A szerencse forgandó, és már évezredek óta játszunk vele
Kis befektetés, nagy jutalom – hát kinek ne érné meg minimális kockázattal beszállni a játékba, hogy aztán övé legyen a mesés jutalom? És hogy mi kell ehhez? Szerencse. Vagy a sors keze. Akárhogy nevezzük, mióta világ a világ, az emberek szeretik próbára tenni a szerencséjüket. A játékélmény és a nagy nyeremény lehetősége pedig évszázadok óta nem hagyja nyugodni őket. Több mint ötszáz éve űzzük a „tippelj és nyerj” elv alapján működő szerencsejátékokat, többek között a lottót is, amit a XVI. századi genovai választásoknak köszönhetünk. Dián Dóri izgalmas történelmi visszatekintője.
–
Már az ókorban is üldöztük a szerencsénket,
ám ekkor még nem pénzt, hanem tárgynyereményeket köszönhettek a szerencsés játékosok a sorsnak. A Római Birodalomban például rabszolgákat és földeket nyerhettek a birodalom befolyásos emberei a lakomákat követő, apophoreta nevű játékon. Kínában pedig a Han-dinasztia idején egy fehér galambnak is nevezett játék tartotta izgalomban a lakosságot.
Választási tippelésből a világ egyik legnépszerűbb szerencsejátéka
Az idők során kiderült, hogy jóval népszerűbb és sokkal inkább rentábilis az a játék, amin pénzt, és nem tárgyakat lehet nyerni – sokan ugyanis olyan dolgokat nyertek, amikre nem volt szükségük.
A ma is játszott lottó közvetlen elődje a genovai szenátorválasztásokat megelőző tippjáték volt. A XVI. században az olasz városállamban
évente sorsolták ki előbb százhúsz, majd kilencven ember közül azt az ötöt, aki bekerült a tanácsba – a lakosok pedig tippelhettek, ki lesz az öt új tisztviselő. Aki eltalálta, annak mesés nyeremény ütötte a markát.
A szervezők közben persze felismerték, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés a fogadások iránt, mintsem hogy csak évente rendezzék meg a játékot, így sokan saját irodát alapítottak. Ennek vetett véget aztán a XVII. század elején: látva a befolyó összegeket, a város magához vonta a szerencsejáték-rendezés jogát, a befolyó összeget pedig az állam költségeire használták fel.
De nem csak Genova első embereinek jutott eszébe, hogy a szerencsejátékok bevételeiként „talált” pénzt a városra költsék. A már említett, ókori kínai játék, a fehér galamb bevételeinek egy részét például a nagy fal építésére fordították, és Augustus római császár is a korabeli lottóból befolyt nyereséget használta a város fejlesztésére. De ahogyan terjedt a lottó Európában, úgy csaptak le a kizárólagos szervezés jogára az államok.
Kis magyar lottótörténet
Nem volt ez másképp Magyarországon sem. Az alkalmi sorsjátékok itthon is népszerűek voltak már a XVII. században, és főleg búcsúkon és vásárokon tehették meg tippjeiket az emberek. Ekkoriban még tárgynyereményeket vihettek haza, a pénznyereményt ígérő lottóra 1763-ig kellett várni. Ekkor terjesztették ki ugyanis az osztrák állami lottó bérlőjének koncesszióját Magyarországra. Szűk huszonöt évvel később, 1787-től pedig állami monopólium lett a szerencsejáték, és kéthetente tartottak sorsolásokat.
Ahogy máshol, itthon is az állam céljaira használták fel a szerencsejátékokból befolyt pénzeket.
1896-ban például a millenniumi kiállítás költségeinek egy részét fedezték az osztálysorsjáték bevételeiből, az 1948-as olimpiára pedig nagyrészt az 1947-ben bevezetett totó nyereségéből tudott kimenni a magyar csapat.
A ma is játszható ötös lottó első sorsolására 1957. március 7-én került sor, a szelvényeket pedig február 13-án kezdték árusítani. A sorsoláson 1 505 546 darab tikett volt játékban, ám az első telitalálatra a hatodik játékhétig kellett várni. Ekkor vitte haza a 855 ezer forintos fődíjat özvegy Ring Sándorné, aki azon nyomban olyan divatot teremtett a nyerőszámai kiválasztásának módszerével, ami a mai napig meghatározza sok-sok ember lottózási szokásait.
A nő ugyanis a gyerekei, valamint a saját életkorát játszotta meg, a nyerőszámai így a 23, 26, 33, 37 és a 66 voltak.
Ezzel a húzásával több generáció lottózójának tehetett bogarat a fülébe, hiszen valószínűleg mindannyian ismerünk olyan megrögzött lottózót, aki valamilyen elgondolás szerint, de a családjához köthető számokat játssza meg minden héten.
Özvegy Ring Sándorné 855 ezres nyereménye innen nem tűnik nagynak, de akkoriban még rengeteg pénznek számított. Ám a ma hazavihető, felfoghatatlan összegek csak 1991-től vannak játékban, ekkor vezették be a teljes halmozódást. Annak az esélye azonban, hogy valakinek a markát üsse a ma már gyakran milliárdos vagyon, 1 : 43 949 268, míg a kettes találat esélye 1 : 44. A magyar lottó eddigi legnagyobb nyereményét, hatmilliárd-négyszázharminckétmillió-ötszáztizenhatezer-tíz forintot 2020 13. játékhetén vihette haza a szerencsés nyertes. És hogy mire megy ma a Szerencsejáték Zrt.-be befolyó pénzmennyiség? A működési költségek, a nyeremények kifizetése és egyéb dolgok mellett például a hatos lottó adójának nyolcvan százaléka a Nemzeti Filmintézethez kerül, vagyis magyar filmek készülnek belőle. Ez amúgy nem egyedi gyakorlat, Európában bevett szokás, hogy az állami lottótársaság bevételét a filmipar támogatására használják fel.
És még egy érdekesség a végére:
a legtöbbször kihúzott szám a kilencvenből a hármas, 1957 óta 226-szor került ki a gömbből.
Ha pedig kíváncsi vagy arra, ilyen esélyek mellett miért lottóznak az emberek, olvasd el Zimre Zsuzsa korábbi riportját.
Dián Dóri
Kiemelt kép: Fortepan / Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya