–

Altáji humor, elnézést

Az értekezleteket hétfőnként a kedvenc körünkkel kezdjük: sorban mindenki elmeséli, mi történt vele az elmúlt napokban, hogy érzi magát, mi az, amit szeretne megosztani a többiekkel. Előfordul, hogy ez kimondva kicsit pikánsabban hangzik, mint a fejünkben:

„Én jól vagyok, szombaton volt egy érdekes élményem zuhanyzás közben…” (Domi)

Igen, még mindig képesek vagyunk ordítva röhögni azon, amikor értekezleten a létező legkomolyabb (és egymástól igen távol eső) cikkek munkacímei interferálnak egymással. Mondjuk, így:

„Annyi, hogy holnap van egy hüvelyszűkítésünk, szóval a péniszt oda már nem raknám be.” (Kurucz Adri)

Vagy Cinti reakciója az egyik felvetett témával kapcsolatban a szerkesztőségi csetcsoportban:

„Hű, ennek már a címe is nagyon bonyolult. De Dián Dóri »Hová tűntek a fehér kutyaszarok?« ajánlását nem előzte meg, sajnálom!”

Fontos, hogy mindig megünnepeljük az apró sikereinket is. A heti ügyeletes szerkesztő minden héten elmondja, melyik volt a tíz legolvasottabb cikkünk, hogy aztán megünnepeljük a szerzőket. Mutatom, hogy hangzik ez a gyakorlatban.

Kurucz Adri: A tizedik pedig a csikló, bekúszott.
DTK: Ó, a Flóra csiklója! Kár, hogy nincs itt, gratulálnánk neki.

Az ünneplésen túl pedig rendszeresen támogatjuk egymás mentális egészségét. Bókokkal, például. De milyenekkel!

„Ha lenne egy dick picem, én is neked küldeném, Adri!” (Flóra)

Kösz, Flóra, mondhatnám: fasza ötlet!

De azért ne higgyétek, hogy minden gondolatunk az obszcenitás körül mozog. Például főszerkesztőnk így reagált, amikor a tizenévesek erotikustartalom-fogyasztási szokásairól beszéltünk:

„Nekem meg a kép, amit mindennap megnézek, az egy mac and cheese…”

Maradjunk a gyakorlati teendőknél!

Oké, néha hajlamosak vagyunk elkalandozni értekezleten (is). Ilyenkor szükség van arra, hogy valaki visszarántsa a társalgást a valóság talajára. Ekkor szokott következni Fiala Borcsa szállóigévé nemesült mondata:

„De hogy mindezt lefordítsam a zöld táblázat nyelvére…” 

A cikkeinket ugyanis egy ocsmányzöld táblázatban szoktuk iktatni.

Nem könnyű feladat összefogni ennyi embert, pláne, hogy mindenki legalább két-három dolgot csinál: ír, podcasterkedik, vág, szerkeszt és így tovább. A főni ezek mellett még, ugye, a csapat összes kérdésére is választ kell hogy adjon. Ami néha nem lehet egyszerű…

DTK: Egyéb kérdés hozzám?
Both Gabi: Mikor alszol?
DTK: Éjszaka. Nagyon jól alszom. Nem sokat, de azt nagyon jól.
Csepelyi: Mind a tíz percben.

Felhasználóbarát felületünk

Hogy javítsuk az olvasói élményt, és még profibbá tegyük a WMN-t nektek, nemrég SEO-képzésen vettünk részt. Ami, őszintén bevalljuk, némely ponton váratlan kérdéseket hozott felszínre bennünk. (Hát mit tegyünk? Az a szakmánk, hogy olyat kérdezzünk, amilyet más senki!)

Szóval épp a kulcsszavakról beszélgettünk (amelyeknek szerepelniük kell a címben, ami viszont nem lehet túl hosszú). Ezt DTK azzal a példával igyekezett elmagyarázni, hogy ha Alföldi Róbert rendez valamit, akkor az ő neve a kulcsszó. Igen ám, de mi van, ha híres darabot rendez?

Hang a szerkesztőségből: Akkor Alföldi is kulcsszó meg a cím is?
Judit, a marketingvezetőnk: Attól függ.
DTK: Ha Alföldi A Gyűrűk Urát rendez, akkor szarban vagyunk.

Szerencsére azonban néhány, az oldal tördelésével kapcsolatos kérdésben sokkal határozottabb álláspontunk volt:

DTK: Akkor balra zárjuk, maradjon vastaggal szedve, és nagyobb méretben?
Csepelyi: Szerintem legyen vastag és nagyobb!

Segítőkész kollégák

Domi: Írom a női pszichopatákról szóló cikkemet…
Valaki: Exanyósomat írd bele!
Valaki 2.: Ha kell megszólaló bele, mondd!

És hát, ezt (hogy milyen jó fejek vagyunk) persze tudjuk is magunkról. Egyikünk arról panaszkodott, hogy korábban nem voltak jó tapasztalatai a női barátságokkal. Mi igyekeztünk megnyugtatni, hogy ez biztosan nem általános jelenség, mire ő is belátta, hogy valószínűleg csak nem a megfelelő emberekkel barátkozott.

Kolléga: Hát mindig ilyen hülye csajokkal akadtam össze.
DTK: De most nézz meg minket!

Hát de nem? Na, ugye.

Csepelyi Adrienn