A fahéj karácsonyi csodafűszer, ami a szervezetednek is jót tesz

–

A főnix bölcsője, a hosszú utazások fűszere

Bár a fahéj elnevezése a XII. századból maradt ránk, maga a fűszer természetesen sokkal régebbi: a kínai orvoslásban már az i. e. 3. évezredben is ismerték. Az ókori népek nagyra becsülték, uralkodóknak, istenségeknek is megfelelő ajándéknak tartották. A Bibliában is több helyen megtaláljuk – A zsoltárok könyvében, az Énekek énekében –, de Jób egyik lányát is Keziahnak hívták, ami a kassziára, a fahéj egy fajtájára utal, és azt jelzi, hogy a gyermek annyira értékes volt az apja számára, mint az egyik legdrágább fűszer. A fahéj forrását állítólag évszázadokon keresztül üzleti titokként kezelték a mediterrán világban, hogy megvédjék a szállítói monopóliumokat. 

Az ókori egyiptomiak a fahéjat a balzsamozási rítusokban, a múmiák készítésekor használták. A görögöknél a filozófus Theophrasztosz, a rómaiaknál Ovidius idézi fel azt a legendát, amely szerint 

a mitikus főnix fahéjból építette fészkét, amely halálát követően újjászületésének bölcsője lett. 

A fahéj temetési szertartásokon való alkalmazása nemcsak szimbolikus ereje miatt vált népszerűvé, hanem az illata miatt is, amely képes volt megszelídíteni a bomló holttestek szagát. Ehhez kapcsolódik az a hírhedt epizód is, amikor Néró császár elrendelte, hogy felesége halotti máglyáján égessék el Róma egész éves fahéjkészletét.  

Egy olyan fűszerről van tehát szó, ami a legkorábbi időktől az öröklétet és az újjászületést jelképezte, és amit távoli tájakról lehetett beszerezni, nemritkán hatalmas viszontagságok árán szállítani. Így érthető, hogy a fahéj végül a karácsony fűszere lett: a fényt, a melegséget, az örömöt szimbolizálja, amelyet a zord időjárás, a hideg téli éjszakák dacára lehet megélni az otthon biztonságot nyújtó falai között. 

A fahéjfa belső kérgéből nyerik

A fahéjfák a Cinnamomum-nemzetségbe tartozó örökzöldek, általában ovális leveleik, vastag kérgük, fehér virágaik, bogyós termésük van. A fűszer előállításához legalább két éven át nevelik a fát, majd levágják az ágait. A következő évben a gyökerekből körülbelül tucatnyi új hajtás növekszik, amely a levágottak helyébe lép. Az ágakat a betakarítás után azonnal fel kell dolgozni, amíg még nedves a belső kéreg. A külső réteget lekaparják, majd az ágat kalapáccsal megütögetik, hogy a belső kéreg meglazuljon, és le lehessen tépni. 

Ebből a belső kéregből egy mindössze fél milliméter vastagságú részt használnak fel, a fahéjcsíkok a száradás során jellegzetes tekercsekké görbülnek. A feldolgozott kéreg négy–hat óra alatt teljesen megszárad, ha jól szellőző és viszonylag meleg környezetben tárolják. Ezt követően öt–tíz centiméteres rudakra vágják, és mehet is eladásra a kereskedőkhöz. 

2020-ban a világ fahéjtermelésének 98 százalékát – több mint 222 ezer tonna fűszert – négy ország adta: Indonézia, Kína, Vietnám és Sri Lanka.  

Két fő fajtája van

Amit hagyományosan fahéjnak nevezünk, az az úgynevezett kasszia fahéj, amelyet négy fahéjfajból állítanak elő. A kasszia relatíve olcsó, és széles körben elérhető, mindenhol kapni az üzletekben. Ugyanakkor viszonylag nagyobb koncentrációban tartalmaz kumarin nevű vegyületet, amely extrém nagy dózisban gyomorégést, emésztési zavarokat, enyhe izzadást okozhat, a szervezetben felhalmozódva pedig gátolhatja a véralvadást (érdemes műtéti beavatkozások előtt kerülni a fogyasztását), illetve májkárosodáshoz vezethet.  

A ceyloni fahéj, amelyet „igazi fahéjként” is emlegetnek, Ceylonról, azaz Sri Lankáról kapta a nevét, ahol őshonos. Inkább kiskereskedőknél, bioboltokban lehet vásárolni belőle. Bár mindkét fahéjtípusnak lehetnek egészségügyi előnyei (ezeket mindjárt kifejtem), a ceyloni fahéjban az a jó, hogy kevesebb kumarint tartalmaz, mint a kasszia. 

Sajnos arra vonatkozóan, hogy mi minősülhet túladagolásnak akár a kumarinból, akár a fahéjból, kevés konkrétumot találtam. A normális használathoz napi egy-két teáskanál őrölt fahéj tartozik (2–4 gramm), más tanulmányok 1–6 gramm fűszert alkalmaztak. Ennyi tehát jó eséllyel simán belefér (ha nem vagy allergiás), ráadásul egy-egy mézeskalács, süti, vagy bögre tea nem is tartalmaz ennyi fűszert. Más kérdés, ha valaki étrendkiegészítőként használná a fahéjat, nagyobb mennyiségben – ebben az esetben érdemes orvossal konzultálni, különösen, ha gyógyszereket szedsz, babát vársz vagy szoptatsz. 

A fahéjban rengeteg a gyógyító potenciál

A fahéj jellegzetes illata és íze az olajos belső kéregnek köszönhető, amely aldehidben gazdag. Ez a vegyület felelős a pozitív egészségügyi hatások nagy részéért is, amelyről egyre több kutatás készül (igaz, sokszor még állatokkal, vagy kémcsövekben) – ezek eredményeit legutóbb a Healthline foglalta össze. 

Tele van antioxidánsokkal. Köztük polifenolokkal, amelyek védik a szervezetet a szabadgyökök által okozott oxidatív károsodástól. 

Egy tanulmány szerint a fahéj jelentősen növelheti a vér antioxidáns-szintjét, miközben csökkenti a gyulladás mérésére is használt marker, a C-reaktív fehérje mennyiségét. 

A fahéj antioxidáns hatása olyan erős is lehet, hogy még természetes tartósítószerként is használható (lásd: múmiák és ókori Egyiptom). 

Gyulladáscsökkentő hatású lehet. A gyulladás kétarcú dolog. Egyrészt hihetetlenül fontos folyamat, mert segít a szervezetnek reagálni a fertőzésekre, és helyreállítani a szövetkárosodást. Másrészt viszont van, hogy a testünk a saját szövetei ellen fordul, vagy – nem ritkán stressz hatására – krónikus gyulladásban van. Ugyanakkor a fahéj, a benne található antioxidánsok miatt, alkalmas lehet a gyulladások enyhítésére. 

Védelmet nyújthat a szívbetegségekkel szemben. A fahéj javíthat olyan kockázati tényezőkön – például a magas vérnyomáson, a triglicerideken, a koleszterinszinten – amelyeknek kulcsszerepe van a szív- és érrendszeri zavarok kialakulásában. Egy kutatásban azt találták, hogy napi 1,5 gramm, azaz kb. fél–háromnegyed teáskanálnyi fahéj csökkentette a trigliceridek (a vérzsírok egy fajtája), az összkoleszterin, illetve a „rossz koleszterinként” emlegetett LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein), valamint a vércukor szintjét anyagcsere-betegséggel küszködő emberek körében. 

Egy másik vizsgálat azt az eredményt adta, hogy a fahéj képes lehet csökkenteni a vérnyomást, ha legalább nyolc héten keresztül rendszeresen fogyasztják.  

Javíthatja az inzulinérzékenységet. Az inzulin az egyik legfontosabb hormonunk, amely szabályozza az anyagcserénket, az energia-felhasználásunkat, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a vércukor a véráramból a sejtekbe jusson. Egyes emberek azonban – akik metabolikus szindrómával vagy 2-es típusú diabétesszel élnek – rezisztensek az inzulinnal szemben. Bár még több vizsgálatra van szükség ezen a területen is, egyes kutatások azt mutatják, a fahéj képes lehet csökkenteni az inzulinrezisztenciát. Az inzulinérzékenység növelésével támogathatja a megfelelő vércukorszint-szabályozást. 

Más módokon is csökkentheti a vércukorszintet. Az inzulinrezisztenciára gyakorolt jótékony hatása mellett a fahéj csökkenti az étkezés után a véráramba kerülő cukor mennyiségét is. Ezt azáltal éri el, hogy befolyásolja különböző emésztőenzimek működését, és lassítja a szénhidrátok lebontását. Arra is utalnak adatok, hogy a fahéjban található egyik vegyület utánozhatja az inzulin hatását, így képes javítani a cukor sejtekbe történő felvételét. Embereken végzett kutatásokból kiderült, hogy a fahéj csökkentheti az éhgyomorra mért vércukorszintet, illetve javíthatja a hemoglobin A1c értékét, amelyet a vércukorszint hosszú távú ellenőrzésének markereként használnak. A hatékony adag általában napi fél–kettő teáskanál fahéj (1–6 gramm). 

Gátolhatja a neurodegeneratív betegségeket. 

Úgy tűnik, a fahéjban található egyes vegyületek megakadályozhatják a tau nevű fehérje felhalmozódását az agyban, ami az Alzheimer-kór egyik jellemzője. 

Egy 2014-es vizsgálat során pedig Parkinsonnal diagnosztizált egereken végeztek kísérleteket. A fahéj segített megvédeni a rágcsálók idegsejtjeit, normalizálta a szervezetükben egyes neurotranszmitterek szintjét, valamint javította a mozgási funkcióikat. 

Szerepet játszhat a rák megelőzésében. Bár az eddigi eredményeket állatkísérletekben, illetve laboratóriumi körülmények között kapták, valószínűsíthető, hogy a fahéj csökkenti a daganatok növekedését, terjedését, a bennük található erek képződését. Egy petefészekrákos egereken végzett vizsgálat kimutatta, hogy a fahéjaldehid képes blokkolni bizonyos, a rák növekedésében szerepet játszó fehérjéket. 

Védelmet nyújthat a bakteriális, gombás, vírusos fertőzésekkel szemben. Kémcsöves vizsgálatok arra utalnak, hogy a fahéjolaj segíthet elpusztítani bizonyos légúti fertőzéseket okozó gombákat, emellett gátolhatja egyes baktériumok, például a Listeria vagy a Salmonella növekedését. Hasznos lehet továbbá a fogszuvasodás, a rossz lehelet megelőzésében. Más eredmények szerint pedig segíthet a HIV-1, az influenza vagy a szúnyogok által terjesztett dengue-vírus ellen – bár az biztos, hogy a védőoltások hatékonyságát nem váltja ki.   

Ezek mind-mind ígéretes tudományos felfedezések, de természetesen még további kutatásokra van szükség, hogy fel tudjuk tárni a pontos háttérmechanizmusokat, illetve nagyobb hatékonysággal-biztonsággal alkalmazhassuk a fahéjkúrákat.  

Addig is, dőljünk nyugodtan hátra, és hagyjuk magunkat megérkezni az ünnepbe: élvezzük a finom mézeskalácsot, a bögre forró teát, és érezzük meg, ahogyan a szervezetünk fokozatosan új erőre kap az egész évi hajtás után. 

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jacob Maentz

Milanovich Domi