A ciklusunk szempontjából sem mindegy, mikor, mit és mennyit eszünk
A PMS tünetei is enyhíthetők a megfelelő élelmiszerekkel
Támogatott tartalom
Tegnap ráförmedtem a vőlegényemre, mert túl hangosan hallgatta a zenét, és miután két másodperccel később sem volt hajlandó lehalkítani (szerintem nagyvonalú voltam az időkorláttal), a fürdőszobaajtót becsapva vonultam el sminkelni. (A legdurvább, hogy még mindig el akar venni.) Most a kanapén fekszem, állig beburkolózva egy plédbe és a köntösömbe. Úgy nézek ki, mint egy burrito, és az ébredésem pillanatától fogva semmi másra nem vágyom, csak egy kakaós csigára. Nyűgös vagyok, az energiaszintem pedig valahol a Mariana-árok környékén van a mélyben. Kitaláltátok, mi bajom? Menstruálok, bingó. Krajnyik Cintia írása.
–
A ciklusunk hasonlóan működik, mint az évszakok váltakozása
A menstruáció alatti napok leginkább a télhez hasonlítanak, amikor legszívesebben ki se dugnánk az orrunkat a lakásból. Ezt követi a follikuláris szakasz, amikor megkezdődik a petefészekben a tüszők érése, visszatér belénk az élet és a lendület, mint a természetbe tavasszal, ez az energia pedig a peteéréskor, azaz az ovulációkor csúcsosodik ki, mint ahogy a nyár is a leglüktetőbb időszaka az évnek. Ezután, amennyiben nem termékenyült meg a petesejt, megkezdődik a luteális fázis, ami az ősszel azonosítható, mikor ismét lelassulunk és egyre fáradékonyabbá válunk. Végül újra megérkezünk a télbe, azaz a menstruációhoz.
Mindezekről részeletesebben néhány napja egy videóban is beszéltünk Somay-Kovács Tímeával, ahogy arról is, hogy
a ciklusunk különböző fázisai egyaránt hatnak az energiaszintünkre, a hangulatunkra, a hormonjainkra, a libidónkra, az étvágyunkra, de még a mentális és a kognitív képességeinkre is. Egyszóval mindenre.
A táplálkozással is gyógyíthatjuk magunkat
Arról már többször olvashattatok, hogy az endometriózisom és az adenomiózisom hatására hogyan változott meg bizonyos szempontból az életem, mikor milyen kihívásokkal kellett megküzdenem, hogyan próbáltam felvenni a harcot a fájdalmas menstruációval szemben, most pedig arról szeretnék nektek kicsit mesélni, hogyan kísérletezem az elmúlt hetekben, hónapokban azzal, hogy a betegségemet – az általános egészségem és jóllétem mellett – az étkezésemmel is megtámogassam.
Számomra mindig is óriási kihívást jelentett, hogy ha ellátogattam egy dietetikushoz vagy egy endokrinológushoz, akkor
- hogyan ne érezzem azt, hogy gyakorlatilag az egész táplálkozásomat a nulláról kéne újragondolni és -tervezni,
- hogyan ne roppanjak össze annak a terhe alatt, hogy eldöntsem, kinek a szakértelmében bízom,
- hogyan figyeljek a helyes fehérje-zsír-szénhidrát arányra,
- hogy megválogassam, mi számít jó és rossz, lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátnak, hogy ezeket a megfelelő napszakban, kellő mennyiségben fogyasszam,
- hogy jó minőségű alapanyagokat szerezzek be megfizethető áron, és közben változatos is legyen az étrendem,
- és hogy legyen időm elkészíteni a különböző fogásokat, és lehetőség szerint még élvezni is tudjam, amit eszem.
Az emberen, ha elhatalmasodik a nyomás, könnyen hagyja inkább az egészet a fenébe.
Ha a fentiekre való törekvés nem lett volna önmagában is elég, erre kaptam meg egy krónikus betegség diagnózisát, amelynél jelen pillanatban ugyan tudományosan nem igazolt, hogy hatással lenne rá a táplálkozás, a legtöbb szakértő mégis egyetért abban, hogy
igenis jelentősen befolyásolhatja a beteg állapotát az, hogy mit fogyaszt, és legfőképpen az, amit nem.
Az általánosan elfogadott szabály szerint a cukor és a vöröshús egyértelműen tiltólistán vannak, ugyanis gyulladáskeltő hatásúak, de van, aki szerint a glutént, a tejtermékeket és a koffeint is erősen ajánlott elkerülni.
Nálam a fokozatosságban rejlik a megoldás kulcsa
Azt az évek alatt megtanultam, hogy ha minden változtatást egyszerre és egyik napról a másikra akarok a táplálkozásomban eszközölni, az rövid úton kudarchoz vezet. Az elmúlt hónapokban kezdetben lépésről lépésre csökkentettem a cukrot és a vöröshúst, majd szinte teljes mértékben sikerült kiiktatnom az étrendemből, jelenleg pedig éppen azzal kísérletezem, hogy először néhány hétig folyamatosan csökkentettem a fehérhús fogyasztását, három hete pedig egyáltalán nem ettem semmilyen húst.
Az öthetes ázsiai utamon teljesen más típusú ételeket ettem, mint itthon általában. Bár arra mindig igyekszem figyelni, hogy változatosan, és jól hasznosítható alapanyagokból készült ételeket egyek, az út alatt sokkal több zöldséget és halat fogyasztottam, ezzel szemben jóval kevesebb húst és tejterméket, ez pedig meghozta a kísérletező kedvemet ahhoz, hogy még több egészséges alapanyagot építsek be a mindennapjaimba.
Folyamatosan figyelem a testem, mire miképp reagál, hogyan hat az általános közérzetemre, az emésztésemre és a menstruációs fájdalmaimra.
Izgalmas kalandozás ez, ami persze sok lemondással is jár, de ez csekély áldozatnak tűnik, ha arra gondolok, hogy ezzel is csökkenthetem a fájdalmat, megelőzhetem az állapotom súlyosbodását.
Sajnálom, de a bölcsek kövét még senki nem találta fel
Fontos kiemelni, hogy nincs egy általános, örök érvényű szabály vagy módszer, ami mindenki számára ugyanolyan hatékony és jótékony. Mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, mi működik számára, és ez nemritkán körülményes, időigényes folyamat, amelyre viszont érdemes úgy tekinteni, hogy a saját testünk és egészségünk érdekében történik, és amelyet a szervezetünk garantáltan meghálál.
Nem mindegy, mikor mit eszünk
A ciklusunk egyes szakaszait azért is fontos megismernünk, mert ezáltal jobban tudunk arra is figyelni, hogy melyik szakaszban milyen ásványi anyagokra, nyomelemekre van nagyobb szüksége a szervezetünknek, és ezt milyen ételekkel tudjuk megtámogatni. Ahogy már jeleztem, ma például kínzó vágyat éreztem a kakaós csigára, de amire valójában szüksége van a testemnek ilyenkor, az a sok-sok folyadék, valamint az antioxidánsokban és rostokban dús, színes étkezés. (Nem fogok hazudni: ettem kakaós csigát reggel. De tönkölylisztből készült tésztából, cukormentes kakaóporból, némi eritrit hozzáadásával készítettem, ami máris egy sokkal egészségesebb alternatíva, mint a bolti, cukros verzió. Tény és való, időigényesebb is, de hát, valamit valamiért.)
Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a menstruációs görcsök, rosszullétek is enyhíthetők
„Hányingerre és gyulladásra a legjobb a gyömbéres tea, turmix vagy gyakorlatilag bármi, amiben van gyömbér. Hányinger-csillapító és gyulladáscsökkentő hatása miatt előnyös lehet ezeken a napokon. A borsmenta szintén nyugtatja a gyomrot, ezáltal csillapítja a rosszullétet. A kurkuma rendelkezik gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal, így színesítheted vele az ételeidet. A fahéjról is bebizonyosodott, hogy különleges gyulladáscsökkentő hatása mellett még az inzulinérzékenységre is hatással van (ami PCOS/IR-ben szenvedőknél igazán előnyös). Ilyenkor érdemes még megnövelni az omega-3 bevitelt szintén gyulladáscsökkentő hatása miatt, darált lenmag, dió vagy olajos halak formájában (lazac, pisztráng, szardínia, hering, tonhal). A tökmag nagyszerű cinkforrás, rá is szórhatod a színes salátákra vagy bele is sütheted a csokis brownie-ba.
És ha a PMS tünetei elnyúlnak a menstruáció első pár napjáig, akkor a kívánósságod az étcsokoládéval elégítsd ki, hiszen a kakaóbab nemcsak nagyszerű magnéziumforrás, de antioxidáns hatású polifenol-tartalmának köszönhetően gyulladáscsökkentő hatású is”
– írja a Testalbum ebookja, amelyből mostanában inspirálódom, ha arra vagyok kíváncsi, a ciklusom melyik szakaszában mit érdemes fogyasztanom, és amelyben ráadásul egy mozaikétrend is található, amelynek elemeit kedvünkre párosíthatjuk, de még akkor is remek inspirációul szolgál, ha nem is a konkrét recepteket készítjük el.
Ennek eredményeként került a konyha polcaira és az étkezőasztalra is a szokásosnál sokkal többször nálunk az elmúlt hetekben például cékla, édesburgonya, káposzta, padlizsán, gomba, lencse, hajdina, köles, quinoa, chiamag, olajos magvak, sovány túró és joghurt.
A változás nem könnyű, de van eredménye
Nem mondom, hogy a hét minden napján, a nap összes étkezésekor úgy táplálkozom, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de ha összehasonlítom akár csak a néhány hónappal ezelőtti étrendemmel, akkor a fejlődés szembeötlő, és ezt nemcsak a mérleg, de a közérzetem is igazolja. Ráadásul a néhány nappal ezelőtti vizsgálatom szerint a decemberi állapotomhoz képest a legújabb endometriózisom mérete a negyedére zsugorodott!
Nincs rá egyértelmű magyarázat, hogy miért, vélhetően a pihenés, a terápiás munka, az egyéb alternatív kezelések, a vitaminok, a meditáció, a mozgás, a környezetváltozás, a pozitív gondolatok és a táplálkozás együtt járult hozzá ehhez az eredményhez, ez azonban kellő lendületet ad, hogy továbbra is annyiszor tegyek jót a testemmel és a lelkemmel, ahányszor csak tudok, és titeket is erre biztassalak. Higgyétek el, mindig van hova fejlődni!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ PeopleImages