–

Három nap pusztítás

Kiss Katalinról, a Kézenfogva alapítvány egyik munkatársáról 14 éves korában derült ki, hogy cukorbeteg, de mint sok lázadó kamasz, nem vette komolyan a betegségét. Később is inkább a „nagy szerelmére”, a munkájára koncentrált, jött-ment a világban, Barcelonában tanult fotográfia-designer szakon, majd az Egyesült Államokban kezdett dolgozni, glamour- és a fétisfotói pedig egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. Jól keresett velük, kiállításai voltak Amerikától Amszterdamig, elismert és keresett név volt a szakmájában, aztán mindez egy csapásra véget ért: egy költözés során, miközben a gyerekei másutt nyaraltak, ő pedig egyedül volt otthon, valószínűleg túlhajtotta magát, nem figyelt eléggé oda az állapotára, és a cukorbetegsége következményei miatt elájult, majd három napig nem is tért magához. Végül a szomszédok riasztására a tűzoltók törték rá az ajtót. 

A kórházban tért magához, és a három nap önkívületi állapot inzulin, étel és folyadék nélkül viszont visszafordíthatatlan károkat okozott a szervezetében. Nemcsak a látását veszítette el, de a veséje is károsodott.

Így ma már nagyon szigorú diéta szerint kell élnie, olajok közül csak olívát fogyaszthat, vegán életmódot követ, és sem glutént, sem hüvelyeseket nem ehet. 

A baleset idején a gyerekei épp kamaszodni kezdtek, így Katának nemcsak a saját életében és helyzetében bekövetkezett változásokkal, azoknak a mindennapi nehézségeivel, a gyakorlati teendőkkel, a látása és ezáltal a szerelem-munkája elvesztésével kellett megküzdenie, de a gyerekeit is végig kellett segítenie a nehéz úton, amit ezek a változások előidéztek.

Kommunikálj bátran!

Katának azonban – ahogy abban a rövid időben, amit együtt töltöttünk a WMN konyhájában, kiderült – elképesztően életvidám, energikus természete van, ami hatalmas adag érzelmi intelligenciával és humorral párosul. Így nem csupán magát húzta ki a saját hajánál fogva ebből a helyzetből, de azon dolgozik, hogy segítse a fogyatékkal élők integrációját, érzékenyítse az épeket a fogyatékkal élők helyzetét illetően, edukáljon óvodás kortól mindenkit, aki nyitott ezekre a kérdésekre, és hogy elmondja: a legtöbb, amit tehetsz, hogy kérdezel, és nem félsz segíteni. Hiszen senki nem tudhatja azonnal, hogy például egy mozgás- vagy látássérültet mivel lehet a legjobban támogatni, de kérdezze meg bátran, annak mindenki fog örülni. És akár csak ennyitől is élhetőbb országban fogunk élni – még úgy is, hogy rengeteg hely, közlekedési eszköz, oktatási intézmény és munkahely fényévekre van az akadálymentességtől.

Ám együtt ezeket az akadályokat is le tudjuk küzdeni.

Persze, ahogy ígértem, nemcsak beszélgettük, hanem főztünk is, méghozzá olyat, hogy ha vegán menüt tervezel karácsonyra, akár az ünnepi asztalra is meleg szívvel ajánlom!

Gluténmentes vegán vadas recept

A vadas szószhoz a sütőben szeretem megsütni a zöldségeket, sokkal teltebb lesz így az ízük, mintha főzném vagy párolnám őket. Négy sárgarépát, egy fehérrépát, egy vöröshagymát és pár zellerszárat olívaolajjal, babérlevéllel, borókabogyóval, sóval, borssal összeforgattam, majd bedugtam a sütőbe 180 fokon jó 40 percre. Amikor kész lett, botmixerrel pürésítettem úgy, hogy kis vizet, egy citrom kifacsart levét, egy kis doboz vegán tejfölt, és egy evőkanál francia mustárt kevertem hozzá. Közben kóstoltam, és ha kell, ilyenkor lehet még igazítani az ízeken sóval, citrommal, cukorral.

A vegán vagdalthoz (ezt készítettem a vadas hús helyett) felaprítottam két vöröshagymát, három zellerszárat, két sárgarépát, egy zöld színű kaliforniai paprikát, 400 gramm laskagombát, majd olívaolajon megdinszteltem őket. Kevertem hozzá két zúzott fokhagymát, egy-egy kiskanál tárkonyt, rozmaringot, zsályát, egy marék aprított diót, egy-egy evőkanál Worcester-szószt, szójaszószt és ketchupot, egy kiskanál füstölt pirospaprikát, majd 15 percig főztem a zöldséges alapot, időnként megkeverve. Akkor hozzákevertem egy gluténmentes zsemlét, amit előtte növényi tejbe áztattam, majd kinyomkodtam és összeaprítottam, illetve öt púpos evőkanál darált lenmagot. A zöldséges keveréket sütőpapírral kibélelt őzgerincformába tettem, és beraktam a sütőbe 30 percre, 180 fokra. A végén lekentem a tetejét két evőkanál ketchup, egy kiskanál Worcester-szósz és két gerezd fokhagyma keverékével, amitől szép, fényes mázat kapott a vegán vagdalt, és ezzel még tíz percet sütöttem. 

Köretnek ezúttal nem zsemlegombócot készítettem, hanem rozmaringos burgonyagerezdeket.

Kata pedig megkóstolta, és azt mondta, bármikor szívesen eljön hozzám vendégségbe!

Ha kíváncsi vagy, hogyan nézett ki ez a gyakorlatban is, nézd meg a róla szóló videót! 

Mindenkinek akadálymentes főzőcskézést kíván,

Fiala Borcsa