„Azt mondtam Jack Nicholsonnak: meg kell ütnöd” – 82 éves Faye Dunaway, a maximalista díva

–

Több évtizedes, nagyrészt csillogó karrier ide vagy oda, az Oscar-díjas színésznő már rég nem filmbeli alakításaival hívja fel magára a figyelmet.

2017-ben például az Oscar-gálák egyik legkínosabb bakijával hallatott magáról, amikor egy hiba folytán rossz borítékot kaptak egykori filmes partnerével, Warren Beattyvel. A férfi hiába vette észre, hogy valami nem stimmel, Faye a rá jellemző hévvel és határozottsággal kézbe vette az irányítást, és miután megdorgálta egykori színésztársát a tétovázásért, bemondta a mikrofonba a borítékban szereplő nevet, és így rossz győztest hirdetett ki: a már nagyban hálálkodó Kaliforniai álom alkotóinak vissza kellett adniuk az Oscart, hogy az igazi győztesek megkaphassák.

Ez a rövid jelenet a közelmúltból pedig többet árul el Dunawayről, mint elsőre gondolnád. 

Nem áll tőle távol, hogy botrányt csapjon

Amennyire a tehetségéről, annyira volt mindig is híres arról, hogy sok helyzetben úgy viselkedik, mint ahogyan azt egy klasszikus, allűröktől cseppet sem mentes díváról képzeljük. Már évtizedekkel ezelőtt is városi legendák keringtek a különböző hotelekben, fodrászszalonokban, forgatásokon és fotózásokon történő kirohanásairól.

Az erről szóló pletykákat erősítette meg pár évvel ezelőtt a neves Harper’s Bazaar magazin újságírója is, aki 2016-ban készített interjút a legendával, a cikkben pedig felidézte, hogyan csattant fel többször a színésznő – „Mindenki takarodjon a szemem elől!” – az egy nappal korábbi fotózáson, ha éppen kifogásolta a kameraállást vagy az öltözékét.

Heves és meglehetősen változékony természetét jelzi, hogy a beszámoló szerint végül az egész napos fotózás meleg ölelésekkel és „csóközönnel” ért véget, Dunaway pedig látva a végeredményt, később elragadtatva vette fel a kapcsolatot a stábbal, hogy megdicsérje őket és egyúttal elnézést kérjen az „esetleges stresszért”. Mint mondta: a legjobb eredményhez kemény munkára van szükség.

Ezt elérni pedig esetében szinte sosem mentes a konfliktusoktól és konfrontációtól. Négy évvel ezelőtt attól volt hangos a sajtó, hogy kirúgták egy Broadway-darabból, amiben Katharine Hepburn szerepét játszotta, mert ellenséges munkakörnyezetet teremtett. De neves kollégái sem kímélték az évtizedek során: Roman Polański, aki a Kínai negyed című filmben rendezte, egyenesen elviselhetetlennek nevezte (egészen pontosan úgy fogalmazott: „a gigantic pain in the ass”), Bette Davis szerint pedig ő a legborzasztóbb ember, akivel valaha forgatott.

Dunaway az önéletrajzi könyvében azzal próbálta megvédeni magát, hogy mindent a kiváló eredmény érdekében tesz, és míg egy férfit a kérlelhetetlen, határozott és erős kiállásáért az egekbe magasztalnak, addig egy nőt a földbe döngölnek. „A természetem része az arra való törekvés, hogy jól végezzem a munkám, és ha nem így tettem volna, sosem lettem volna sikeres” – írja.

A munka számára megváltás

– fogalmazta meg Dunaway egy interjúban. „Egy módja annak, hogy kapcsolatba lépj önmagaddal, bármilyen fájdalmas legyen is.” A maximalizmusát nemcsak az példázza jól, hogy a mai napig képes teljes dialógusokat idézni korábbi – akár öt évtizeddel ezelőtti – filmjeiből, hanem az is, hogy

a fizikai fájdalomtól sem riadt vissza soha az eredmény érdekében.

Így volt Polański már említett Kínai negyed című filmjének forgatásán is, amelynek női főszerepét játszotta (és amelyet egyébként élete legjobb filmjének nevezett a Polańskival való viharos munka ellenére).

Amikor Jack Nicholsonnal le kellett forgatniuk az ominózus jelenetet a pofonnal, Dunaway úgy érezte, abban a helyzetben az álpofon egyszerűen nem működik, így megkérte filmbeli partnerét, vágja pofon igaziból. „És akkor azt mondtam Jacknek: meg kell ütnöd” – emlékezett vissza hozzátéve, hogy pofon ide vagy oda, a jelenet érzelmi része jobban megviselte, mint a fizikai megpróbáltatás.

Dunaway pályájának csúcspontja egyértelműen erre, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszakra tehető, abban pedig, hogy háttérbe szorult, egyaránt szerepe lehetett nehéz természetének, ahogy annak is, hogy Hollywoodban milyen lehetőségek kínálkozhatnak (vagyis pontosabban nem kínálkoznak) egy korosodó színésznőnek.

Erről 2008-ban a következőképp nyilatkozott: „Elönt a méreg, hogy sokan azt hiszik, túl öreg vagyok, hogy eljátsszam Jack Nicholson vagy Clint Eastwood szeretőjét egy filmben. Miért kellene állandóan nővéreket és anyákat játszanom, amikor az olyan, nálam amúgy idősebb fickóknak, mint Jack és Clint, simán lehet feleannyi idős szeretőjük a vásznon?”

A vásznon kora legkarizmatikusabb férfi színészeivel játszott

– ám arra kínosan ügyelt, hogy egyikükkel se bonyolódjon viszonyba. A munka és a magánélet keverését ugyanis cseppet sem tartotta profi hozzáállásnak – ez az egyik legfontosabb, maga iránt megfogalmazott szabálya a mai napig.

Egyszer azonban – ahogy az lenni szokott – mégis rés keletkezett a pajzson, amikor 1968-ban egymásba szerettek Marcello Mastroiannival a Szeretők című film forgatásán. A kapcsolatukat titokban kellett tartani, a férfinak ugyanis felesége és két gyereke volt. Dunaway gyakran álcázta magát, amikor a férfival találkozott, hogy ne derüljön fény a viszonyra: fekete parókában érkezett a római reptérre, hogy megtévessze a lesifotósokat.

Az olasz sztár aztán két év után visszatért a családjához, de évtizedekkel később mindketten arról beszéltek, hogy a másik volt életük igazi, nagy szerelme, és sajnálják, hogy el kellett engedniük a kapcsolatukat.

Vonzóvá – és nem mellesleg sikkessé – tette a női erőt és függetlenséget

Jankovics Márton kolléga a Dunaway 80. születésnapja alkalmából írt cikkében úgy fogalmazott: a színésznő „revolverrel a kezében lett divatikon” – és nem is lehetett volna ennél pontosabb.

Dunaway számára az 1967-ben bemutatott, filmtörténeti jelentőségű Bonnie és Clyde hozta meg a világhírnevet, és nem mellesleg az első Oscar-jelölést is, amire 27 évesen tett szert. Egy csapásra sztár lett belőle – és a film hatására stílusikon is. Ebben persze jelentős szerepe volt az alkotás zseniális jelmeztervezőjének, a 2011-ben elhunyt Theadora Van Runkle-nek, aki rövid szoknyát és színes kosztümöket adott a színésznőre, hogy abban formálja meg a legismertebb női bankrablót.

Dunaway a későbbi szerepeiben is nagyrészt erős, karakteres nőket formált meg, ami a színésznő szerint egy idő után téves képet ültetett el róla az emberekben. „Olyan kép alakult ki ennek hatására rólam, hogy nem vagyok sebezhető, igazi, nem vagyok érző, gondoskodó nő” – mondta. Sokan pedig azóta is várják, hogy ezt az oldalát igazán megismerhessék – a vásznon és azon kívül is.

Forrás: ITT, ITT, ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Silver Screen Collection

Filákovity Radojka