„Szerintem ott lettem végleg szabadságmániás” – Ha egyszer beszippant a cserkészet, örökre a szívedbe vésődik a liliom

–

A cserkész, ahol tud, segít

A keresztény családból származó Rebeka azért kezdett annak idején cserkészkedni, mert a templomban az akkori káplán nagyon lelkesedett érte, csapatot szervezett, az ő szenvedélye pedig másokat is magával ragadott. „Amint a suliban kiderült, hogy cserkész vagyok, már nem lehettem úttörő, nem mehettem osztálykirándulásokra, de mi tagadás, nagy könnyebbség volt, hogy a május 1-jei felvonulásból, illetve a béna piros nyakkendő hordásából is kimaradtam. Ehhez a világhoz akkor még az vonzott, hogy nem kellett magyaráznom, miért hiszek Istenben, ott minden gyereknek ez volt a természetes, nem álltak körbe riadtan, hogy »és nem fáj?!«” 

Mindez Rebeka képzeletében egybeforrott egyfajta Indiana Jones-os kalandvággyal. Hiszen aki cserkész, az kalandokat él át, utazik a világban, tud tüzet rakni, sátrat állítani, faragni, agyagozni, nemezelt csizmát csinálni, vagy fából evőeszközt készíteni.

„Úgy éreztem, ha ezt mind megcsinálom, bemagolom a cserkészcsomókat, és haladok a kijelölt úton, akkor kalandor leszek. Még a khakiszínű egyenruha is ezt az illúziót keltette bennem.” 

Egyvalami különösen megmaradt benne a cserkészek szabályaiból: mindennap tenni kell valami jót (a pontos cserkészparancs így hangzik: a cserkész ahol tud, segít). Akkoriban szokott rá arra, hogy a környezetét figyelje, hátha valakinek elkél a támogatás. Ez manapság szinte a vérévé vált, önkéntelenül is azonnal ugrik, ha úgy látja, szükség van rá. 

Ami emellett szinte beleivódott a személyiségébe a cserkészlétből, az a természet szeretete. „Emlékszem, amikor egyik reggel rájöttem, hogy a zsurló a kora reggeli fényben ragyogóan gyönyörű. Majd a derekamig értek, hatalmas harmatcseppek voltak rajtuk, muszáj volt bekapnom a harmatot… szerintem ott lettem végleg szabadságmániás. Egy gyerek, akinek minden perce be van osztva, egy ilyen helyen végre rájöhet, hogy kicsoda is valójában, mi is érdekli igazán, mert nem zargatja senki, nem osztják be drasztikusan az idejét. Kicsaptak minket az erdőbe, aztán amikor megéheztünk, visszamentünk a táborba.” De emellett is temérdek hasznos tudásra tett szert. „Megtanultam, hogy képes vagyok tíz napot felnőtt felügyelete nélkül egy erdőben eltölteni anélkül, hogy meghalnék. Egyszer annyira eltűntem pár cimborámmal, hogy kutatócsapatot indítottak utánunk a Mecsekben, mert a vacsoránál feltűnt valakinek, hogy nem vagyunk ott, mi meg kb. reggel nyolc után indultunk utunkra. Ezt felnőtt fejjel azért már másképp látom.

Sok volt a gyerek, a felnőttek viszont kevesen. Simán el lehetett tűnni napokra anélkül, hogy kiderült volna.”

De szerencsére sosem esett senkinek sem baja. Rebeka pedig azóta sem téved el erdőkben, vagy ha igen, tudja, hogy kitalál.

Akinek az egész életét a cserkészet alakította

Katalin a kilencvenes évek végén kezdett el cserkészkedni. „Akikkel napi vagy heti szinten a templomban találkoztam és akikkel ifjúsági miséket énekeltünk, azokkal hétvégente cserkészkedni is jártam. Erős, mai napig tartó barátságok alakultak ki.” 2000 nyarán tett fogadalmat, a cserkészcsapatának azóta is tagja, és csak egy dolgot bán: hogy nem kezdte hamarabb és nem lett kiscserkész. Számára a cserkészet egyfajta életstílus. „Ha ebbe egyszer valaki belekóstol, akkor ritkaság, hogy el akarjon menni. Még úgy is, ha az élet más vizekre sodor, egyetemre mész, megházasodsz, családot alapítasz.

Amit a cserkészet ad, azt sehol máshol nem kapod meg.”

Mégis, az egyik legmeghatározóbb dolog, amit a cserkészetnek köszönhet, az a férje, Dávid. „2008-ban a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség égisze alatt jutottam ki az amerikai magyar cserkészekhez. A három hónapos kintlétemből csak három hét valósult meg, mivel édesapám hirtelen halála miatt haza kellett utaznom. Viszont ez alatt a három hét alatt megismertem Dávidot. Egy év múlva már jegyben jártunk, majd 2010. szeptember 11-én összeházasodtunk. Dávid Amerikában lett cserkész, az amerikai magyarok körében ismerte meg és szerette meg a cserkészetet. Azóta is lelkes cserkészszülők vagyunk, három gyermekünkből a két nagyobb már a felvidéki komáromi cserkészcsapat tagja.” 

De a férjén kívül is sok fontos kapcsolat és emlék köti a cserkészethez. „Ahogy első alkalommal sátrat állítottam, vagy ahogy őrt álltam hajnalban és a félelmemet naplóírással győztem le, vagy amikor készültek a szebbnél szebb őrsi zászlók, amikor az őrsömmel eltévedtünk egy országos akadályversenyen, a fogadalomtétel pillanata, a hatalmas máglyák fénye és illata, az énekek, amelyekből több százat tanultam meg a cserkészetnek köszönhetően.” Katalin szerint ezen felül, ami biztosan nagy előnyt jelent még, hogy a cserkészetben mindenki megtanul közösségben dolgozni és fiatalokkal foglalkozni.

Nem számítanak többé a külsőségek

Dóri hétévesen kezdett cserkészkedni Solymáron, családi ihletésre. Azóta eltelt több mint tíz év, ma már őrsvezető pozícióban van, és még mindig nagyon szereti. „A cserkészetben nagyon fontos, hogy gyakorlati és elméleti tudással rendelkezzünk, legyen szó a cserkésztörténelemről, népdalok ismerétéről, a csomók megkötéséről, tűzrakásról, sátorállításról. A táborok és programok legtöbbször elég nomád környezetben zajlanak, így ha ezt valaki nem tudja tolerálni, akkor sajnos ez nem neki való.

Mivel azonban a kiscserkészek már nagyon fiatal korban ilyen környezetben táboroznak (például egy arborétum kellős közepén, sátorban), hamar megszokják ezt, ami a későbbi életük folyamán is előnyükre válhat, ugyanis a lényegi dolgokra fognak koncentrálni, nem a külsőségekre.

Sütit sütni (az amerikai filmekben látott klisétől eltérően) mi csak karácsonyi programként szoktunk, amiket aztán a vásáron eladunk, az abból befolyó pénzt pedig valami közös programra, esetleg használati tárgyra költjük, amit a csapatparancsnok határoz meg.”

Légy felkészült!

Zsófi idehaza kezdett cserkészkedni, de az igazán életre szóló élményeket már az angol (nemzetközi) cserkészcsapat (British Scouting Overseas) részeként szerezte. Édesanyja, Anna beszámolója szerint itthon voltak gondok, tapasztalatai szerint sokkal kevesebb energiát, elkötelezettséget tettek bele a vezetők, mint amit Angliában tapasztalnak. „A brit cserkészek elképesztő munkát tesznek bele, egy csomó iszonyú kedves, profin képzett fiatal családos vezető van, akik szépen kinevelik az utánpótlást.” Zsófi is megerősíti ezt: „A cserkészet mindig egy kicsit más lesz más helyeken. Mint ahogy a táborhely, úgy változik ez is, az alapok ugyanazok, de mindig új kaland, ha egy új világba pillanthatsz bele. Ezért is szeretem a nagy táborokat.” Persze, az élet a cserkészetnél sem fenékig tejfel. „Nem egyszer előfordult, hogy a lábam majd leszakadt a sok túrázástól. Az egyik vízitúrán a karom annyira fájt, hogy alig tudtam aludni, és még mindig olyan érzésem volt, mintha vízen lennénk.

Mindig lesznek váratlan dolgok és a terveid néha bizony csődbe mennek. De szerintem ez a cserkészet lényege: megtanulni, hogyan lehet nehéz szituációkban nyugodtnak maradni, és megoldani a problémát.

Amellett mindig lesz valaki, aki tud segíteni, ha úgy érzed, kicsúszott a helyzet a kezedből. De mindig legyél felkészült! Lesz olyan is, amikor minden a feje tetejére áll és nem fordul vissza. Olyankor ezt el kell tudni viselni, aztán megköszönni, hogy egyébként van civilizáció. Ahhoz, hogy cserkész legyél, egy kicsit bolondnak is kell lenni.”

Vissza a természetbe!

Másik cserkész megszólalóm, Réka, a táborok tematikus rendjét szerette többek között. „Minden tábornak más tematikája volt (például honfoglaló magyarok), és erre épült rá egy egész hét. Törzsekké szerveződtünk, így dolgoztunk csapatban. Indulót, csatakiáltást írtunk, a tábor kialakításának (konyha, latrina, sátrak, kerítés, őrhely stb.) munkáit elosztottuk egymás között. Rengeteg dalt tanultam, amit a mai napig énekelgetek a saját gyerekemnek. Megismertem a természetet, megtanultam megkülönböztetni a gombákat, növényeket, és tüzet rakni.

Rossz tapasztalat

Bori az egyetlen, akinek kifejezetten negatív élményei voltak a cserkészetről mind egykori kamaszként, mind anyaként. „Gimnazistaként egy barátnőmmel megnéztük a cserkészeket, akkor alakultak. Én még olyan nyílt zsidózást és cigányozást nem láttam, mint ott a tiszteletre méltó, agg cserkészektől, akik a szocializmus negyvenéves szünete után díszvendégként végigturnézták az alakuló friss cserkészmozgalmat. Mi le is léptünk azonnal. Néhány évvel később, amikor a két fiam hittanra járt, megkeresett engem is a helyi cserkészcsapat vezetője, hogy nem akarnának-e a gyerekek csatlakozni. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte kell-e féltenem a gyerekeimet olyan hatástól, ami a családunkban – és szerintem a kereszténységben – sem elfogadott, van-e uszítás bármilyen kisebbség, közösség ellen, engedik-e, hogy szélsőséges politikai pártok a cserkészetben toborozzanak.

Mire ő nagyon diplomatikusan azt mondta, hogy teljesen érti, mire gondolok, és csak saját magukért, a helyi vezetőkért tud kezeskedni, az őket körülvevő családokért nem. Értettem a szóból, megköszöntem, hogy őszinte volt, és nem lettek cserkészek a fiúk.

Megtanulod értékelni a fizikai munkát

Zsófit az a speciális kiscsoportos berendezkedés vonzotta, amelyben fiúk és lányok életkoronként rendezve külön őrsökben működnek, találkoznak heti rendszerességgel, őket pedig egy ugyanolyan nemű, pár évvel idősebb vezető fogja össze. A heti őrsgyűléseken cselekedve tanultak, játszottak, imádkoztak, egyszerűen jól érezték magukat egy elfogadó közösségben. Zsófi úgy látja, a sok téma között – természet, vallás, térképészet, történelem, egészségügy stb. – a magyar kultúra ápolása kifejezetten jelentős része a hazai cserkésznevelésnek. „Engem leginkább az vonzott, hogy hetente együtt vagyunk, havonta kirándulunk, évszakonként együtt portyázunk, nyáron táborozunk, amiknek keretei között megtanultam tüzet rakni háromnapos szakadó eső után is, megtanultam tájékozódni térképpel és anélkül is. A cserkészlét megkoronázása az éves, nyári nomád tábor, amit szavakkal le lehet talán írni, de az ottani bensőséges hangulatot nem lehet átadni annak, aki nem élte ezt meg.

A nomád tábor sajátossága, hogy az ehhez szükséges létesítményeket mi magunk természetes anyagokból, önerőből hozzuk létre. Gyakorlati és közösségépítő szerepe mellett ennek a tevékenységnek további konkrét pedagógiai jelentősége van: a cserkészek megtanulják értékelni a fizikai munkával létrehozott értékeket.

Az, amikor tíz napra felépítjük az erdőben a saját világunkat, otthonunkat, és ebben a tíz napban nem érdekel minket a külvilág, csak azok az emberek, akik minket körülvesznek, szeretnek, akikkel együtt küzdünk szakadó esőben, akikkel együtt ülünk a napsütötte erdőben a vasárnapi szentmisén, akikkel együtt megy el a hangunk a sok énekléstől, és akik társaságában soha nem tudunk eleget aludni, kivételes élmény.”

Ezzel együtt vezetőként volt néhány negatív tapasztalata, ami főleg a cserkészet militáris jellegéből és hierarchikus felépítéséből fakadt. Úgy érezte, sok időbe telt, míg lányként érvényesülni tudott. „Sokáig tartott, mire azt éreztem, hogy elfogadnak, megbecsülnek és felnéznek rám, és nem úgy állnak hozzám, hogy lányként inkább ne szóljak bele abba, amihez (szerintük) nem értek.” 

Digitális detox az okostelefonok előtt

Fruzsina azt állítja, hogy a külföldi ösztöndíja során is sokat segített neki a cserkészetben szerzett őrsvezetői tudása. Fontos: ez őrs, és nem örs. „Az őrs a legkisebb egység, nyolc-tíz tagból áll ideálisan, magában foglalva az őrsvezetőt és jó esetben a segédőrsvezetőt. Az őrsök alkotják a rajt, a rajok pedig a csapatot. A legtöbb helyen a lányőrs virágnevet, míg a fiúk állatnevet választanak maguknak. Én is őrsvezető vagyok, ami a legnagyobb buli, kaland, kétségbeesés, aggódás, kihívás, ami valaha ért.

Kicsit hamarabb tapasztalod meg az úgynevezett anyaiérzés-csomagot és kicsit több gyerekkel, mint amennyit amúgy a leendő családodban feltétlenül vállalnál.”

Ami szintén fontos, hívja fel rá Fruzsi a figyelmem: idehaza a cserkészek nem árulnak sütit, helyette idősotthonokban segítenek, hajléktalanoknak főznek, sátrakat pakolnak a vásárokon és egyéb közösségi szolgálatokat végeznek. „A cserkészet félkatonai szervezet. Sok, a katonaságból átvett dolgot tanultam a cserkésztáborokban, amelyek így vagy úgy, de a hasznomra váltak. Azzal, hogy megtanultunk alakizni és menetelve énekelni, a ritmusérzékünk is fejlődött. Hasznos volt az is, hogy reggel, ha kellett, tíz perc alatt elkészültünk, és felöltözve, nagyjából összepakolva az alakulótéren voltunk. Emellett az előtáborosok ássák ki a latrinát, csinálják meg a fürdőket és alakítják ki a korosztályok számára a táborhelyeket, ahol majd az érkező őrsök felhúzhatják a katonai sátrakat – na, az nagyon nem egy Quechua. Ellenben ez utóbbit egy átlag kempingezésen röhögve felállítod, és te leszel a társaság legnagyobb májere – ez sem utolsó szempont. Alapvetően a cserkésztábor megtanít értékelni azt, amiben élsz. A civilizációt. Hogy van ajtód, amit kinyithatsz. Nagyon felszabadító és óriási kihívás több mint egy hétig technika és virtualitás nélkül élni. Persze, az erdőben való élet tíz napon keresztül tud kockázatos is lenni, ezt Fruzsi is elismeri. „A természettel való közös munkánál benne van a pakliban egy-két vágás, vérző láb, súlyosabb sérülés, de több orvos is volt mindig a tábor területén. De komolyabb, lelki sérüléseket is lehet szerezni. Én is kaptam az utóbbiból nem keveset. Életem első pofonját az őrsvezetőmtől például. Ez akkor is tilos volt, ma is az.”

Amiben viszont egyöntetűen minden cserkész megszólalóm egyetértett: akiből egyszer cserkész lesz, az élete végéig az is marad.

Neked is vannak cserkészemlékeid? Meséld el nekünk kommentben!

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / filmstudio