Nyersz vagy sem – Bízol a szerencsédben?
450 éve ezen a napon árultak először sorsjegyet Angliában, akkora sikerrel, hogy azóta is óriási üzletet lehet csinálni a szerencséből. Sokan szenvedélyesen játszanak, mások csak időnként, és persze akadnak olyanok is, akik szinte függnek a szerencsejátékoktól: évek, évtizedek óta ugyanazokkal a számokkal játszanak. Zimre Zsuzsa megrögzött-, és alkalmi sorsjegy-játékosokkal beszélgetett.
–
A játékfüggőség annyira létező jelenség, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is a mentális zavarok közé sorolja. A benne szenvedő emberek minden pénzüket eljátsszák, gyakran a családjukat is adósságba taszítva. Mások viszont moderáltan kísértik a szerencséjüket: hetente vesznek egy lottószelvényt, vagy amikor eszükbe jut, beugranak egy kaparós sorsjegyért a helyi kioszkba.
Nyerni bármit jó
Vannak, akik nem pénzre, hanem autóra hajtanak: ők gépkocsi-nyereménybetétet vásárolnak, ami már csak azért is jó választás, mert ha van egy kis megtakarítás, akkor azt – igaz ugyan, hogy kamat nélkül, de – tarthatják a betétkönyvben, ha meg nyernek, az külön öröm. (Apró érdekesség, hogy a mai napig keresnek régi nyerteseket, mert nem mindenki ellenőrzi havonta a sorsolás eredményét. A legrégebbi egy 1982-es át nem vett autó, amit természetesen már nem adnak oda, csak az akkori értékét.)
Aki viszont instant izgalomra vágyik, az inkább kaparós sorsjegyet vált vagy lottózik, ahol halmozódás esetén hihetetlenül magas nyereményösszegek tudnak előfordulni. Főleg, amióta van lehetőség EuroJackpotot is venni. A kaparós sorsjegyek nagy előnye, hogy azonnali nyereménnyel kecsegtetnek, és a tíz–huszonöt millióért már sokan hajlandók akár 3000 forintot is kockáztatni.
Az üzlet nagyon megy, 2014-ben 63 milliárd forintot költöttünk sorsjegyekre, és a felmérések szerint a 40 év alatti női vásárlók a legnagyobb rajongók – írta a Magyar Nemzet.
A Szerencsejáték Zrt. honlapján könnyen megtalálható, mikor adták ki az egyes játékokat, mennyi került belőle piacra, és mekkora az esély a nyerésre. Az persze nem derül ki, hogy a főnyereményt elvitték-e a már, vagy momentán, mondjuk, csak 300 forintos nyeremények pörögnek a piacon.
A Fáraók Kincse nevű sorsjegyről például ez olvasható:
Ár: 300 Ft
Főnyeremény: 5 000 000 Ft
Megjelenés: 2011. január 14.
Nyerési esély: 1: 3,05
Kibocsátott darabszám: 5 millió darab sorozatonként
Sorozat: 017, 018, 019
Persze ezt nem feltétlenül tanulmányozzák át a nyerni vágyók, pedig nem lenne haszontalan. Kiderülne például, hogy
meghökkentő módon a nyerési esély majdnem teljesen megegyezik a 300 és a 3000 forintos játék esetében (3,05 és 3,00 az esély a nyerésre).
A játékszenvedélyt azonban nem a racionalitás hajtja
„Egyszer nyertem 100 ezer forintot, azóta is játszom” – meséli Mari, aki gyakran megfordul a lottózóban, én is ott szólítom le. Állítása szerint már rég eljátszotta a a nyereményét, de bízik benne, hogy egyszer beüt a főnyeremény. Ő ragaszkodik a kedvenc sorsjegyéhez, hiába jönnek az újabb és újabb sorsjegyek.
„Ez sokakra jellemző” – állítja a lottózó alkalmazottja, aki a keresztnevét sem kívánta elárulni. „Van, aki annyit játszik, hogy már én érzem magam kellemetlenül, de mivel nem lehet senkinek megtiltani (legalábbis, ha elmúlt 18 éves), nincs mit tenni, mint kiszolgálni” – meséli. Állítása szerint hajléktalanok is gyakran megfordulnak a kis üzletben, a szerencsében bízva.
„Mindegy, hogy gazdag vagy szegény, iskolázott, vagy csak nyolc osztálya van, itt mindenki megfordul, mert mindenki a gyors meggazdagodásban reménykedik”
– állítja ugyanő, aki már hat éve ül a gép mellett. „A legnagyobb nyeremény itt úgy 500 ezer forint volt – lett is nagy öröm meg kiabálás, összeszaladt mindenki” – emlékszik vissza.
Ferenc két lottószelvénnyel áll előttem a sorban. „Megnézné?”– kérdi az eladót, aki nem szolgál jó hírrel. „Nem baj, kérek egy Kleót meg egy pénztárcásat”– mondja, majd kopott brifkójából előhúzza a pénzt. Aztán én következem, szintén egy Kleopátrát kérek, mert azt sokáig lehet kaparni, és nem is drága. Közben persze szóba elegyedünk.
„93-óta kaparok, hetente kétszer, háromszor, ahogy sikerül” – mondja Ferenc mély átéléssel. Vajon nyert-e valaha? „Nem igazán voltak nagy nyereményeim, a legnagyobb, amit kapartam 50 ezer forint volt. Tévét vettünk belőle, azért nyaggatott a nejem, mert a régi már nagyon »viseletes« volt” – mondja nevetve. Ferenc próbál tudatosan játszani, egy hónapban maximum hétezer forintot engedélyez magának. „Előfordul persze, hogy nem tartom be, de utána mindig megbánom. Mert tudom én, hogy ez olyan, mint a rulett, mindig a bank jár jól, de mi van, ha egyszer nekem lesz szerencsém?” – teszi fel a költői kérdést.
Ebbe már a mellettünk álló babakocsis anyuka is beleszól, aki sorsjegyen még nem nyert nagy összeget, de egy beküldős játékban egyszer elvitte a fődíjat, egymillió forintot. „Ha egyszer ment, máskor miért ne menne?
Tudod, én úgy vagyok vele, hogy nem iszom, nem dohányzom, dolgozom is, nekem ez jelenti a szórakozást. Megfogadtam, hogy ha nyerek, akkor elutazunk Disneylandbe, mert már régóta vágynak oda a gyerekek.
És, hogy mi a jó ebben? Hát az, hogy nyerhetek!” – mondja nevetve, és leküzdi a babakocsit a lépcső melletti rámpán.
Van, aki viszont szkeptikus az egésszel szemben. Egy idősebb hölgy szerint nincsenek is nyerő szelvények. Ahogy a lottó meg van bundázva, pont úgy csalás az egész kaparós sorsjegyezés szerinte. Hiába mondják többen is, hogy lehet vele nyerni – ezt jómagam is megerősíthetem, egyszer 10 ezer forintot „kapartam össze” – nem hisz nekünk, és folyamatosan csalást emleget. Pedig lássuk be, akkora bevétel van ezekből a játékokból, hogy nem igazán éri meg csalni, ráadásul elég könnyű találni embereket, akik nyertek valamelyik játékkal, de amíg világ a világ, lesznek emberek, akiknek meggyőződése, hogy semmi sem úgy van, ahogyan látszik.
Mindenki nagyot álmodik
A helyi pletykák szerint a Buksza sorsjegy 50 millióját itt vitte el valaki, de persze elképzelhető, hogy az összes vidéki kisvárosban terjed egy nagy nyeremény híre időről-időre.
Az viszont biztos, hogy karácsony előtt viszik leginkább a sorsjegyeket, de mostanság esküvőre is divatossá vált nagyobb összegben bevásárolni a szerencsét hozó papírokból.
Kérdés, meddig csak a szerencse kísértése, és mikortól függés a játék? Erre a Szerencsejáték Zrt. válasza: „Akkortól tekintünk betegnek egy játékost, amikor a túlzásba vitt szerencsejáték már életviteli problémákat okoz, tehát hátráltatja a munkát vagy a tanulást, rombolja a családi kapcsolatokat. Magában a játékban pedig az jelzi a függőséget, ha az illető már nem tudja kontrollálni, mennyi idejét és pénzét viszi el ez a tevékenység.”
A szakértők szerint a kaparós sorsjegyektől alakul ki a leggyorsabban a függőség: olcsó, széles körben elérhető, nem kell hozzá internet, és várni sem kell, hogy kiderüljön, nyertünk-e vagy sem.
Az általam megkérdezettek egyike sem tartja magát függőnek, bár sokan rendszeresen és következetesen játszanak. Ahogy egy idős hölgy megfogalmazta nekem: „Jaj, drágám, dehogy vagyok én függő! Egyszerűen csak tudom, hogy egyszer nyerni fogok. Csak nem súgták még meg, melyik héten!”
Ennek ellenére, ha úgy érzed, túl sok időt, pénzt és energiát fektetsz a szerencsejátékba, teszteld magad, és ha baj van, kérj segítséget. Ha viszont tudsz mértéket tartani, akkor nyugodtan vakard le a nyerő szelvényt!
Zimre Zsuzsa