–

„Ez egy nagyon elbaszott sztori” – kezdi megszólalását Matt White, az Apánk egyik szereplője. Ha röviden akarnám összefoglalni a film cselekményét, azaz azt, hogy mit követett el a valóságban dr. Donald Cline, elég is lenne ennyit írnom, mert aki rászánja magát a dokufilm megtekintésére, az kilencvenhét perc tömény irtózatra készüljön. A film első harmadában azt éreztem, hogy ez egy egészen elképesztő és borzalmas sztori, de a Netflix a tőle jól megszokott módon próbálja rendkívül hatásvadász eszközökkel bemutatni az eseményeket, elvéve ezzel a fókuszt a lényegről, már-már Családi titkok színvonalú műsort létrehozva, ami egyszerre kellemetlen, és bizonyos szempontból komikus is. A lassított felvételek, a színészek által túljátszott, egykor azonban valóban megtörtént események sokkal inkább elvesznek a film értékéből, mint hozzáadnak. Aztán ahogy a történet egyre inkább kibontakozik, az ember csak tátott szájjal ül, és rájön, nincs itt túldramatizálva semmi. Ez tényleg egy nagyon elbaszott sztori.

Ilyen vad történetet kitalálni is nehéz lenne

Dr. Donald Cline a meddőséggel küzdő párok megmentőjeként vált ismertté, miután 1979-ben megnyitotta magánklinikáját Indiana-államban, és úttörőként vált a mesterséges megtermékenyítés specialistájává. Betegei többsége abban a tudatban élt, hogy orvosuk a saját férjük spermáját, vagy orvostanhallgató spermadonorok mintáját használta fel a megtermékenyítések alkalmával, több száz családot megajándékozva így a gyermekáldás örömével. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy

az orvos számos esetben a saját spermáját használta fel, hogy megtermékenyítse pácienseit, akik erről hosszú évtizedeken át mit sem sejtettek.

Egészen addig, míg dr. Cline egyik gyermeke, Jacoba Ballard nem csináltatott egy DNS-vizsgálatot, majd elkezdett kutatni a biológiai apa után, és – féltestvéreivel együtt – végül elvezették a szálak a doktorhoz, akiről kiderült, hogy mindannyiuk vér szerinti apja.

Aki úgy érzi, hogy a további részleteket a filmből maga szeretné megtudni, az ne olvasson tovább, mert spoilerek nélkül képtelenség árnyalni, milyen következményekhez vezetett, dr. Cline Messiás-komplexusa. Ha nagyon határozottan szeretnék fogalmazni – márpedig én szeretek így –,

képzeljük el, hogy életünk egyik legkiszolgáltatottabb és kétségbeesettebb állapotában, amikor sikertelenül próbálunk teherbe esni, a nőgyógyászunk a vizsgáló melletti szobába elvonulva maszturbál egyet, majd a friss spermáját belénk fecskendezi a tudtunk nélkül.

Mi pedig abban a boldog tudatban élünk, hogy a férjünk, vagy esetleg egy orvostanhallgató mintáját kaptuk. Utóbbi esetében viszont orvosunk biztosít minket arról, hogy a donor nem szolgáltatott háromnál több alkalommal spermiumot, annak érdekében, hogy nehogy túl sok utódja szülessen egy adott, koncentrált területen, kockáztatva a későbbi vérfertőzést, ha esetleg olyan párok ismerkednének meg és vállalnának gyermeket, akik biológiai értelemben testvérek, anélkül, hogy erről tudomásuk lenne.

Ha nem az élet írta volna ezt a forgatókönyvet, el sem hinnénk, mert túl borzalmas és abszurd lenne ahhoz, hogy ez a valóságban megtörténjen. Pedig erről van szó. Ahogy ugyanis a DNS-vizsgálatok népszerűsége egyre növekedett a kétezres években, a tesztet elvégző embereket a rendszer automatikusan összekapcsolta, ha azonos vérvonalba tartoztak. Így kerülhettek kapcsolatba mindazok, akiknek az édesanyját dr. Cline a megkérdezésük nélkül termékenyítette meg, és féltestvérek lettek. A filmben megszólaló alanyok őszintén mesélnek arról, hogy milyen identitásválságba kerültek, amikor rájöttek, hogy az apjuknak hitt férfiak, nem a vér szerinti apjuk, vagy hogy a létezésük egy szexuális visszaélésnek az eredménye, még ha jogi értelemben, a törvény betűje szerint nem is tekinthető annak.

„Az ilyesmi teljesen eltörli az identitásodat. Fogalmad sincs, hogy ki is vagy valójában”

– mondja a könnyeivel küszködve Julia Harmon, Cline egyik biológiai lánya. Az orvos áldozatai pedig megtörten beszélnek arról, hogy sejtelmük sem volt arról, mi történik velük és a testükkel. Egyikük úgy fogalmaz, hogy a beültetések során tulajdonképpen tizenöt alkalommal erőszakolták meg anélkül, hogy tudott volna róla. Mikor gyermekei kérdőre vonták az orvost, a mélyen vallásos férfi azt felelte, hogy úgy érezte, az anyák alapvetően kétségbeesve vágynak gyermekre, és csupán azért tette, hogy segítsen nekik. Végül azt mondta, hogy a testvérek teljes létszáma nem lehet több mint tizenöt.

Mivel a féltestvérek többsége egymáshoz meglehetősen közel, körülbelül 40 kilométeres körzetben él, joggal merül fel bennük időről időre az aggály, hogy mi van, ha valaki szerelmi kapcsolatba kerül valakivel, akiről később kiderül, hogy a közvetlen rokona.

Egy ma már szintén felnőtt gyermek, Lisa Shepherd-Stidham így nyilatkozott: „El kellett beszélgetnem a lányommal, és azt mondtam neki: Óvatosnak kell lenned, amikor randizni kezdesz. Tisztában kell lennünk vele, ki az illető.”

Dr. Cline mindent megtett annak érdekében, hogy az ügy ne kapjon nagy nyilvánosságot, a megfélelmítéstől sem riadt vissza, végül mégis bíróság elé került, de a jogi keretek nem tették lehetővé, hogy szexuális erőszakkal vagy testi sértéssel vádolják meg, csupán a igazságszolgáltatás akadályozásának vádjával kellett szembenéznie, melyért jelképes pénzbírság megfizetésére ítélték. A börtönbüntetést azonban megúszta, és azóta sem ítélték el. 

Mi késztethette arra, hogy a saját spermájával termékenyítse meg a pácienseit?

Donald Cline 1963-ban véletlenül elgázolt egy négyéves kislányt, aki belehalt a sérüléseibe. Már ekkor is vallásos ember volt, de ezután még inkább a hit felé fordult, és egyesek szerint talán így próbálta jóvá tenni a bűnét: egy életet akaratán kívül elvett, de többet visszaadott. Cline gyakran emlegette a kedvenc igéjét a Szentírásból:

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek” – Jeremiás 1,5

Jacoba Bellorda, aki az egész életét arra tette fel, hogy felkutassa a féltestvéreit, és igazságot szolgáltasson Cline tetteiért, felfedezte, hogy az orvos összefüggésbe hozható a Quiverfull-szektával, amelynek legfőbb célja, hogy minél több gyermeket nemzzenek, akikre Isten nyilaiként tekintenek, és akiket lehetőség szerint minél több magasabb, vezető pozícióba szeretnének juttatni, hogy végül ők a Biblia nevében irányíthassák a világot. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a filmben az is elhangzik, hogy az orvos minden gyermeke fehér, többségében szőke és kék szemű, tehát okkal feltételezhető, hogy az árja fajelmélet is összekapcsolható Cline rémtetteivel. Ráadásul az orvos komoly autoimmun betegséggel is küzd, amelyből kifolyólag nem is válhatott volna sejtdonorrá, és amelynek következtében gyermekei és unokái közül többeknek vannak súlyos egészségügyi problémái.

A film készítésének időpontjában kilencvennégy testvérről volt tudomásuk az érintetteknek.

A szám pedig várhatóan csak tovább fog nőni a következő években.

Krajnyik Cintia