-

A mazochista témaválasztás

Utálom a céklát. Azt hiszem, ez az egyetlen étel a földön, amit tényleg nem bírok megenni. Annak ellenére így van, hogy amikor a korianderről írtam, megtanultam, hogy az agyat igenis lehet tréningezni. Vagyis megtaníthatnám magam arra, hogy szeressem ezt a földes ízű piros izét… de nem visz rá a lélek.

Ugyanakkor lelkiismeretesen próbálkoztam a céklapürével mindkét gyereknél, a kisebbiknél alig két hete. Egyiküknél sem aratott osztatlan sikert, sőt, a kicsi öklendezett tőle. A saját kutatásaim azt támasztják alá, hogy a céklautálat öröklődik, még úgyis, hogy az apjuk nagy céklafogyasztó. És én ennek ellenére erről írok ezen a héten... Méghozzá azért, mert megtaláltam az egyetlen elkészítési módot, ahogy nem csupán meg tudom enni, de egyszerűen imádom a céklát! Recept a cikk végén, de előtte egy kis Okoskonyha.

Céklás okosság

A múlt heti cikk ugyan a gyömbérről szólt, de már a gyömbéres répareceptnél szóltam, hogy térítek: a gyökérzöldségek dicsőítése a répánál nem ért véget. A cékla is (khm...) kedvelt gyökérzöldségünk. Más néven vörös répaként is ismert. Több fajtáját is termesztik, legismertebb a cukorrépa, amely gyakorlatilag egy magas cukortartalmú cékla. Gömbölyű mélyvörös, olykor sárga gyökér, melyet számos célra használunk: a konyhában nyersen, főve, sülve, sőt, ételszínezékként is, valamint a gyógyászatban is. Alacsony kalória- és magas antioxidáns tartalma miatt egészséges, de számomra a legmeggyőzőbb a folsav tartalma, ami nekünk, nőknek különösen fontos terhesség idején, amikor a baba csontozata, gerince fejlődik. A fehérvérsejtek és vörösvértestek képzésében is szerepe van, de a gyomorra is jótékony hatással bír. Vigyázat, a sok cékla színez, például a vizeletet is, de ez ártalmatlan, és csupán átmeneti.

Cékla in da house

– Nyersen: jó vékonyra szeletelve salátákba megy a gyökér, de ne feledkezzünk meg a leveléről sem, azt is mellétehetjük. A spenóthoz hasonlít a textúrája és az íze is, de még inkább a mángoldra, aminek a cékla egyébként is közeli rokona. Nyersen szokás inni is, ha valaki erre vetemedik.

– Főve: így készül a savanyított cékla is. Hámozzuk meg a céklát, és így főzzük puhára. Párolhatjuk is, akár saját levében a sütőben egy alufóliába csomagolva. Nemzeti ételek alapja, például a borscs is ebből készül.

– Sütve: ha valahogy, akkor szerintem így a legehetőbb, mert, akár a répa, a cukortartalma miatt karamellizálódik, amikor pirul, és édeskés, de kicsit füstös ízt kap. Serpenyőben is süthető, vagy sütőben, a lényeg, hogy kevés olajjal dörzsöljük át, vagy azon süssük. Ez alól a kivétel a süti. Igen, céklás süti, például a brownie, még én is ettem ilyet. Ki lehet próbálni, kevesebb cukor és kevesebb folyadék kell az eredeti tésztába, érdemes kísérletezni vele. A másik, nagyon trendi étel mostanság a bébicékla, aminek sokkal kevésbé van földes íze. Balzsamecettel, olívaolajjal kakukkfűvel bedobható a sütőbe jó magas hőfokon, és kecskesajttal, jófajta pirított bagettel csilivili előétel, vagy késő őszi vacsora.

– Ételfestékként: házilag is használhatjuk, és iparilag is elterjedt, például a sűrített paradicsomnak is ezzel szokás élénkebb színt adni.

Céklarecept céklagyűlölőknek

És akkor jöhet a már említett recept. Céklachips. Vagy céklacsipsz. Nem finomkodunk, az ember néha nassol, vagy csak vendégeket vár, és egyébként is ősz van, meg Halloween-buli. De közben persze, gondolni kell arra is, mit szólna anyám, ha látná, hogy chipset eszem. Na, ebből ő is enne, mert sütőben sült, egész pici olajjal, és nem is krumpli, hanem cékla!

A tökéletesen ropogós céklachips csak kicsit macerás, de gyerekekkel is végeztethető a rabszolgamunka része.

Gyalura mindenképpen szükségünk lesz, anélkül ne álljunk neki, mert papírvékony céklára van szükség, egyébként nem lesz igazán ropogós.

Tehát a céklachips:

1 óriás, vagy 3–4 apróbb cékla

2 kiskanál só

2–3 evőkanál olívaolaj

A céklát gyaluljuk le, majd a só nagyobb részével forgassuk össze, és hagyjuk állni körülbelül 20 percig, hogy levet eresszen. Ne hagyjuk ki ezt a lépést, mert ha túl vizes, az életben nem lesz ropogós.

Ez az a pont, ahol – ha leitattuk róla a vizet – fritőzben, vagy bő olajban is kisüthetjük, gyakorlatilag pár másodperc alatt kész van. Szedjük papírtörölközőre, és azonnal sózzuk a maradék sóval – kész.

Ha nem, akkor a sütőt melegítsük elő 160ºC-ra. Itassuk le a cékláról a levet, és forgassuk össze az olívaolajjal. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egy rétegben (na, ez itt a pepecs része), és körülbelül tíz perc alatt ropogósra sütjük. Vigyázat, van egy pont, ami után hamar megég! És gyakorlatilag készen vagyunk. Még melegen sózzuk, és mehet a nass!

A képek a szerző tulajdonában vannak