Gyerekinfluenszerek tragédiájáról húzott le még egy valag pénzt a Netflix – vállalhatatlan az új doku!

–

Már az angol cím (ami szabadfordításban nagyjából annyit tesz, hogy Rossz befolyás: A gyerekinfluenszerkedés sötét oldala) is gyanakvásra adhatott volna okot, hiszen a készítők ezzel azt állítják, hogy a gyerekinfluenszerkedésnek van napos oldala is – miközben már Michael Jackson, Macaulay Culkin, Britney Spears, Daniel Radcliff és még sok más híresség példájából régóta tudjuk, hogy a gyereksztárok élete messze nem játék és mese. Sőt.

Tudjuk, milyen elképesztő teher egy fejlődésben lévő szervezetnek és személyiségnek a hírnév. Az állandóan figyelő, árgus tekintetek, a sajtó, a munka, hogy nincs igazi, felhőtlen gyerekkoruk.

De a cím azt is ígérte, hogy a bemutatja ennek a több százmillió dolláros iparágnak a működését, a visszafordíthatatlan károkat, amiket a gyerekeknek okoznak, a traumákat, amiket egy fejlődésben lévő szervezetnek át kell élnie csak azért, mert a szüleik jópofának tartják, hogy az interneten bolondoznak. Na meg állati jó üzletnek: a befutott gyerekinfluenszerek ugyanis gyakran a fő kenyérkeresők a családjukban.

Az átfogó elemzés helyett azonban egészen más áll a Netflix háromrészes doku-sorozatának fókuszában: egy anya és lánya, Tiffany és Piper.

A Banda

Tiffany a kezdetektől egyedülálló anyaként nevelte kislányát, Pipert. A mindig vidám, bájos, extrovertált kislányról hamar kiderült, hogy szeret szerepelni, így már 2-3 éves korában szépségversenyekre nevezte be az anyja. Ezt követte a tánc, majd egy online sorozatban kapott szerep. Piper valószínűleg sosem járt iskolába, anyja azon volt, hogy beindítsa szórakoztatóipari karrierjét.

A nagy áttörést az hozta meg, hogy Tiffany ráérzett a korszellemre, és saját YouTube-csatornát indított a lányának. A videókat ő és Hunter nevű barátja találták ki és készítették el, Pipernek az volt a feladata, hogy csinálja, amit mondanak neki.

A csatorna nagyon hamar népszerű lett, Piperből pillanatok alatt híresség vált – podcastokba és tévéműsorokba hívták, miközben többmilliós követőtábora folyamatosan nőtt, a vele egykorúak csodálták őt. Piper ekkor még tízéves sem volt.

A következő nagy dobás Tiffany és Hunter részéről az volt, hogy rájöttek, sokkal hatékonyabban tudják növelni Piper követőtáborát, ha más gyerekinfluenszerekkel csinál közös videókat: létrejött a Banda, ahogy hívták magukat. Minden gyerek YouTube-csatornájára csináltak videókat, a kollaboráció pedig minden fél nézettségére jó hatással volt – Tiffany pedig innentől nemcsak a lányáét, de a többi gyerek csatornáját is igazgatta.

Mindennap egész nap forgattak, nem volt pihenőnap, és olyan is előfordult, hogy napi 12 videót rögzítettek. Hangsúlyozom: 9-13 éves gyerekekről beszélünk.

Tiffany, a szörnyeteg

A háromrészes sorozat arról szól, hogy a volt bandatagok, szüleik és a csapatnak régebben dolgozó kollégák kitálalnak: Tiffany lobbanékony, labilis személyiség, aki nemcsak megrövítette a többi gyereket és családjukat, de verbálisan bántalmazta, túlhajszolta, szexuálisan zaklatta és kiszolgáltatta a rá bízott gyerekeket, köztük a sajátját és a testvére mostohalányait.

Ami ártatlan szórakozásnak indult, az az idő előrehaladtával, ahogy a gyerekek kamaszodtak, úgy vált rémálommá:

Tiffany fogdosta a gyerekeket; arra kényszerítette őket, hogy a kamera előtt csókolózzanak; Piper bugyijait idegen férfiaknak küldte el postán, mondván, vannak fura arcok, de cserébe értékes ajándékokat kap a lánya; a videók nyitóképein a gyerekek mellét és fenekét Photoshoppal nagyobb méretűre szerkesztette; a lányoknak kihívó ruhákat kellett hordaniuk; előfordult az is, hogy leitatta a gyerekeket élő adásban, és megcsókolta az egyiküket; mindeközben a többi szülőnek természetesen nem engedte, hogy ott legyenek a forgatásokon.

A Bandából kiugró tagok mindegyike azért hagyta el a csapatot, mert nem bírta már a toxikus légkört, illetve Tiffany túl messzire ment. A távozó tagoknak pedig nem volt kegyelem: lejáratókampányt indítottak ellenük, rágalmazták őket, és elérték, hogy a távozók csatornáinak elérése meredeken zuhanjon – többek között azzal a módszerrel, hogy pornóoldalakra ágyazták be a gyerekek videóit, amit érzékelt a YouTube algoritmusa, és nem dobta fel egyik videójukat sem a követőiknek.

Tiffany rongyosra kereste magát a saját és mások gyerekein, és bár osztott vissza a többieknek is, de messze nem annyit, mint amennyi járt volna nekik.

Vérző sebek

A sorozat utolsó részének második felére világossá válik, hogy mennyi ponton sántít, aggályos, problémás és visszataszító, ami ebben a sorozatban történik. És nemcsak az, amit az érintettek elmesélnek, hanem maga a sorozat kifejezetten vérlázító és ezer sebből vérzik.

A széria az utolsó rész feléig Tiffany bűneit taglalja meglehetős részletességgel – majd a végére említés szintjén behozzák a többi szülő felelősségének kérdését is. Csakhogy ezt a rettenetesen fontos problémát elkenik annyival az érintettek, hogy Tiffany kiváló manipulációs készségekkel rendelkezik, nem tudtak mit csinálni, ők is áldozatok. Ezt a sorozat annyiban hagyja, nem megy a mélyére. Márpedig Piper barátai nem úgy kerültek a Bandába, hogy hétköznapi kölyökként átmentek a kislányhoz játszani, és Tiffany bevette őket a mókába – ők már önnön jogon sikeres gyerekinfluenszerek voltak, akiknek a szüleik ezt megengedték. Erről a kérdésről egy fél mondat nem sok, annyi sem hangzik el a sorozatban.

Ahogy arról sem, hogy míg Tiffanyt a többi szülő folyamatosan azért kritizálja, mert a lányából él, ezt a problémát magukkal szemben sosem hozzák fel, és a megszólaló szakértők illetve a készítők sem szembesítik őket.

De azt a szálat is csak elkenik, hogy 11 szülő beperelte Tiffanyt és Huntert azért, amit a csatornák elérésével és a gyerekekkel tettek. A pernek 2022-ben persze híre ment a médiában, hetekig ez volt a bulvárlapok címoldalain a fő botrány, erről sokáig beszélnek a sorozatban, majd mellékesen elejtik, hogy végül peren kívül megegyeztek a szülők Tiffanyékkel. Pár percre rá pedig már azon keseregnek, hogy ez a nő ma is szabadon garázdálkodhat, a hatóságok nem tesznek semmit. Akkor hogy is van ez?

A széria másik kifejezetten megkérdőjelezhető eleme, hogy az egykori bandatagok – akik közül sokan ma is kiskorúak még, 16-17 évesek, maguk mondják el a szörnyűségeket, amik történtek velük. Ezt is nyilván azért tehetik meg, mert a szüleik beleegyeztek. Pedig az ő felelősségük lenne megvédeni őket – ha már korábban nem tudták –, az pedig vitán felül álló tény, hogy nem a gyerekek érdekeit szolgálja, hogy tizenévesen ország-világ előtt beszélnek a traumáikról. De ha már a szülőknek nem volt, a készítőknek lehetett volna annyi eszük, hogy nem rángatják bele őket ebbe – de ez a döntés nyilvánvalóan a széria eladhatóságát masszívan befolyásolta volna. Győzött a kassza érdeke.

E témában a legdurvább, hogy nemcsak a nagykamasz gyerekek ülhetnek be a kamera elé, hanem egy ponton egy Reese nevű, 13 éves kislány is elmondhatja, miként abuzálta őt Tiffany évekkel ezelőtt, amikor még csak 6-7 éves volt. Elemeztetik vele, hogy vajon a nő miért viselkedett így, és Piperről is véleményt kell mondania. Hát mi a jó büdös rohadt élet ez?!

A készítők háromszor ötven percen keresztül taglalják, micsoda szörnyeteg az, aki pénzszerzés céljából gyerekeket használ fel és ki, nyomorít meg és traumatizál, majd ők ültetnek egy 13 éves(!!!) kislányt a kamera és a világ elé, hogy idézze fel, élje át újra, miként és hol bántották. Ha valakinek egy percre is megfordult volna a fejében, hogy mi ennek a kislánynak az érdeke, ez nem történik meg. De a készítők is láthatóan arra gyúrtak, hogy a Netflix heti top 10 trending sorozata között landoljanak. Hát, gratulálok!

Piper

De a fő bűn, a legmocskosabb mind közül az, amit Piperrel művelnek. A lányt folyamatosan áldozatnak állítják be, akit irányít és tönkre tesz a saját anyja. Akit sajnálnak a volt barátok és szüleik, akiért aggódnak, és remélik, hogy egy nap majd ráébred, miben él, milyen az anyja, és kitör ebből a pokolból.

Piper még csak 17 éves, tehát kiskorú. A mai napig gyártja a tartalmakat a különböző platformokra, amik egyre durvábbak: falatnyi fehérneműben vagy fürdőruhában pózol, pucsít, táncikál, az új barátaival csinálja a kihívás- és prank videókat. Rettenetes látni az oldalait, egészséges lelkületű embernek összeszorul a gyomra attól, hogy akit lát vonaglani egy medence partján, az egy 17 éves kamaszlány.

De vajon mennyire tesz jó Pipernek, a mentális egészségének, az életének, hogy immáron egy világ csámcsoghat azon, hogy az anyja egy rettenetes nő, akinek minden valószínűséggel börtönben lenne a helye, ő pedig az áldozat, aki nem tudja, mit csinál? Egy ilyen doku-sorozat vajon felnyitja a szemét, vagy épp ellenkezőleg: támadásként éli meg, és még távolabb kerül attól, hogy ráismerjen, hogy amit tesz, és amit elvárnak tőle, az nem jó neki, és nem kellene így lennie? És ha egyszer maga mögött akarná hagyni ezt az egészet, vajon segít-e ebben az, hogy ez a film létrejött? A kérdés költői…

De Pipert csak szavak szintjén sajnálja mindenki. A szülők, a volt kollégák, a szakértők, a sorozat készítői, a Netflix… Annyira azért senki nem akar neki jót, hogy ne húzzon le még egy valag pénzt a tragédiájáról.

Nesztek, gyerekvédelem: készítsünk egy filmet a gyerekek kihasználásáról úgy, hogy mi is gyerekeket használunk ki, hányjunk fittyet a jogaikra és az érdekeikre, miközben ezt másokon kérjük számon annak a reményében, hogy ez majd elég pénzt hoz a házhoz…

Ismerős?

Dián Dóri