–

Amikor néhány héttel ezelőtt Kis-Tóth Ágnes asztrofizikust többek közt arról kérdeztem (az interjút ITT olvashatjátok), hogy a tudomány mostani előrejelzései szerint mennyi ideje lehet még a Földnek, finoman kijavított, hogy a bolygó nincs veszélyben, a rajta fellelhető élővilág és az emberiség viszont már igen. De még mielőtt a beszélgetést eluralta volna (részemről, természetesen) a pánikhangulat, azt is kifejtette, annak ellenére is, hogy a kevésbé optimista forgatókönyv szerint is várhatóan sok katasztrófa és még több változás várható, azokhoz az emberiség vélhetően adaptálódni fog. Ahogy az élővilág egy része is.

Utóbbit támasztják alá annak a spanyol kutatócsoportnak a megfigyelései is, amelyeket a csernobili atomerőmű környékén végeztek az ott fellelhető élőlényeken, különös tekintettel a levelibékákra.

Az 1986-ban történt csernobili atomkatasztrófa során kiszabadult nagy mennyiségű sugárzás rövid távú hatásairól sokat hallottunk már,

vannak azonban olyan hosszan tartó hatásai is, amelyeket csak az elmúlt évtizedekben lehet jobban megérteni. Ilyen például az erőmű környezetében élő állatok és növények átalakulása is.

Az erőmű zárt, elhagyatott környékén az elmúlt évtizedekben a természet vette át az uralmat, Európa egyik legnagyobb, érintetlen vadrezervátumát hozva így létre, amelynek területén háborítatlanul élnek farkasok, medvék és hiúzok is. Az ott élő fajok pedig – legyen szó állatokról és növényekről – teljes mértékben alkalmazkodtak az uralkodó körülményekhez, ami különleges változásokhoz vezetett. De lássuk csak, miről is van szó!

„Megegyezni kis dolgokban végtelenül egyszerű, ugyanakkor nagyon felszabadító érzés” – Párkapcsolatok és alkalmazkodás

WMN Life – 2022. október 3. – DG

Az tudjuk, hogy a sugárzás minden élő szervezetet érint,

és hatására különféle mutációk jönnek létre. A sugárzás ugyanis, mint minden más környezetszennyező anyag, erős szelekciós hatást fejt ki, így egy-egy faj fennmaradása nagyban függ attól, mennyire tudott sikeres túlélővé válni a sugárszennyezett környezetben. Ez vezetett a fekete levelibéka kialakulásához is, amely a színét leszámítva ugyanolyan, mint a hazánkban fellelhető zöld levelibéka, és amelyből az elsőt 2016-ban észlelték – ez után kezdte el a kutatócsoport az elszíneződés szerepét vizsgálni a csernobili élővilágban.

A sötét pigment, azaz a melanin véd a sugárzás ellen, egyebek mellett ennek következménye a barnulás is – és ennek hatására alakul ki az állatokban a különféle mélységű barna és fekete szín.

A melanin ugyanakkor nemcsak a napból érkező UV-sugárzás, hanem a radioaktív sugárzás ellen is hatékony, elnyeli ugyanis a sugárzás energiájának egy részét. De arra is képes, hogy semlegesítse a sejtekben kialakult ionizált molekulákat, ezzel javul az élőlények túlélési esélye.

A kutatók több különböző térségben vizsgálták a levelibékákat, ezek sorában voltak a bolygónk leginkább radioaktív pontjai közé tartozók, de az erőműtől távol eső területek is. A részletes kutatás igazolta a feltevéseket:

a szennyezett térségben sötétebbek a békák, míg azokon kívül az általunk is ismert világoszöld árnyalatúak.

A békák színe azonban nem a mostani sugárzással függ össze, hanem a terület katasztrófa utáni időszakáéval, amikor sokkal nagyobb volt a sugárzás a maihoz képest. Minél sötétebbek a békák, annál nagyobb sugárzásnak voltak kitéve a baleset időszakában. És minél sötétebbek voltak az egyedek, annál nagyobb valószínűséggel élték túl és szaporodtak tovább. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a békák gyors evolúciós válasszal reagáltak a balesetre.

Mára ez a színváltozat elterjedt a zónán belül, a mostani már több mint a tizedik ilyen békageneráció. 

Kiemelt kép: Germán Orizaola / Pablo Burraco / The Conversation

Filákovity Radojka