először. A Tom Hanks által megformált Andrew Beckett egy nagymenő cég feltörekvő ügyvédje, aki homoszexuális, és amikor erre egyértelmű jelek utalnak HIV-fertőzöttségének előrehaladtával, a vállalat koholt vádakra hivatkozva elbocsátja. Andrew nem nyugszik bele az igazságtalanságba, és nagy nehezen talál egy ügyvédet – akit Denzel Washington alakít –, aki ugyan szintén tele van előítéletekkel, de szakmai hiúságból elvállalja a halálos beteg férfi ügyét. Jonathan Demme – aki például A bárányok hallgatnakot is jegyzi – mozija volt az első nagy stúdiófilm, amely szerepet vállalt az AIDS körüli tabuk ledöntésében és a betegséggel járó megbélyegzés elleni harcban. A rendező többek között ezért kérte fel Bruce Springsteent a Philadelphia filmzenéjének megírására, hogy az énekes rajongói közül azokat is becsalogassák a mozikba, akik egyébként nem lennének kíváncsiak egy meleg férfi küzdelmeire a társadalmi megítélésével kapcsolatban, életének utolsó hónapjaiban. A filmért Tom Hanks megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat 1994-ben. (A következő évben pedig szintén ő zsebelte be a szobrocskát a Forrest Gumpért.)

2. Stephen King: Halálsoron

Újabb szívet tépő alkotás következik, melyben Tom Hanks Paul Edgecomb őr bőrébe bújt, aki a Cold Mountain fegyházban felel a rend fenntartásáért. Ebben a blokkban várják az elítéltek kivégzésüket, hogy aztán végigsétáljanak a halálsoron, azon a folyosón, amely a villamosszéknél végződik. A sokat látott fegyőrnek már nem sok újat tudnak mondani, korábbi tapasztalatait azonban alaposan felülírja, amikor John Coffey, az óriás termetű színes bőrű férfi érkezik a börtönbe, akit két fehér bőrű gyermek meggyilkolásáért ítéltek el.

A film az 1930-as években játszódik, amikor a feketék megítélése teljesen más volt, mint napjainkban – noha még most is nagyon távol állunk a valódi esélyegyenlőségtől.

Frank Darabont rendező jegyzi a másik börtönben játszódó, nagysikerű Stephen King-adaptációt is, az 1994-es A remény rabjait. Bár az író korántsem lelkesedett minden megfilmesített változatért, amely a könyveiből született – a Stanley Kubrick-féle Ragyogást például állítólag kifejezetten gyűlölte –, de a Halálsoron DVD-kiadásának extrái között ő maga fejti ki, milyen boldoggá tette, hogy a film ennyire hű maradt az eredeti forrásműhöz.

3. Sully – Csoda a Hudson folyón

Muszáj ezt a filmet is megidéznem, mert bár vannak alkotások, amelyek bizonyosan kultikusabbak voltak Hanks életében, például a Számkivetett, a Terminál vagy éppen a Kapj el, ha tudsz!, de mivel a Sullyt Clint Eastwood rendezte – akihez tudjátok, milyen különleges kapcsolat fűz, hiszen ITT írtam róla –, így nem hagyhattam le a listáról. A 2016-os filmről egyébként Fiala Borcsa és Szentesi közös ajánlót írtak, de annak, aki mégsem ismeri a történetet, röviden összefoglalom: 2009. január 15-én Chesley „Sully” Sullenberger pilóta és Jeff Skiles másodpilóta 155 utassal a fedélzetén szállt fel New Yorkból egy Airbusszal, három perccel az indulás után viszont a gép egy madárcsapatnak ütközött, a balesetben pedig tönkrement mind a két hajtómű. Bár a légiirányítók két közeli repteret javasoltak a kényszerleszállásra, a kapitány azonban valamilyen isteni sugallatra, az ösztöneire, vagy a több mint negyvenéves tapasztaltára hallgatva inkább úgy döntött, hogy a fagyos Hudson folyóra teszi le a gépet, amely meglehetősen veszélyes manőver, ám ezúttal mégis sikerrel járt, és mindenki épségben megúszta a szerencsétlenséget. A média hősként ünnepelte a megmentőket, a bizottság viszont vizsgálatot indított a kockázatos döntés miatt. (A film eszembe juttatta a Katona Kamrájában játszott Terror című darabot, ahol hasonló a cselekmény, és olyannyira együtt izgulhatunk a szereplőkkel, hogy a végén a nézőknek maguknak kell megszavazniuk, bűnösnek ítélik, vagy felmentik a kapitányt.) Eastwood és Hanks párosa gondoskodott róla, hogy három és fél perc eseményein másfél órán keresztül izguljunk.

3+1 Elvis

Ez az a film, a listáról, amit úgy ajánlok, hogy még nem láttam, és ezt nézzétek el nekem. Tegnap épp Szabó Anna Eszter mesélte a szerkesztőségben, hogy a héten végre volt alkalma megnézni – amiről Szentesi ITT írt egyébként nemrégiben –, és teljesen le volt nyűgözve. Anna hívta rá fel a figyelmem, hogy Hanks is szerepet kapott a moziban, alakítását pedig az egekig magasztalta.

Ráadásul Hanks tőle szokatlan módon ezúttal egyáltalán nem egy megkapó, szerethető karaktert formál meg,

így csak még inkább felerősödött bennem a vágy, hogy jegyet váltsak az Elvisre. Stílusos módon ezt éppen ma, a színész születésnapján illene megtennem. Meg is teszem!

Isten éltesse még nagyon sokáig!

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT és ITT