Kicsimmel testmódosításokba’

„Ovis koromban nagyon szerettem volna olyan szemöldököt, mint amilyen a Sandokánnak volt (Nagyon kérem, ne firtassuk, hogy miért. Csak.) Ezt úgy véltem helyesnek kivitelezni, hogy gondosan összecsócsált Negró rágót ragasztottam a saját béna, vacak szemöldökömre. Aztán eljött az a pillanat, hogy le kellett szedni (a világ nem érett meg a Sandokan szemöldökű óvodásokra). Évekig nem volt szemöldököm, még béna, vacak sem.”

„Én a srác kunkori hajtincséért voltam oda a Grease című filmből, le is nyisszantottam a hajamból egy darabot pont elöl középen, de a szögegyenes hajam nem volt hajlandó begöndörödni.”

„Gyerekkoromban azt mondta a nagyapám, hogy a sárgarépától megtanulok fütyülni, de nagyon utáltam. A tököt sokkal jobban szerettem, gondoltam, sárga-sárga, jó lesz az. Rengeteget ettem, még nyersen is. Hát, a nagyanyám látta, hogy sárga lett a bőröm. Ő tudta, hogy mitől van, de anyám nem: alapból hófehér a bőröm, nyáron vörös. Így mikor meglátott,

azt hitte, besárgultam. Rohant velem a kórházba, két napig szurkáltak, mire mondta a nagyanyám, hogy a sütőtöktől vagyok ilyen…”

via GIPHY

Jó a hajad, hol focizol?

„Az osztálytársnőm állította, hogy évek óta olívaolaj-tojás-citrom pakolást használt a hajára, ettől olyan dús és szép. Gondoltam, kipróbálom.

A részletekre nem emlékszem, de az biztos, hogy nem szerepelt az instrukciók között, hogy még véletlenül se mossuk le jó meleg vízzel. A tojás gyakorlatilag ráfőtt a fejemre, millió apró darabban szedegette anyukám a hajamból napokig…”

„Kamaszként valami tinimagazinban olvastam, hogy a tojáspakolás milyen jót tesz a hajnak. Nosza, megmostam a fejem, majd egy-két tojást rákentem a hajamra, és hagytam hatni. Kiöblíteni azonban képtelenség volt. Sebaj, elindultam a dolgomra mindenfelé – kánikulában. Elég hamar átható záptojásszagot árasztottam, de még így is kínosan messze voltam már addigra otthonról.”

„A sógornőm megkérdezte az ismerősét, hogy mitől lett olyan szép a haja. Hazafelé beugrott a gyógyszertárba megvenni a hozzávalókat, és a kezelés után beült az öccsével egy moziba. Mindenki szimatolt összevissza, hogy mi az a büdös halszag. Másnap kiderült, hogy ricinusolaj helyett csukamájolajjal kente be a fejét. Egy hétig naponta kétszer mosott hajat, mire elmúlt a szaga.”

via GIPHY

„Göndör hajamra, gondoltam, kipróbálom a banános pakolást. De minek megvenni a banános kencét, ami csak egy híg utánzat, ha rátehetem a natúr, villával szétnyomkodott banánt is? Még fóliával is betekertem a hajam, úgy hagytam hatni az igazi hair foodot vagy két órát. Hát, mit ne mondjak, a banán összes rostja beleállt a tincsekbe, órákig mostam, keféltem, fésültem a hajam, a kádban ülve ellepett a banános trutyi. Még pár napra rá is szedtem ki rostot a hajamból.”

„Nagyanyám korán őszült. Mindig gyönyörű, hosszú haja volt, amit befont és kontyba tűzött. Ő sokkal fehérebb hajat akart, az ősz hajfesték nem jött be, a hamvasítótól meg, ugye, lilás maradt. Gondolt egyet, és fehérítős Domestosszal bemosta a haját. Szerencsétlennek összeugrott a haja, vágathatta le, a fejbőréről ne is beszéljünk.” 

 

Jó ez, csak nem arra!

„Egyszer kakukkfüves fürdőt készítettem (sok kakukkfüvet kellett a kádba szórni). Olyan sárga lett a zománcozott kád, hogy sosem jött le többet.”

„A cipőm kilyukadt orrát pillanatragasztóval ragasztottam meg. Olyan jól sikerült, hogy az ujjam kis égési sérüléssel benne maradt a cipőben. Csak bőrrel együtt jött le.”

„Az osztálykirándulásunkon egy átmulatott éjszaka után az egyik osztálytársam kitalálta, hogy van nála aloe vera, arról azt hallotta, mindennek jót tesz, tuti a gyomornak is.

Öntött belőle mindenkinek egy pohár vízbe, de utóbb kiderült, hogy ez aloe verás kézkrém volt… Mondjuk, baromi gyorsan kisimultak tőle a bélbolyhaink, azt meg kell hagyni.”

Fáj a torka? A fokhagyma megoldja! (Vagy nem.)

„Brutális torokfájásra ajánlották egyszer, hogy gargalizáljak pálinkával. Nem vagyok nagy pálinkás, de nagyon kínlódtam, és gondoltam, ártani nem árthat… Neki is veselkedtem, de az első »kuruttyolásra« marni kezdett, amin

úgy meglepődtem, hogy véletlenül letüdőztem. Mivel amúgy is gyenge voltam a betegség miatt, a köhögéstől elszédültem, és véletlenül lefejeltem a mosdókagylót. Miközben a kagyló alatt kinyúlva pihegtem az életemért küzdve, a pálinka visszaindult, és más utat választva az orromon keresztül távozott… Igaz, ami igaz, a torokfájás azokban a percekben eszembe sem jutott, szóval, mondhatni, bevált.”

„Náthára egy gerezd fokhagyma, rá egy kanál méz, egy nagy nyelet pálinkával leöblíteni – nem tudom, használ-e, de utána úgyis mindegy szokott lenni.”

„Nekem ugyanezt négy gerezd fokhagymára és négy kanál mézre mondták… Én azt hittem, egyszerre kell lenyelni. Utána volt nagyobb bajom, mint a megfázás…”

via GIPHY

„A fokhagymás méz ötlete nálunk is körbejárt a családban, mi konkrétan bele is áztattuk a mézbe a fokhagymát, hát már a szagától inkább meggyógyult az ember, csak megkóstolni ne kelljen!”

„Kicsit náthás voltam. Az a kategória, amivel még nem maradsz otthon, de elég bosszantó, mert nem szelel az orrod, és a torkod is kapar. Anyukám házi praktikája a következő volt: reggel, amikor felkeltem és elpanaszoltam a bajaimat, kitöltött nekem öt cent borókapálinkát, és kistányérra tett egy öklömnyi kandírozott gyömbért, hogy akkor ezt most húzóra (éhgyomorra), utána meg rágcsáljam el a gyömbért.

Ahhha, lement a pálinka, ami a gyomrom felől égetett, körülnézett, majd elindult felfelé, de akkor találkozott a gyömbérrel, ami felülről égette a torkomat. Végül mindkettő lent maradt, de megfogadtam, hogy köszönöm, nem kérek a praktikákból.

De rövid a memóriám és pár év múlva barátnőm kitalálta, hogy csináljunk egy káposztaleveses tisztítókúrát. Felváltva toporogtunk a vécéajtó előtt. Úgy kitisztultam, ahogy azóta se többször.” 

 

A szépségért szenvedni kell – na de ennyire?!

„Édesanyám kencéi közt az egyiket félreolvastam, és argánolaj helyett oregánóolajat kentem a szemem alatt lévő száradt foltra… Rögtön csípni kezdte, ezért egyből lemostam, de hiába. Reggelre bedagadt szemmel és szétégett bőrrel ébredtem, igazából magyarázkodnom kellett mindenkinek, akivel a következő napokban találkoztam, hogy nem, nem vert meg senki…”

„Kiskamasz voltam, a 100xSzép nevű csodás tinimagazin tippjét próbáltam ki. Gyanta helyett szerintük cukorszirupot kell főzni, ezt rákenni a lábunkra, egy vászoncsíkot belenyomni és lehúzni. Én csak addig jutottam, hogy egy csepp szirup ért a lábamhoz, jól megégette, azóta is ott van az apró heg.”

„Nővérem találmánya, hogy fürdés közben egy marék cukorral jól le kell dörzsölni az arcomat, ami leszedi az elhalt hámsejteket. Elvégzem a műveletet, erre odanyom a kezembe egy citromot, hogy töröljem át vele az arcom, mert az összehúzza a pórusokat. Az az azonosíthatatlan fájdalom, amit akkor éreztem…”

via GIPHY

„Testradír olívaolaj-kristálycukor kombóval. Magamról és a zuhanytálcáról is kemény munka volt eltüntetni.”

Méregtelenítés level egymillió (avagy ne próbáld ki otthon!!!)

„A mai napig nem tudom, hogy pattant ki az a csodás ötlet a fejemből, amikor töltött káposztával telezabálva mozdulni sem tudtam, ittam rá egy pohár hideg tejet, gyógyírként. Na, utána nem az volt a gondom, hogy rosszul vagyok a káposztától.”

„Ó, jó kis ázsiai méregtelenítő kúra fekete rizzsel. Csak hát, senki nem mondta, hogy áztatni is kell előtte, meg keverni más fajtával…

A második falat után az ajkaim, a fogaim és a nyelvem meg az egész szájüregem napokig volt full fekete… ráadásul szerintem semmim nem tisztult meg tőle.”

„Nálam nagyobb hülyeséget és veszélyesebb dolgot kevesen csináltak. Állandóan székrekedéssel küszködtem gyerekkoromban. Hallottam róla, hogy van beöntés erre az esetre. Csak azt nem tudtam, hogyan kell csinálni. Na, én lecsavartam a zuhanyfejet, és a csövét bedugtam a fenekembe. Aztán tiszta erőből megnyitottam a csapot. Egyszer csak láttam, hogy óriási lett a hasam. Nagyon megijedtem. Gyorsan ráültem a vécére, de csak a rengeteg víz jött ki. Szerencsés voltam, hogy nem durrantak szét a beleim…”

„Egyszer nagyon teleettük magunkat anyuval.

Emlékezett rá, hogy van otthon szennalevél tea, azzal jól ki tudjuk magunkat purgálni. Igen ám, de nem 20 percig kellett volna áztatni a leveleket. Ennek eredménye egy, a családi szólás-mondás tárba is bekerült mondat lett: Vöeödeöer…

(Úgy döntöttem, hogy a nemesebbik felem nem emelem fel a vécécsészéről, cserébe elhaló hangon nyöszörögtem anyunak, hogy ne hagyjon szégyenben és hányásban megdögleni a toaletten, hozzon egy vödröt, hogy a testem másik fele abba tisztulhasson). Azóta bármi hányingerkeltő dologgal találkozunk, csak összenézünk, és egyszerre nyöszörögjük: Vöeödeöer…”

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Annie Otzen