„Még a tízet se töltöttem be, de már folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy fogok magamnak férjet találni?” – Egy magas nő vallomása

–

Veled is megtörténhet. Már amennyiben magas nő vagy. Ha nem, akkor valószínűleg te is megbámulsz az utcán. Először csak rám pillantasz, és bámészkodsz tovább. Aztán leesik, hogy mit láttál, és onnantól nem tudsz máshova nézni. Tetőtől talpig végignézel rajtam. Alaposan. Aztán a cipőmet figyeled, hogy mekkora sarka van. Amikor látod, hogy lapos, újra végigmérsz. Ahogy közeledünk egymáshoz, egyre hihetetlenebbnek tűnök számodra. A szád is nyitva marad, és pofátlanul stírölsz, eszedbe sem jut titkolni a megdöbbenésed. 

Elmesélem, milyen érzés a másik oldalon lenni. Először is, itt fent sokkal melegebb van, és hamarabb észreveszem, ha esik az eső.
Ötödikes voltam, amikor nyolcadikosnak néztek.

Ez az első emlékem arról, hogy magas vagyok. Magasabb az átlagnál. Hogy nem ekkorának kellene lennem. És az azóta eltelt időben ezzel szinte naponta szembesülök.

Jó esetben magas vagyok, rosszabb esetben colos, lombrágó, égimeszelő, langaléta, létra, akit nyújtófán kínoztak a szülei. Apropó létra – vonaton, boltban, bárhol: „jaj, kérem, vegye már le, tegye már fel, emelje le, biztosan eléri”.

Aztán mikor egy nyár alatt tíz centit nőttem, akkor a ruhatáramat is ki kellett cserélni. Nagyon élveztem, mert már a felnőtteknek való részlegen vásároltam anyuval. Talán akkor szórakoztatott utoljára a shoppingolás, azóta inkább nyűg. Szeretném megtudni, milyen érzés, hogy bemegyek egy üzletbe, és nem azt veszem meg, ami jó rám, hanem ami tetszik. Hogy nem kétféle nadrág közül választhatok, hanem ötvenféléből. A legutóbbi úszódressz-vásárlásom során tizenhetet próbáltam fel, és mindet megvettem, ami jó rám (egy db). Értékelném, ha a bármilyen ruhából a nagy méret nem azt takarná, hogy ugyanolyan hosszú, mint a 38-as, csak szélesebb. A nadrág szára rövid, a blézer, pulóver ujja rövid, a blúz mellvarrása rossz helyre esik, az atléta hónaljnál bevág, és még sorolhatnám. Amikor alkalmi ruhát kerestem, úgy mentem be minden butikba, hogy saját részre kell, miből van ekkora méret? Ne raboljuk egymás idejét.

Aztán ott vannak a sokkal hétköznapibb dolgok: alacsonyan van a mosogató, a konyhapult, az íróasztal, és fáj a derekam, a hátam a sok hajolgatástól. Továbbá mindenhova beverem a fejem, mert alacsony az öltözőszekrény, a fogas, lelóg a boltban a csillár, a dekoráció… és még ki tudja, mi minden.

A legújabb kutatások szerint a magas férfiak könnyebben kapnak munkát, és hamarabb jutnak előléptetéshez, mert az emberek pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel a magasságuk miatt. Ez persze a magas nőkre nem igaz.

A magas férfi bizalomgerjesztő, a magas nő ijesztő. A magas nők a gonosz, félelmetes óriások, akiket le kell győzni. Legalább már értem, miért nem lett belőlem sosem kisfőnök. 

A legutóbbi munkahelyemen érkezésem előtt elterjedt a hír, hogy egy nagyon magas nő lesz az új gazdaságis. Már első nap megkaptam, hogy nem is vagyok olyan nagyon magas, ő valami sokkal magasabbra számított. Hát, bocsi, hogy csak harminc centivel vagyok nagyobb nálad.

És miért fontos tudnod, hogy hány centi vagyok? Mi változik? Látod, hogy egy fejjel magasabb vagyok, tehát meg tudod saccolni. De nem, te tudni akarod pontosan. Majd még párszor elismétled, ízlelgeted, eszedbe jutnak ismerősök, akik szintén magasak, de mégsem ekkorák. Esetleg értetlenkedsz, hogy biztosan annyi, és hát az tényleg elég sok, és milyen jó lenne, ha tudnék pár centit adni neked. (Nem adnék.)

Nyilván tudom, hogy az tesz megjegyzéseket, akinek baja van saját alacsonyságával, magasságával, magával.

A korábbi fodrászom (férfi) odáig ment: lehet, hogy nettóban magasabb vagyok, de ha bruttóban nézzük, akkor tulajdonképpen ő a magasabb.

Hogy mi a bruttó magasság? Ilyen csak férfiaknak van, és úgy kapjuk, hogy a testmagassághoz hozzá kell adni a hímvessző hosszát. Kedves testmagasságotokkal elégedetlen férfiak, tegyétek a farkatokat a fejetekre, és magasabbak lesztek! Mindenki jobban jár.

A nőket szokta az a vád érni, hogy az online társkeresőn kamuznak. Tapasztalatom szerint a férfiak a testmagasság-rovatban lódítanak leginkább. Így lett, hogy randiztam 173 magas fickóval, amit ő felkerekített 175-re, ami végül simán lehet 180, és az már tényleg majdnem annyi, amennyit én megadtam minimumként. Mondanom se kell, hogy nem találkoztunk többet, és nem azért, mert a fickó 173, hanem mert hazugsággal indított. Persze ő csak élőben akarta látni, hogy tényleg akkora vagyok-e? Ez a kedvencem, és a mérítkezés.

Igen, bárkivel szívesen összemérem magam. Mint egy cirkuszi látványosság. Nem kerül semmibe állni egyhelyben, és fogadni sorban az embereket, hogy kitől mennyivel vagyok magasabb, és milyen viccesen nézünk ki egymás mellett. HAHAHA.

Ami szerinted vicces, az számomra inkább megalázó, de minimum kényelmetlen.

Ezzel persze, ne foglalkozz, nyugodtan tekints rám eszközként, kontroll nélkül mondd, ami eszedbe jut, mintha süket lennék, hiszen nem ember vagyok, csak valami érzéketlen szörnyszülött. 

Még a tízet se töltöttem be, de már folyamatosan kaptam a kérdéseket: hogy fogok magamnak férjet találni? Nem az érdekelte őket, hogy mi szeretnék lenni, milyen álmaim vannak, hanem hogy a pasivadászat hogyan megy ekkora testtel? Biztos jobban ment volna, ha tudok ácsingózva felnézni a pasikra, ha lehet „kicsimnek” szólítani, ha elesettnek és gyengének tűnök, ha szex közben lehet összevissza dobálni és pakolgatni, és ha a férfiing csábító hálóingként állna rajtam. De legalább hosszú combom van, így azért csak könnyebb megfogni egy férjnek valót. Amúgy is örüljek, ha valaki engem akar, ne válogassak. Ja, és a röpis lányoknak jó segge van. Sose tudtam eldönteni, hogy ez bók vagy számonkérés.

Hogy szeretnél te is ilyen magas lenni? Akkor is, amikor nem férsz el a buszon? Amikor a lábad nem tudod hova hajtogatni a színházban? Amikor összesúgnak a hátad mögött, hogy „ez” biztos férfi? Amikor idegen, alacsony férfiak tesznek ajánlatot, mondván: az ágyban úgyis mindenki egyforma? Esetleg amikor hivatali ügyintézés során a mögötted álló fickó szól, hogy szeretné végignyalni a lábadat, de fél, hogy kiszárad a szája.

Ha a magasságomra vonatkozó kérdések, megjegyzések mindegyikéhez járt volna egy ezres, Csányi és Mészáros csak a második helyért küzdene a gazdagsági listán. 

Nemcsak akkor lennék más ember, ha alacsonyabb lennék, hanem akkor is, ha ezt egyszer sem tették volna szóvá. Mindennek ellenére szeretem a magasságomat, a megjegyzéseket viszont nem. Szerencsére az utóbbi években az utcán mindenki a telefonját nyomkodja, így nem vesznek észre.

Egyszer olvastam egy kétméteres, amerikai srácról, aki cédulát nyomtatott a sztenderd kérdésekre vonatkozó válasszal, és azt osztogatta, mert annyira unta. Az én cédulám így nézett volna ki:
1.      Igen, nagyon megnőttem.
2.      Mindenki magas a családban. Igen, nagymamám is.
3.      Nem kosarazom.
4.      Nem kézilabdázom.
5.      De sportolok, röplabdázom.
6.      187 cm

Finta Csilla

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Andriy Onufriyenko 

WMN szerkesztőség