„A TikTok ugyanúgy hat rám, mint a félkarú rabló vagy a rulett” – Egy szerencsejáték-függő története

Azok közé tartozom, akik viszonylag idejében ismerték fel az addikciós problémájukat. Így még az egzisztenciám, a kapcsolataim és a méltóságom, jó hírem elvesztése előtt markáns döntést hoztam: végleg kiszálltam a játékból. Ezt a döntést egy jelentős önkorlátozó nyilatkozattal erősítettem meg a Szerencsejáték-felügyeletnél, vagyis egy olyan dokumentummal, amely alapján maximális időtartamra kizárattam magam a kaszinókból, a kártyatermekből, a távszerencsejátékból és az online szerencsejáték-oldalakra való belépésből. 

Szerintem ez nagyon jó kezdet, de a játék nélküli világot nem ez, hanem az elhatározás hozza el. Nálam mindkettő megvolt, és megvan a mai napig, évek óta. Nemrégiben azonban egy egészen más formában, egy nem várt helyről talált rám ugyanaz a gyökerű függőség.

Mi megy a TikTokon?

Ugyanaz a barátom mutatta meg a TikTok élővideós versenyeket, aki először vitt kaszinóba. Noha a függőségem kialakulásának nincs a barátomhoz köze, a magam keresztjét cipeltem ebbe az új helyzetbe is, amiről eleinte nem igazán tudtam, hogy olyan, mint a kaszinó. Maga a szituáció látszólag teljesen más: két jó barát vagyunk, eszünk-iszunk a nappaliban, és nézzük, mi történik a TikTokon. A harmincas éveink elején járunk, kicsit már öregnek is érezzük magunkat ehhez az egészhez. 

És hát az van, hogy a képernyőn leginkább semmi sem történik. De annak a tudata, hogy élő adást nézünk, új világot nyit meg. Izgalmat hoz, bizonyos értelemben a kukkoláséhoz hasonlót. Más szempontból meg egy olyan élményt ad, amely totálisan kiüresíti az elméd: mentálisan egyáltalán nem dolgoztat meg. Amikor nem is akarsz mást, ez tökéletes elfoglaltság, főleg társaságban.

A harsány nevetések közepette aztán egyszer csak megérkezik két férfi a képernyőre. Mindketten élőben buzdítják a követőiket, hogy segítsenek nekik lájkokkal és „ajándékokkal”.

Az egyikük kajánul röhög, láthatóan tehetős és rosszindulatú. A másikuknak problémái vannak, ez fizikai értelemben is látható. Szelíd, és a legapróbb ajándéknak is úgy tud örülni, mintha a hála, ami sokszor elmarad azoktól, akiknek adsz, nála egyben köszönne vissza. Vesztésre áll, a fénylő csík a másik versenyzőnél méterekkel hosszabb. Ekkor a barátom beküld neki egy ajándékot, majd újabbakat. A szelíd férfi tapsol, név szerint szólítja az adakozót, és felíratja az ajándékküldő nevét a másik homlokára, ugyanis ez volt a verseny „tétje”. Így az eddig a képünkbe röhögő alak most feldúltan filctollazza össze a saját arcát, mégpedig a mi nevünkkel.

Jön egy újabb verseny, ott már én is beszállok. Nem sokkal, és már nem is eléggel ahhoz, hogy győzni tudjon „bajnokunk”. Nutellával keni be a fejét, a másik röhög rajta. Minket elfog a rossz érzés, sajnáljuk őt. Aztán megfeledkezünk róla, éljük tovább az életünket.

Mi lehet vele?

Telik-múlik az idő, egy este egy hotelszobában vagyok egyedül, kezemben sör, kicsit unatkozom, vacsorát rendelek. Aztán eszembe jut ez az ember, akit olyan jól megvédtünk a múltkor, legalábbis az első fordulóban: milyen jó lenne most őt nézni, kikapcsolódni, és segíteni neki egy-két versenyt megnyerni.

Ekkor még mindig nem sejtem, hogy ez ugyanaz a szerencsejáték-függőség. Hiszen ezzel én magam nem nyerhetek pénzt! 

Aztán elkezdődik az élő, én pedig beszállok. Az elején még nagyon vidáman telik az idő. Iszom a söröket, eszem a vacsit, potom pénzt szánok ajándékokra, aztán az alkohol bódulata kihozza belőlem a rossz játékost. Teljes kontrollvesztéssel küldöm az ajándékokat azokért a másodpercnyi dopaminlöketekért, amiket a versenyzőtől kapok. „Azt a mindenit! Nincs bírás veled!” – mondja nekem a kijelzőn keresztül, és jó érzés látni, hogy ezúttal gúnyos emberek szégyenülnek meg helyette. 

Aztán már nincs mit látni, mert jön a képszakadás 

Az egyik pillanatban fent vagy a csúcson, de az agyad valahol már tudja, hogy elég, mégsem akarsz ettől az örömtől elválni. Utána meg már azért játszol, mert nem akarsz szembesülni azzal, amit tettél. Végül jön a végtelen, elmondhatatlan üresség, a megsemmisülés, a mély és tátongó űr, amit csak az érezhet, aki átélt ilyet. Ekkor döbbenek rá, mit tettem. Egy olyan játékkal játszottam évek után, ami pontosan ugyanúgy hat rám, mint a félkarú rabló vagy éppen a rulett. Ez azonban sokkal súlyosabb. Itt még annak a reményét sem kapod meg, hogy nyerni fogsz. 

Teljesen lenulláztam a számlámat, igaz, elővigyázatosságból nem ott tartom a pénzem legnagyobb részét. A barátom, akivel ezt elkezdtük, másnap odaadta az összeget, hogy a párom ne tudja meg. Féltem, hogy elhagy, hiszen ez semmivel nem magyarázható. 

Úgy éreztem, semmit nem érdemlek meg

Még a kaját sem, amit eszem.

Hetekig rossz kedvem volt, és gyűlöltem, hogy hazudok a páromnak.

Aztán egy este, amikor elutaztunk, és egy bárban voltunk hárman a barátommal és a párommal, elmondtam neki. Átbeszéltük, veszekedtünk, rossz volt. Rosszabb, mint a pénz elvesztése. Ez az egész ugyanis nemcsak arról szól, hogy a másra szánt pénzt eljátszod, hanem minden másról is, amit ez maga után von: az önostorozásról, a bűntudatról, az adósságról.

Arról, hogy kiszolgáltatott vagy, lógsz valakinek, és nem a tartalék pénzetekből akarod kifizetni őt, amit a pároddal közösen tettetek félre. A kedvesed tekintetéről, arról, hogy amikor rád néz, az olyan, mintha egy idegent látna. A féltő kérdésekről, amelyekből kiderül, megbízhatatlannak tart. Amikor lenullázom a számlámat, egy időre önmagamat is lenullázom vele. Ismerem ezt, és nem akartam többet átélni.

Azért írtam meg a történetem, mert tudom, mások is vannak hasonló helyzetben.

Én megfogtam az egész TikTokot, és betettem ugyanabba a kaszinós szekrénybe, aminek a lakatát minden egyes nap ellenőriznem kell ahhoz, hogy véletlenül se jöjjön ki belőle semmi.

A szilárd elhatározás fennmaradt, azóta is undorral tölt el, ha erre az esetre gondolok, ahogy a szerencsejátékra is. 

Ti viszont, akik ezt olvassátok, és ha egy kicsit is veszélyeztetettnek érzitek magatokat, hagyjátok ott ezt a felületet, mert könnyen úgy járhattok, mint én. Érdemes a tinédzserek figyelmét is felhívni a veszélyekre, szülőként, felnőttként vigyázni rájuk, hogy ne csússzanak bele ilyen típusú függőségekbe. 

Szerkesztői utószó: Erre figyelj oda!

A TikTokon elvileg 18 éves kor felett lehet érméket vásárolni, más kérdés, hogy az alkalmazás mennyire hatékonyan tudja ellenőrizni a korhatárt, és megakadályozni, hogy a kamaszok a szüleik bankkártyájával vásároljanak.

65 érme 399 forintba kerül, de lehet venni 16 500 érmét is közel 100 ezer forintért.

Az érméket ajándékokra lehet váltani, amelyet elküldhetsz az élő videó egyik, általad támogatni kívánt szereplőjének. Az egésznek a logikája nagyon hasonló jutalmazási mechanizmusokat válthat ki az agyunkban, mint a peep-show (pénzért többet láthatsz) vagy a szerencsejáték (a bizonytalan kimenet izgalma). 

Nem tudni, a TikToknak mennyi bevétele származik belőlük, de az biztos, hogy az élővideós versenyek veszélyt jelenthetnek a fiatalokra, akiknek életkoruknál fogva gyengébb önkontrollfunkcióik vannak (25 éves korunkig érik a homlokunk mögötti prefrontális kéreg), illetve mindazokra, akik addikciós problémákkal küzdenek.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AND-ONE

WMN szerkesztőség