Míg az Egyesült Államok férfijai a fronton harcoltak, addig a fiatal nők rádiummal festették karórák apró számlapjait

A rádium ugyanis olyan erősen sugárzik, hogy nemcsak világít, de más anyagokat is világításra késztet – aminek hatására a karórák számlapjai sötétben is láthatóvá váltak.

A United States Radium Corporation mellett a Radium Dial Company is gyártott órákat. Ez utóbbi cég Luna néven fejlesztett rádium- és foszfortartalmú festéket, és az illinois-i Ottawában működtette a gyárát. A U. S. Radium Corporation pedig kifejlesztett egy saját, rádium- és cink-szulfid-tartalmú festéket, ami az Undark nevet kapta, és mivel a cég szerződést kötött a hadsereggel, nagy tételben gyártotta a világító számlapokat.

A számlapfestés könnyű, ugyanakkor aprólékos munka volt, amihez teveszőr ecsetet használtak, a finom szálak azonban hamar összekuszálódtak. Megoldásként a gyártás vezetői azt javasolták a lányoknak, hogy vegyék a szájukba az ecsetet, majd a nyelvük segítségével formázzák hegyesre a végét.

A festék veszélyeiről mit sem tudva, a műszakjuk után a rádium okozta „ragyogással” hivalkodtak a lányok, a bátrabbak még a fogaikat is befestették a tökéletes mosoly érdekében. A ragyogáson azonban fokozatosan átszivárgott az igazság.

Mae Cubberley szerint, aki a gyár egyik dolgozója volt, annak ellenére, hogy a nők érdeklődtek a rádium hatása felől, a vállalat vezetői biztosították őket arról, hogy az anyag nem veszélyes, a munkásoknak pedig nincs mitől tartaniuk – miközben a gyárban dolgozó mérnökök és tudósok kizárólag védőfelszerelésben érintkeztek a rádiummal.

Dolgozó nők a gyárban - Forrás: Wikipedia

A cikk a hirdetés után folytatódik!

1922-ben Mollie Maggia volt az egyik első a lányok közül, aki megbetegedett, és kénytelen volt kilépni a gyárból

Fogorvoshoz fordult, aki több fogát is eltávolította, arra azonban nem jött rá, hogy mi okozza az állandó fájdalmat és a hatalmas, gennyes fekélyeket a nő szájában. A fájdalom átterjedt Maggia végtagjaira, és ahogy a rejtélyes betegség eluralkodott a testén, fokozatosan vált mozgásképtelenné. 1922 májusára teljesen leépült. A szája gyakorlatilag egyetlen nagy tályog volt, az állkapocscsontja a legkisebb nyomásra is eltört a kétségbeesetten próbálkozó fogorvos kezében.

1922. szeptember 12-én a betegség végül átrágta magát a nyaki vénáján, ami az alig 24 éves lány halálához vezetett. 

Peg Looney ugyanebben az évben kezdett a Radium Dial Companynál dolgozni

Maggiához hasonlóan ő is fogfájásra panaszkodott, miután pedig kihúzták az egyik fogát, sosem gyógyult be a helye. Idővel a mozgás is egyre inkább nehezére esett, majd 1929-ben, szintén 24 évesen meghalt – azt követően, hogy hat évig festette a számlapokat.

Ekkoriban már rendszeresen előfordult, hogy azok számára, akik rádiumos festékkel dolgoztak, a cég időről időre orvosi vizsgálatokat biztosított. Ennek köszönhetően kiderülhetett volna, hogy az anyag felhalmozódik a nők szervezetében, beépül a csontjaikba, és a legkülönbözőbb betegségeket okozza: vérszegénységet, csontvelősorvadást, az állkapocs elhalását… vagy akár rákot.

A vizsgálatok eredményét azonban a vállalatok jellemzően eltitkolták a munkavállalók elől, illetve bizonyos összegért cserébe az orvosok hajlandók voltak más betegséget megjelölni a tünetek okaként – gyakran szifiliszt, amivel meg is szégyenítették a nőket.

Hiába az egymásra kísértetiesen hasonlító esetek, a média először csak 1928-ban kapta fel a történetet

A U. S. Radium Corporation gyárának öt munkásnője ugyanis beperelte a vállalatot. Ez akkoriban különösen szokatlan volt, de Quinta McDonaldnak, Grace Fryernek, Katherine Schaubnak, Albina Larice-nek és Edna Hussmannek már nem volt mit vesztenie: mindannyian a rádiumos festék okozta súlyos tünetektől szenvedtek.

A cég vezetősége az öt nő esetében mindent megtett annak érdekében, hogy minél tovább húzzák a pert: arra játszottak, hogy a betegség végez velük, mielőtt véget ér. A médiának és a közvélemény nyomásának hála, az öt nő annak ellenére tanúskodott, hogy fájdalmuk és gyengeségük miatt többen a kezüket sem bírták felemelni az eskütételnél.

1928 végén a per megegyezéssel zárult: a nők fejenként tízezer dollár kártérítést, és évi 600 dollár nyugdíjat kaptak, illetve minden felmerülő orvosi költségüket állta a vállalat, néhány éven belül azonban mind az öten meghaltak.

Mrs. Catherine Wolf Donahue elájult a rádiummérgezéstől - Forrás: Getty Images

A U. S. Radium Corporation körüli botrányra a Radium Dial Company is reagált 

Azzal védekeztek, hogy az ő festékük ártalmatlan, hiszen kizárólag tiszta rádiumot használtak az előállításakor, így ez nem okozhat rádiummérgezést. Ennek ellenére a vállalat tizennégy alkalmazottja pert indított: az előkészületek 1934-ben kezdődtek, de részben az igazságszolgáltatás lassú működése miatt, részben azért, mert a beteg nők nehezen találtak megfelelő jogi képviseletet, nehezen haladt a folyamat.

A lapok nagy érdeklődéssel követték az ügyet, a média a perre készülő nőkre élőhalottak társaságaként hivatkozott. A meghallgatások végül csak 1938 elején kezdődtek meg, és csak egyikük, Catherine Donohue ügyében – ekkorra már csak öten maradtak életben a pert indító nők közül.

Donohue betegsége még 1931-ben bizonyosodott be, miután mozgásszervi panaszai egyre rosszabbodtak. A vállalat rövidesen meg is vált tőle, és megkezdődött a nő lassú, fájdalmas leépülése: fogait elvesztette, sorvadó állkapcsa több darabja pedig gyakorlatilag kifordult a szájából.

A perben ezeket a tüneteket bizonyítékként használták, de Donohue elmondta azt is, hogy a szervezetében felgyűlt rádium sugárzásának köszönhetően sötétben halványan világít a teste.

A bíróság végül 4755 dollár kártérítést és évi 277 dollár nyugdíjat állapított meg, Catherine Donohue azonban másfél hónappal később, 35 éves korában meghalt. Az eredeti tizennégy nő közül csak neki fizetett a vállalat, de egy újabb, 1939-es perben nyolc másik nőnek sikerült kártérítést kapnia. 

 

Lehetetlen megmondani, hogy pontosan hány nő betegedett vagy halt meg a rádium sugárzása miatt

A becslések szerint a Radium Dial Company nagyjából ezer, az U. S. Radium Corporation pedig négyezer nőt foglalkoztatott fennállása során, azonban a sorozatos perek hatására védőruházatot csak egy 1933-as szabályozásnak köszönhetően kaptak.

Ezeknek a lányoknak a tragédiája volt az első olyan alkalom az Egyesült Államokban, amikor egy munkáltatót felelőssé tettek az alkalmazottak egészségügyi állapotának romlása miatt. Amellett, hogy életmentő szabályozásokat hoztak, megalakult a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Hatóság, ami azóta is széles körben biztosítja a munkavállalók védelmét.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Daily Herald Archive/SSPL