„Akkor bontsd fel, ha én már nem lennék” – 93 éve született a legendás szerkesztő, Réz Pál

–

Kisebbségből született nagyság

Réz Pál többszörösen is megismerte a kisebbségi létet. 1930. július 25-én született Aradon, amelyet elcsatoltak Magyarországtól, és zsidó származású is volt. Kicsi gyerekként elkapta a Heine–Medin-kórt, azaz a járványos gyermekbénulást, pedig orvos édesapja direkt elvitte Gyorokra, a szőlősbe kisfiát, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz, mint a nagyvárosban, ahol tombolt a járvány. Végül épp Gyorokon érte el a vírus, lehet, hogy ha otthon marad, megússza…

Rengeteg fájdalommal és lemondással járt ez a betegség, élete végéig nehezen mozgott, csak bottal tudott járni, de a szelleme még idős korában is olyan friss volt, hogy a fiatalok is megirigyelhették volna.

Az irodalom maga az élet

Tizennégy éves volt, amikor – apja közbenjárására – a nagyváradi gettóból szöktek meg családostul a biztos halál elől; egy román internálótáborba kerültek. A háború után orvosdinasztiából származó szülei (az édesanyja is orvos volt, ami akkoriban ritkaságszámba ment) természetesnek tartották, hogy ő maga is az orvosi pályát választja, de Réz Pált már akkor is csak az irodalom érdekelte. Az autoriter apa ezért kidobta a családi fészekből, pedig ő maga is kacérkodott az irodalommal.

„Eötvös-kollégista voltam, amikor bekerültem oda, összevesztem a családdal. Nálunk mindenki orvos volt: apám, anyám, a nagybátyáim is. Apám tényként közölte, […] hogy én is orvos leszek. Mire én mondtam, hogy bölcsész leszek. Nagyon nagy vita volt köztünk, bepakoltam egy kis bőröndbe, és elmentem az Eötvösbe felvételizni. Fölvettek, ami nagy szó volt, mert körülbelül 60 jelentkezőből 4-et vettek fel. […] De 49-ben átszervezték a kollégiumot, és kirúgtak, mint származása szerint nagypolgári szülők gyerekét, ami hülyeség, mert egy orvos nem nagypolgár. És azért, mert azt mondtam egy szovjet filmre, hogy vacak. […] Bekerültem a kiadóba húszéves koromban, nagy mázli volt, és gyakorlatilag ott maradtam negyven évig” – mesélte egy interjúban a Magyar Narancsnak.

Ez a Szépirodalmi Kiadó volt, ahol maradt még némi szabad levegő azoknak, akik nem tartoztak a rendszer kegyeltjei közé.

Réz később esti tagozaton befejezte az egyetemet, de az Eötvös Kollégiumban szerzett szellemi muníció, különösen az, amit példaképétől, Gyergyai Alberttől kapott, meghatározta az egész további életét.

Irodalom egy egész életen át

Néhány irodalomtörténeti könyvet írt, többek között: Proust­ról, Szomoryról, Apollinaire-ről, Voltaire-ről, ám csupán egyetlen gyűjteményes kötete jelent meg a kritikáiból Kulcsok és kérdőjelek címmel. Műfordításai is jelentősek, csak néhány név: Saint-Simon herceg, Sartre, Beauvoir, Semprún, Voltaire, Stendhal, Gide, és Kundera franciául írt könyvei közül is jegyzett néhányat fordítóként.

Fő művének azonban a Kosztolányi-összes sajtó alá rendezését tartotta. Ez igazi filológusi munka volt, amely több mint tíz évig tartott.

Nagyon sokat foglalkozott Hunyady Sándorral és Szomory Dezsővel, a későbbi irodalmárok közül pedig jó barátságot ápolt Déry Tiborral, Örkénnyel, Weöres Sándorral, Illyés Gyulával, Vas Istvánnal. Bejáratos volt Füst Milánhoz, együtt kávéházazott Tersánszkyval, Szép Ernővel, Zelk Zoltánnal, Szentkuthy Miklóssal.

A magyar irodalom nagyjaitól tanulta a szakmát, leste el az anekdotázás műfaját, később pedig ő maga lett a nagy tanú, az anekdotázást is mesteri fokon művelte.

Redszerváltó irodalom

1989-ben még sokan hittünk abban, hogy a régóta várt szabadság kiterjed az életünk minden területére. Az irodalom is egyfajta rendszerváltáson ment keresztül, hiszen az addig tűrt kategóriába tartozó, erősen cenzúrázott, illetve borotvaélen táncoló irodalmi folyóiratoknak és szerkesztőiknek többé nem kellett tartaniuk az MSZMP KB hivatalnokaitól.

1989 tavaszán Kenedi János Réz Pált kérte föl egy irodalmi havilap főszerkesztésére. Ő hosszas győzködés után kötélnek állt, és a szerkesztőség 25 éven át minden hétfőn délután egykor összegyűlt Réz Jászai Mari téri lakásában. Így született meg a Holmi. (A linken a folyóirat összes száma olvasható digitalizált formában.)

A legnagyobb nevek csatlakoztak hozzá, Várady Szabolcs vitte végig a versrovatot, Radnóti Sándor a kritikarovatot, majd Domokos Mátyástól örökölte meg az utolsó években Závada Pál a prózarovatot; a szerkesztőbizottság tagjai között volt: Bodor Ádám, Dávidházi Péter, Göncz Árpád, Kocsis Zoltán, Lator László, Ludassy Mária, Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa.

A Holmi igen hamar a rangos folyóiratok közé került, és mindvégig megtartotta rangját.

Noha sokan fanyalogtak az utolsó években, hogy a lap konzervatív, de akárhogy történt, korszakalkotó jelentősége volt a magyar irodalomban.

25 szivar

Réz Pál 22 éves korában vette feleségül a Kormos Istvántól frissen elvált Pallos Klárát, akivel nagyon boldog házasságban éltek, és aki 1984-ben váratlanul hunyt el szívinfarktusban.

„Nem vitás a számomra, hogy a legnagyobb ügy, ami velem történt az életemben, az ez. És nem hasonlítható súlyában az égvilágon semmihez” – mondta Parti Nagy Lajosnak az egyik interjúban.

Réz Pál összeomlott a halála miatt, egész további életében, még 32 éven át gyászolta imádott feleségét, a háromgyerekes anyát. Júlia és Mihály született az ő házasságukból, míg Anna édesapja Kormos István volt.

Felesége halála után talált egy nagy csomagot az egyik szekrényben elrejtve, amire azt írta Klára:

„Akkor bontsd fel, ha én már nem lennék.”

Ebben a csomagban 25 különleges, drága szivar rejtőzött. Réz Pál kiskamasz kora óta szenvedélyes dohányos volt, a síron túli ajándék tehát kivételes helyet foglalt el a szívében. Ezek után minden születésnapján szertartásosan elszívott egyet a Klárától kapott szivarok közül. Úgy képzelte babonásan, hogy ő addig él, amíg a szivarok kitartanak. Nos, Klára látnoknak bizonyult, de nem egészen úgy, ahogy Réz Pál képzelte. Mert ő maga bőven túlélte a 25 szivarnyi időt, de a Holmi folyóirat bizony éppen 25 évet élt.

Rézben és Bokáig pezsgőben

Ha érdekel a magyar irodalom, ha szívesen hallgatnád egy kivételes kor kivételesen szellemes képviselőjének olykor keresetlen, máskor frivol, néha gonoszkodó replikáit, akkor ajánlom, hogy hallgasd végig ezt a tízrészes, egyenként ötvenperces beszélgetést, amelyet Parti Nagy Lajos készített Réz Pállal.

1992. november 13-án kezdték a párbeszédet a Magyar Rádió számára, a műsor szerkesztője a szép emlékű Szebényi Cecília volt. 

Csak egyetlen részletet idézek belőle:

„– Mennyire tervezel előre?

– Semennyire. A Holmi következő számáig.

– Klári, a halál és Isten a három legfontosabb dolog az életedben. Istenről még nem beszéltünk. […]

– Könnyebb volna meghalni, ha mellettem volna, és élni is könnyebb volna. Ha Klári élne, neki nem lennék a terhére.”

Később megjelent a Magvető Kiadó gondozásában ennek a beszélgetésnek az átirata Bokáig pezsgőben címmel, (ITT olvasható belőle egy részlet), ami kiegészült egy 2000-ben rögzített újabb beszélgetéssel és a zárófejezettel.

Ebben már visszatekintettek a Holmi folyóirat lezárt történetére.

Kiábrándító és felemelő. Épp olyan, mint az élet és az irodalom.

Réz Pál utolsó kimondott szava minden bizonnyal az volt, amelyet Radnóti Sándor hallott tőle, amikor halála előtt néhány órával meglátogatta. Azt kérdezte Radnóti: „Hogy vagy?” Ezt a választ kapta: „Sehogy.” Majd nem szólt többet, lehunyta a szemét, félig már nem ezen a világon létezett.

Pontos és kíméletlen válasz. Ahogy Réz Pál is pontos és kíméletlen volt egész életében. Nemcsak az irodalomban másokkal, hanem önmagával is – a saját életében.

Egész életét az irodalomnak szentelte, és megmutatta, hogy a fontos dolgokat csak életre-halálra lehet csinálni. A betűk pedig Rézben mindig velünk maradnak.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipédia / Szilágyi Lenke felvétele

Both Gabi