„Mekkora mókának tűnt gyerekként! Nem sejtettem, hogy ez csapda” – 20 bizonyíték arra, hogy felnőni kiábrándító
Gyerekkorában az ember egy csomó olyan dologért rajong, vagy tekinti a gyönyörök gyönyörének, a világ legklasszabb kalandjának, amiről a felnőttkor küszöbét átlépve rendre kiderül, valójában roppant unalmas, megterhelő vagy egyenesen veszélyes dolog. A Redditen merült fel a kérdés: mi az, ami kiskorunkban klassznak tűnt, ám később, amikor felnőttünk, kiderült, hogy távolról sem olyan menő? Én nagyon sok válasznál bólogattam, úgyhogy hoztam nektek is egy válogatást belőlük, a sor pedig kommentben folytatható! Fiala Borcsa gyűjtése.
–
1.
Régebben imádtam „irodistát” játszani, papírt és írószereket pakolgatni, mintha épp dolgoznék. Most, hogy a valóságban is egy irodában dolgozom, már messze nem akkora mulatság.
2.
Nagyon szerettem tanárosat játszani kissrác koromban, azt hittem, ennél szórakoztatóbb dolog a világon nem létezik. Most, hogy évek óta tanárként dolgozom, bár szeretem a munkámat, de azért egyáltalán nem olyan hatalmas móka ez…
Hogy emlékeztessem magam a régi vágyaimra, az osztályom falára kitettem egy fényképet a hatéveskori önmagamról, amin egy játéktábla előtt magyarázok.
3.
Kiskoromban egy olyan tóban úszkáltunk, aminek mocsaras volt az alja olyan területekkel, amiket tudtuk, hogy el kell kerülnünk a piócák miatt, illetve időről időre el kellett kerülnünk, amíg a nagybátyám el nem pusztította a benne élő aligátorteknősöket. A felnőtt énem úgy elkerülné ezt a helyet, mint a pestist.
4.
Sziklákról ugráltunk be a vízbe úgy, hogy fogalmunk sem volt róla, mi rejlik a felszín alatt.
5.
Levelet kapni.
6.
Nagyon türelmetlen voltam, nőjek már gyorsabban, hogy lenyúlhassam az anyukám magas sarkú cipőit. Azt gondoltam, azoknál csinosabb, elegánsabb holmik a világon nincsenek, alig vártam, hogy végre én is hordhassam őket. Aztán… te jóságos ég, az első alkalom, amikor felhúztam, kis híján tönkrevágtam a térdem, és kificamítottam a bokám. Hogy arról az iszonyatos kínszenvedésről ne is beszéljünk, amit szegény lábam érzett a nap végére.
7.
Pénz. Ha volt öt dollárom, már milliomosnak éreztem tőle magamat. Most kétezer dollár körül keresek, ami azonnal el is megy a számlákra.
8.
A lakomák lakomája volt, ha gyorséttermi kaját vagy zacskós levest ehettem. Nos… az ember elég hamar rá bír erre unni.
9.
Gyerekkoromban imádtam nézegetni a bolt akváriumában lévő homárokat. Azt hittem, házi kedvencek. Iszonyatos érzés volt, amikor megtudtam, azért árusítják őket, hogy élve megfőzzék, majd megegyék őket.
10.
A szédülés érzése. Volt egy magas, erős nagybácsikánk, aki egyenként pörgetett meg minket, amíg teljesen el nem szédültünk. Semennyi sem volt belőle elég. Emlékszem, a forgás után mennyit röhögtem, teljesen elveszítve az egyensúlyomat csak néztem, hogyan pörög körülöttem a világ. Manapság viszont egyáltalán nem vágyom a szédülés érzésére, sőt.
11.
Egész éjjel fennmaradni, és videójátékokkal játszani. Manapság, ha éjfél után kerülök ágyba, két-három napba is beletelik, míg kiheverem.
12.
Felnőttnek lenni.
13.
Amikor gyerek voltam, azt mondták, hogy egy csomó ember lesz, aki kábítószert akar rám tukmálni. Most, hogy szívesen tudatmódosítanék, bezzeg senki nem kínálgatja ingyen!
14.
Hogy híres legyek.
15.
Bevásárolni. Azt hittem, ez valami felsőbbrendű munka, amit csak az arra kiválasztottak végezhetnek, az, aki az ételt válogathatja, szinte isteni hatalommal bír. Odáig voltam és vissza, ha valamit én választhattam ki! Azt hittem, úgy fogom érezni magam, mint a király, amikor első alkalommal elmentem tejet és vajat venni magamnak. Manapság, amikor hazaérkezem egy fárasztó nap után, kinyitom a hűtőt, és semmi, de semmi nincs benne, amiből „össze-macgyverkedhetnék” magamnak valamit, kifejezetten szenvedés felmarkolni a kocsikulcsot, és elmenni a két kilométerrel arrébb lévő közértbe bevásárolni.
16.
Zsírkrétát majszolni.
17.
Az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy nagy melleim legyenek. Általánosban azt hittem, ettől leszek vonzó. Most dagadt vagyok, G kosárral és hát, problémákkal. Vigyázz nagyon, mit kívánsz!
18.
Mosogatni. Akkora mókának tűnt gyerekként. Nem sejtettem, hogy ez csapda.
19.
A „laza” szülők, akik hagyták, hogy azt csináljunk, amit csak akartunk. Ma már tudom, hogy egész egyszerűen csak elhanyagoltak.
20.
Az emberek.
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images
