–

Bár a szakirodalom egyelőre nem foglalkozott mélyrehatóbban a posztvakációs depresszió, vagy más néven holiday blues jelenségével, a gyakorlat mégis azt mutatja, a probléma se nem új keletű, se nem egyedi. Szinte általánossá vált élményem, ahogy az utazások utolsó két napján már különös, melankolikus hangulat ül a társaságra, a hazautat pedig csendben, magunk elé bambulva tesszük meg. És nem csak a fáradtság miatt. A külföldi kalandok során egy másik szemléletmódra kapcsolunk, ami bizony komoly kontrasztot mutat a hétköznapi valóságunkhoz képest. Végre eljött valami, amit olyan nagyon vártunk, valami, amiben nem lehettek jelen a számlák és a munkahelyi elvárások, valami, amiben más az utca, mások az ízek, mások az illatok, és most tessék, vége, eltelt, beteljesült az, amire heteket, akár hónapokat készültünk. Józan ésszel az tűnne logikusnak, hogy kipihenten, frissen ülünk újra laptop elé, a gyakorlat mégis mást mutat.

Hogy lehetséges az, hogy a tengerparton való sütkérezés után érzem azt igazán, hogy most ki kéne venni pár nap szabit?

Bár a DSM-ben (azaz a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében) nem szerepel olyan kórkép, hogy posztvakációs depresszió, a nyaralás és az utazás mentális egészségre gyakorolt hatása már sok szakembert elgondolkodtatott.

A kutatások (például EZ és EZ) egyöntetűen rámutattak, hogy a vakációzás pozitív hatást gyakorol a jóllétre, a mentális egészségre, általános vidámságot és motiváltságot okoz, erősíti bennünk a kompetencia érzését – például, hogy jó szervezők vagyunk –, és nem utolsósorban a kiégés tüneteit is csökkenti. Ennek ellenére a várt hatás elmarad, sőt, visszájára fordul:

az emberek 64 százaléka tapasztalja magán hazaérkezés után a major depresszió tüneteit, beleértve az inszomniát, a lehangoltságot, a koncentrációs nehézséget, az ingerlékenységet vagy a szorongást.

A kutatások szerint ez az állapot nemcsak a klasszikus nyaralásoknál jelentkezik, de felütheti a fejét családi ünnepek, piros betűs ünnepek vagy akár esküvők után is. A jó hír az, hogy a major depresszióval szemben ez az állapot maximum két hétig tart, és a rutinunk tartásával, illetve a pihenéssel könnyen helyrebillenthető. (Fontos: amennyiben a depressziós tünetek elhúzódnak, érdemes szakemberhez fordulni.)

Oké, de mi történik ilyenkor?

Bár a posztvakációs szindróma esete cseppet sem egyedi, a mögötte álló okok annyifélék lehetnek, ahány típusú triggerrel, nehézséggel belevágunk az utazásokba. Többek között ezek:

  • Az utazás feladatot ad, és ezáltal leköti a figyelmünket

Nicole Hollingshead pszichológus szerint a szomorúság egyik oka, hogy az utazásra való készülés minden energiánkat lekötötte – gondoljunk csak a szállásfoglalásra, a pakolásra, a látnivalók megtervezésére –, így a kihívások teljesítése közben megfeledkezhettünk a hétköznapi stresszhelyzetekről. Ennek az időszaknak a vége okozhat kiüresedettség-érzést és látszólagos céltalanságot.

  • Az út során jelentkező kihívások is kimerítőek

Bár az utazáshoz kapcsolódó logisztika lebonyolítása általában az eu-stressz, azaz a pozitív stressz kategóriába esik, dr. Paul Nestadt szerint komoly kimerültséghez vezethet hosszú távon. Gondoljunk csak bele:

egy idegen kultúrában szokatlan és kiszámíthatatlan kihívásokkal találkozunk, ezért olyan eszközöket kell kifejlesztenünk a megoldásukhoz, amikkel korábban talán nem volt dolgunk.

Dr. Richard O’Connor pszichoterapeuta teóriája szintén ezt támasztja alá: ő úgy gondolja, ezek a lelki és testi határhelyzetek fejlesztik a személyiségünket, de közben le is szívják az energiaszintünket. 

  • Felborul a hétköznapi rutin

Ez egyaránt igaz a kelés-fekvés időpontjára, az egy nap alatt megtett lépések számára, valamint a megváltozott étkezési szokásokra is. Jellemző ugyanis, hogy a mindennapjainkban követett, akár szigorú diétát és sportot félretesszük a nyaralás alkalmával, sokkal több cukrot és alkoholt fogyasztunk, amik bizonyítottan felerősíthetik a depresszió és a szorongás tüneteit.

  • Túl nagy a kontraszt

Kutatások bizonyítják, hogy még ha rosszul, vagy legalábbis nehézkesen is zajlott az utazás, az emberek tetemes része hajlamos utólag csak a jó dolgokra emlékezni. Márpedig minél több pozitív élményt emlegetünk fel, annál nagyobb lesz a kontraszt a nyaraláson tapasztalt, paradicsomi állapot, valamint a szürkének ítélt hétköznapok között. Fun fact: bár ebben az esetben ez nem túl szerencsés, de a pszichológusok szerint a kognitív torzítás pont hogy a túlélésünk és a mentális egészségünk záloga.

  • A holiday blues tüneteit akár szezonális depresszió is súlyosbíthatja

Bár mi most alapvetően mentálisan egészséges személyek nyári kiruccanásairól beszélünk, a teljesség kedvéért fontos megemlíteni a SAD, azaz szezonális affektív zavarral küzdő embereket is, akiknek a mentális állapotát tovább súlyosbíthatják a posztvakációs stressz tünetei. Míg a téli szezonális depresszió hátterében általában a megemelkedett melatoninszint, az időjárásváltozás, a kevés napfény, a megváltozott fizikai aktivitás áll, az ő hétköznapjaikban még nagyobb kontrasztot, és ezáltal nagyobb stresszt jelenthet egy-egy téli kiruccanás. Éppen ezért fontos, hogy aki pár napon túl nyúló, elhúzódó depressziós tüneteket tapasztal, mindenképp kérjen szaksegítséget. 

Néhány egyszerű technika, amit segíthet a posztvakációs szindróma legyőzésében
  • a nyaralásból való hazaérkezés és a munka megkezdése közé iktass be még legalább egy szabadnapot,
  • ügyelj rá, hogy tartsd a mindennapi rutinod, és kellő figyelmet fordíts a megfelelő pihenésre, kiegyensúlyozott táplálkozásra,
  • törd meg a hétköznapok monotonitását, és szervezz az itthon töltött időre is újszerű programokat,
  • mielőtt elutazol, takarítsd ki és rakd rendbe az otthonod, hogy a hazaérkezésedkor komfortos környezet várjon,
  • tűzz ki újabb célokat, keress olyan eseményt/programot, amit várhatsz,
  • vigyél magaddal útinaplót, jegyzetelj rendszeresen, és utólag olvasd vissza az emlékeidet – igen, a kényelmetleneket is,
  • ügyelj rá, hogy az aktív nyaralás során is legyenek pihentetőbb napok.

Van, akire pont az ellenkezője igaz  

Analóg buli egy digitális világban

WMN Life – 2023. július 4. – NyL

Oké, de mi van azzal a bizonyos 36 százalékkal, akik a kutatások szerint NEM élnek át posztvakációs szorongást? Bevallom, utazásrajongóként nehezen empatizálok velük, de ahogy az élet minden területéről, úgy erről is elmondható, hogy mindannyian máshogy működünk. És úgy tűnik, van, akinek nem az itthonlét, hanem pont, hogy a nyaralás okoz nagyobb stresszt. Esetükben a különbség csupán annyi, hogy

az új élmények helyett sokkal inkább a rutint, a kiszámíthatóságot és az ismerősséget részesítik előnyben, és sokkal nagyobb szintű elégedettséget ad nekik a hétköznapi feladatok ellátása, mintsem új, ismeretlen kihívások megoldása.

Hozzáteszem: azt magam is tapasztaltam már, hogy egy hosszú út után keserédes, de bizony, édes is a hazatérés. A rengeteg tervezési és logisztikai feladat, az idegen nyelven való kommunikáció után valóban sokat jelent, ha térkép nézegetése nélkül grasszálhatunk az általunk jól ismert utcákon, ha a kedvenc eladónk üdvözöl a kedvenc pékségünkben, és ha pontosan tudjuk, melyik megállónál kell leszállni a villamosról. Továbbmegyek: fel kellett ismernem, hogy minél többet utazom, annál jobban a szívembe zárom az otthonom (még ha nem is a 200E útvonalát), és annál kevésbé érzem azt, hogy máshol szeretnék élni. A különböző kultúrákban való eligazodás tágítja a komfortzónát, növeli az empátiát és rugalmasabbá is tesz, de egyben segít abban is, hogy körbehatárolhassam, milyen kondíciók között tudom és szeretném élni a mindennapjaimat – azokat, amikben nem az impulzuskeresés, hanem a béke megtalálása hajt.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Aliaksandr Liulkovich

Takács Dalma