Ezek az élet legnagyobb csapdái
„Azt hinni, hogy érdemeink szerint kapjuk a dolgokat az élettől”
Mi az egyik legnagyobb csapda az életben? – szólt a kérdés a Redditen nemrégiben, és olyan válaszok érkeztek rá, hogy csak hevesen bólogatni tudtam. Például ez: ha túlságosan fontosnak hiszed, hogy mások mit gondolnak rólad. Ami azt illeti, most már nagyon magasról tudok rá tenni, hogy bárki mit gondol rólam. Vannak persze a környezetemben páran, akiknek a véleménye és a visszajelzése nagyon fontos, akiknek a jót elhiszem és a rosszon nem sértődöm meg, sőt. De a többit egyáltalán nem veszem fel. Ehhez a kiegyensúlyozottsághoz azonban kellett 40 év tapasztalata… Mivel nagyon tetszett a kérdés, és a válaszok is elgondolkodtatók voltak, meg is kérdeztem a Facebook-oldalam követőit, ők mit gondolnak a legnagyobb csapdának. Íme, az ő válaszaik, és még néhány az eredeti threadből. Fiala Borcsa írása.
–
„Hogy azt hiszem, ha jó vagyok, akkor mások nem bántanak.” (Emese)
„Az is egy nagy csapda, ha valaki egyre több és több anyagi javat akar, sok pénzt. Szerintem csak épp legyen mindenből elég, több nem kell.” (Katalin)
„Ha azt hiszed, már úgyis mindegy, hogy már »túl késő«.” (Alexandra)
„Szerintem az egyik legnagyobb csapda az életben, ha az emberi kapcsolatainkban azt nézzük, hogy kinek van igaza. És bizonyos dolgokat megteszünk/nem teszünk meg azért, mert úgy gondoljuk, igazunk volt…” (Judit)
„Ha nem vagyunk elég nagyvonalúak.” (Kata)
„Az egyik legnagyobb csapda előre helyezni mások érdekeit a sajátjaid helyett, mert azt gondolod, hogy bárkiben megbízhatsz.” (Annu)
„Ha azt hiszed, hogy az emberi kegyetlenségnek van határa. Ha azt hiszed, hogy az önzésnek van határa. Ha azt hiszed, ha jó vagy, a többség értékelni fogja.” (Orsolya)
„Ha hagyod, hogy a magabiztos hülyék elbizonytalanítsanak abban, amiben amúgy jó vagy. Naponta találkozom ezzel.” (Katalin)
„Az, hogy azt hisszük (vagy legalábbis bízunk abban), hogy az emberek nem ostobák.” (Anna)
„Várni arra, hogy majd a tökéletes időben lépünk. Nincs tökéletes idő. Nagyon véges időnk van, amit ki kell használni. Jön egy új lehetőség? Élj vele. Meg akarod venni azt a drága/ritka/jutalomnak beillő dolgot? Hajrá. Van egy meseszép ruhád, de nem mered hordani? Elő vele. Nem majd, nem egyszer. Most.” (Judit)
„Elhinni, hogy egyszer elfogy a szennyeskosárból a koszos ruha.” (Mónika) (Vagy a postaládából az olvasatlan e-mailek – teszem hozzá én.)
„Ha azt gondolod, hogy egy szép napon kinyomtatod a digitális fényképeidet.” (Andi)
„Hogy azt hisszük, érdemeink szerint kapjuk majd a dolgokat az élettől.” (Klári)
„Hogy mások is ugyanazt megtennék értünk, amit mi értük.” (Emese)
„Kár arra várni, hogy majd más megold helyetted dolgokat, légy önmagad szószólója.”
„Azt hinni, hogy csak azért nem csinálhatsz valamit, mert már más csinálja (és esetleg kiváló is benne).”
„Nem elengedni a múltat gyilkos is lehet.”
„Összeházasodni vagy együtt élni valakivel, aki rosszul bánik veled.”
„Hogy azt hiszed, egyre jobb autóra, lakásra, holmikra van szükséged, csak hogy tartsd másokkal az iramot.”
„Túl sokáig várni a tökéletesre.”
„Olyan munkát végezni, amit utálsz csak azért, mert jól fizet.”
„Másokhoz hasonlítani magad.”
„Az imposztorszindróma a legnagyobb csapda. Könnyen ki lehet belőle kúrálni magad, ha ráébredsz: másoknak ugyanúgy fogalmuk sincsen.”
„Félreérteni azt, ha egy macska a hasát fordítja feléd.”
És te mit gondolsz? Mi az élet legnagyobb csapdája, amelybe rendre beleesünk? Mondd el nekünk kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61
