Ezeket a természeti csodákat már csak fotón láthatjuk – eltűntek
A föld akkor is állandó változásban lenne, ha az emberiség nem tenné hozzá a magáét ehhez, hiszen a nap, a szél, a tektonikus erők folyamatosan alakítják a földfelszínt. Már Hérakleitosz, ókori görög filozófus is megmondta, hogy a változás az egyetlen állandó – de ettől még nem félünk kevésbé tőle, sőt. Vagyis attól még, hogy némelyik természeti csoda eltűnése elkerülhetetlen folyamat, nem kevésbé szívszorító, hogy a máltai Azúr Ablakot vagy éppen a Galápagos-szigeteken található Darwin-ívet az utánunk következő nemzedék már csak fotóról ismerheti. (Az előbbit én még pont láthattam élőben, és felejthetetlen élmény volt.) A National Geographic gyűjtése alapján megmutatunk néhány olyan természeti kincset, amelyek már csak fotókon láthatók. Legalább így nézegessük őket. Tóth Flóra írása.
A világ egyik legtöbbet fotózott fája: a Jeffery-fenyő a Yosemite Nemzeti Parkban
A fenyő egy gránitkupolán (Sentinel Dome) található a nemzeti parkban, vagyis csak egykor állt ott, mert 2003-ban elpusztult, és kidőlt az őt ért széllökések következtében. A híres huszadik századi fotós, Ansel Adams tette világszerte ismertté, de már az 1860-as években feltűnt üvegnyomatokon.
Vörös-tengeri ív Marokkóban: egy beomlott, egy még maradt
A Legzira strand két íve közül a nagyobb 2016-ban szakadt be – pedig előtte számtalan gyönyörű naplementés fotó háttere, vagy még inkább kiemelt szereplője volt. A hely siklóernyősök és szörfösök kedvelt strandja, így őket érzékenyebben érintette a veszteség. Az angliai Devonban, azon belül a Ladram-öbölben áll egy különálló vörös sziklatorony, amely szintén a jura korból származik, mint ezek a vörös sziklák.
Ahol még van remény: a Karácsony-szigetek korallzátonyai
Ausztráliában szintén 2016-ban pusztult el a világ legnagyobb korallatolljának 80 százaléka, a viharok és az emelkedő vízhőmérséklet miatt. 2020 végén viszont kutatók felfedezték a visszatérő élet jeleit a kifehéredett, csupaszín búvárcélpontnál, így megtörténhet, hogy szépen lassan visszatér az élet a korallzátonyba.
Amiből (még) van másik: égig érő alagútfa
A nagyjából ezeréves Pioneer Cabin Tree nevű „alagútfa” (ami egy óriás mamutfenyő) egyike volt annak a sok magasba nyúló kaliforniai fának, amelyet a tizenilencedik század végén a természetturizmus ösztönzésére „lyukasztottak” ki. 2017 januárjában dőlt ki egy nagy viharban, de Eureka város közelében van még három hasonló példány belőle. Bár természeti látványosságnak tekintjük őket, a fákban található alagút valójában ember alkotta járat.
Már csak hat apostol marad Ausztráliában
A Tizenkét Apostol Tengeri Nemzeti Parkban 2005-ben kezdtek fogyatkozni az apostolok az erős hullámverés nyomán. 2009-ben további különálló sziklák (vagyis apostolok) omlottak le, mára már csak hat áll, de kisebbek és sokkal sérülékenyebbek, mint néhány évvel ezelőtt – valószínűleg hamarosan ők is el fognak tűnni a tengerben.
Darwin íve is a tengerben végezte
Az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken tavalyelőttig állt a Darwinról elnevezett tengeri „diadalkapu”, amely az UNESCO világörökség része volt, ám az ecuadori környezetvédelmi minisztérium közleménye szerint 2021. május 17-én a tengerbe omlott. A sziklahíd nemcsak látványos turistacélpont volt, de számtalan fajnak adott otthont.
Fogynak a természetes termálfürdők Új-Zélandon
A Sylvia Flats természetes meleg vizes medencéi, amelyek a jóval hűvösebb Lewis folyó melletti meleg vizes forrásokból táplálkoztak, egy iszapcsuszamlásban semmisültek meg 2017-ben. Szerencsére még maradt a környéken néhány hasonló természetes termálmedence.
A vihar erősebb az elefántnál is – kidőlt az Elefánt-szikla
2016 tavaszán egy vihar nyomán 200 tonna kő omlott ki a kanadai Eletánt-sziklából. Szintén a New Brunswick-i Fundy-öbölben láthatta az oda járó nem kevés turista a „Virágkaspó” sziklát, amely tavaly februárban dőlt össze (szintén vihar következtében).
A karcsú folyó teljesen elfogyott
A közvetlenül természeti és közvetetten emberi beavatkozás szerencsétlen együttállásának tulajdonítható, hogy az úgynevezett Slim (vagyis karcsú) folyó 2017-ben egyik napról a másikra eltűnt a kanadai Yukon területén. A Kaskawulsh-gleccser visszavonulása, és az, hogy a gleccser olvadékvizét elvezették, hogy egy másik vízi utat tápláljon, egyszerre okozta a folyó eltűnését. Ez egyébként a Kluane-tavat is érinti, ami kisebb lett a változások következtében.
Sziklahidak Utah-ban: egy ledőlt, egy még van
2008 augusztusában táborozók hallottak óriási dörgést a tiszta időben a utah-i Arches Nemzeti Parkban – kiderült, hogy azért, mert a több mint 21 méter magas Entrada homokkő sziklahíd leomlott. A Vultee-ív, aminek különleges „kockás” mintája van, még áll, de azt hiszem, a gyűjtésből kiderül, hogy ezek a ívek – akár tengerben, akár szárazföldön állnak – nem örök életűek.
A Holt-tengerből nemsokára sóbánya lesz
A szupersós tenger még megvan ugyan, de már nem valószínű, hogy sokáig – az elmúlt néhány évben több mint három métert csökkent a vízszintje, így a térség vízhiányának rémisztő lenyomataként várhatóan nemsokára egy sómező marad a helyén.
Az Azúr Ablakon már senki nem néz ki
A Máltához tartozó Gozó szigetén korábban (egészen 2017-ig) látható mészkő sziklaív még a Trónok harcába is bekerült. Az évszázad folyamán számtalan vihar tette egyre sérülékenyebbé, hogy aztán 2017-ben teljesen beomoljon. Én 2015-ben jártam ott, és már akkor is táblák figyelmeztettek arra, hogy semmiképp nem szabad rálépni, mert instabil. Mondanom sem kell, jó pár turistát ez a legkevésbé sem érdekelt, és a tiltások ellenére megmászták. Szerencsére a beszakadáskor senki nem tartózkodott a sziklahídon.
Bár a legtöbb esetben a természeti kincsek pusztulását nem közvetlenül emberi beavatkozás okozta, azt azért már tudjuk, hogy a föld időjárásában az emberi tevékenységnek tulajdoníthatóan is történtek olyan változások, amelyek közvetetten előbbre hozták vagy felerősítették azokat az eseményeket, amelyek végül a természeti csodák pusztulásához vezettek. Úgyhogy nem árt újra meg újra emlékeztetni magunkat arra, milyen sérülékeny és értékes környezetben élünk.
Kiemelt kép: Getty Images / Pawel Toczynski
