Nagy év végi szakácskönyv-teszt: Stanley Tuccitól Mrs. Lipton meggyes lepényéig!

–

Szabó Anna Eszter ajánlja: Tóthné Libor Mária – Limara 2. 

Limara, azaz Tóthné Libor Mária neve szerintem sokaknak lehet ismerős, akik valaha is kutattak a tökéletes fehér kenyér receptje után. Én az ő könyveiből tanultam meg kenyeret, foszlós kalácsot (amit azóta vegán verzióban is kikísérleteztem) és babkát sütni.

Sokan tartanak attól, hogy házilag álljanak neki mindannak, amit a pékségben szoktunk megvenni, de Limara úgy fogja a kezedet a könyvein keresztül, hogy ha követed az utasításait, garantáltan nem fogsz kudarcot vallani.

Legújabb könyve, a Limara péksége 2. tulajdonképpen az első könyvének újragondolt verziója, klasszikusok egy kis csavarral. Sajnos – vagy nem sajnos – jellemző rám, hogy hirtelen felindulásból sütök, azaz nem készülök előre, így általában annak tudok nekiülni, amihez vannak hozzávalóim is. Amikor felavattam ezt a könyvet, épp buktát kívántam, és találtam is receptet hozzá, igaz, mogyoróvajas töltelékkel, úgyhogy kapásból variáltam egyet a hozzávalókon, így az egyik legjobb barátnőm házi baracklekvárja került a buktákba – szerintem Limara sem haragudna meg ezért. És hát, ahogy az ő receptjeiből készült összes finomsággal lenni szokott: még azon melegében elfogyott minden az utolsó morzsáig. (Csipet kiadó)

Csepelyi Adrienn ajánlja: Szatmári „Főzelékes” Ferenc: Főzelékbiblia

Végre egy könyv, amely bár célja szerint nem vegáknak készül, de számukra is igazi tejjel-mézzel folyó Kánaán – és azokat is nyitottabbá teszi, akik alapból nem túl lelkesek, ha zöldséges fogásokról van szó! (Bár a vegánok a tejet és a mézet is mellőzik, de ez csak egy metafora, értsétek jól! – a szerk.)

Főzelékes Feri neve és jó néhány receptje is fogalom, úgyhogy én most (Flóra elméletével szembemenve, amit lejjebb olvashattok) egy kicsit nehezebbet és kevésbé ismertet választottam a kötetből: édesburgonyafőzeléket céklával, kecskesajttal és pirított magokkal megszórva. 

Egyrészt ez volt életem legdekoratívabb főzeléke – olyan szép, hogy percekig csak nézegettem a fotózás után is – másrészt bár mindkét alapanyagot imádom, sosem jutott volna eszembe főzeléket főzni belőlük, úgyhogy az ötletért jár a piros pont.

Épp ez ennek a kötetnek a legfőbb előnye: a rengeteg ötlet és a rugalmasság. Én például nem akartam curryport rakni az ételbe, és anélkül is pöpec lett. Így lehet végigmenni ezeken a recepteken sorban – már be is jelölgettem, mennyi mindent ki akarok majd próbálni belőle. Plusz: a fogások jelentős része nagyon könnyen gluténmentessé tehető!

A „Főzelékbiblia” az, amit a címe is sugall: a könyv, ami alapvetése lehet a főzőművészetednek, amelyet le lehet kapni bármikor a polcról, ha a hűtőben csak félig megfonnyadt, megmentendő zöldségek árválkodnak, és tutira találsz benne valamit, amitől a világ császárának érzed magad – és még egészségesen is étkeztél.  

(21. század kiadó)

Kerepeczki Anna ajánlja: Bonnie Ohara – Hogyan legyünk profi kenyérsütők? 

Már lassan egy éve, hogy megnyitottam a kis házi pékségemet, vagyis próbálkozom otthon azzal, hogy megtanuljam, hogyan készíthetek finom kovászos kenyeret. Ezért is érdekelt nagyon a Hogyan legyünk profi kenyérsütők? című könyv. Bonnie Ohara, az Alchemy Bread pékmestere igazán alaposan vezet be a kenyérsütés világába.

Aki úgy dönt, hogy a karácsonyi szünetben belevágna a kenyérsütésbe, annak őszintén ajánlom a könyvet, mert nagyon érthetően és okosan, tényleg lépésről lépésre magyarázza el, hogyan érdemes otthon kenyeret sütni.

 A könyvben javarészt élesztős receptek találhatók, így aki fél egy kis kovászneveléstől, az is bátran leveheti a polcról.

Nagyon örültem, hogy Ohara gyors és egyszerű kenyereket is bemutat. Ezeket akkor is elkészíthetem, ha nincs időm a kovásszal bajlódni, vagy három órán át sziromhajtogatni a tésztát. Így is finom kenyeret süthetek, ami garantáltan nem okoz csalódást. Emellett a könyvben számos sós tésztarecept is helyet kapott, például ciabatta és pizzatészta, de édes sütemények között is válogathatunk. Én például egy csokoládés babkát próbáltam ki, ami fantasztikusan sikerült.

Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem szeretne több ezer forintot költeni egy amúgy nem túl finom és gyorsan megromló szupermarketes kenyérre. Ráadásul a házi kenyérsütés roppant meditatív folyamat: az ember tényleg beleteszi a szívét, így nemcsak a gyomrunkat, hanem a lelkünket is megtöltjük vele. (Alexandra)

Tóth Flóra ajánlja: Stanley Tucci és Felicity Blunt: Tucci asztalánál 

A könyv tényleg betekintést ad a Tucci család életébe és konyhájába, a színész felesége (aki amúgy Emily Blunt nővére) és három gyerekük életébe. A nyomtatás minősége sajnos nem a legjobb, és az élményt az is csorbítja, hogy más szakácskönyvek annyira elkényeztettek bennünket fotóügyileg, hogy kimondottan zavar: nem minden fotó tökéletesen éles, és nincs is minden ételhez kép. Azért vicces, hogy ezen megütközöm, mert az egyik első saját szakácskönyvem egy olyan Nigella-kötet volt, amiben konkrétan egy darab ételfotót sem lehetett találni, mégis használtam.

Szerintem egy szakácskönyv receptjei közül mindig érdemes az egyszerűvel kezdeni, abból le lehet mérni, mennyire jók az ötletek és mennyire felel meg a valóságnak a leírás. Ezért esett a választásom az Angol sült krumpli nevű fogásra. A recept leírása nagyon érzékletes, Tucci elmeséli, hogy teljesen őrültnek nézte a feleségét, amikor először készítette. A megpucolt és nagy (ötcentis) darabokra vágott krumplit ugyanis a forrástól számítva tíz percig kell csak főzni, utána pedig leszűrve a forró edényre ráfogva a fedőt rázogatni egy ideig (nem tudom, hogy anélkül milyen lett volna, én szabálykövetően megcsináltam). Közben egy mély tepsiben pár centi olajat kell hevíteni a 200 fokos sütőben.

„Forrókrumplirázás” és füstölgő olaj a sütőben – ez tényleg kalandos és bátor recept. A megrázott és megsózott krumplikat aztán belesuttyantjuk a forró olajba (fröcsköl!), és betoljuk a sütőbe. A recept szerint jó egy óráig kell sütni, közben átforgatva, de nekem több mint másfél óra kellett a fotón látható eredményhez. Viszont megérte! Annyira finom a kívül ropogós, belül puha krumpli, hogy nálunk karácsonyi köret lesz belőle.

És a siker ilyenkor meghozza az ember kedvét a további receptek teszteléséhez, így a „rövid nevű” Noah fiam prosciuttós-hagymás-zöldborsós-pancettás pastája lesz a következő étel, amit kipróbálok. (HVG könyvek)  

Szabó Anna Eszter ajánlja: Dankóné Reisinger Magdolna – Fedezd fel a vegán ízek birodalmát! – Kis séfek nagy kalandjai 

Van, akinek gyerekekkel főzni mindennapos program, és van, akinek olyan rémálom, amit igyekszik mindenáron elkerülni. Én valahol a kettő között vagyok, mert bár szeretek sütni-főzni a gyerekeimmel, de azt is szeretem, ha rend van körülöttem a konyhában, ami – lássuk be – feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik.

Az egyik gyerekem viszont kimondottan érdeklődik a sütés-főzés iránt, és minden vágya, hogy önállóan tevékenykedhessen a konyhában. Dankóné Reisinger Magdolna „Kis séfek nagy kalandja” című receptgyűjteménye épp ezért óriási ajándék neki, hiszen immáron teljes értékű kis séfként keverhet-kotyvaszthat.

A könyvben minden recept vegán, ami azért is szuper, mert így mindent meg lehet nyers állapotában is kóstolni, és tapasztalataim szerint, ha a gyereket bevonjuk az asztalra kerülő étel elkészítésébe, akkor nagyobb eséllyel fogja megenni is – ettől pedig még egy „csúnya, gonosz” brokkoli sem tarthatja vissza.

A receptek egyszerűek, jó felépítésűek, jól követhetőek a gyerekeknek. Emellett üdítően változatosak, és nem kellenek drága hozzávalók sem az elkészítésükhöz, sok minden egy jól felszerelt alapkonyhával, külön bevásárlás nélkül is teljesíthető. Szóval, ha ínycsiklandó finomságokra akartok lelni, vagy megosztanátok a főzés terhét, akkor kerüljön ez a könyv a fa alá – a gyerek még hálás is lesz, hogy ilyen „nagyoknak való” feladatot bízol rá. (Ginko Kiadó)  

Csepelyi Adrienn ajánlja: Csengetett, Mylord? – A szakácskönyv 

Bevallom, előítéletes voltam. Találkoztam már néhány rendkívül gyenge szakácskönyvvel, amely egy-egy sorozat sikerét meglovagolva, nemritkán bármiféle jogi engedélyek híján igyekszik pénzt keresni sokadrangú receptekkel. 

Nos, a „Csengetett, Mylord? – A szakácskönyv” nem ilyen. Ez a kötet egy briliáns kis kultúrtörténeti gyűjtés a sorozatban elhangzó ételek történetéről, nevük etimológiájáról – és néha arról, hogy például mit hallottunk az angol eredetiben, amikor Mrs. Lipton a magyar szinkron szerint angyalbögyörőt készített.

Boromisza István és Jalecz Lajos gasztronómiai körképe igazi csemege szó szerint és átvitt értelemben is: rengeteget lehet tanulni belőle, miközben el is készíthetjük a legendás fogásokat. A cukorhattyú az asztalon pedig az, hogy mindezt idézetekkel is megspékelik.

Sajnos vegetáriánus fogás elég kevés van a könyvben (ez nyilván nem a szerzők hibája), de azért feltaláltam magam: a klasszikus scotch egget, azaz fűszeres darálthúsba burkolt, panírozott tojásokat sütöttem – vega verzióban. Akkora sikere lett, hogy a húsevők is teljesen odáig voltak érte, így elmondhatom, hogy a recept még rugalmas is. Többet is ki fogok próbálni, de ne aggódjatok, mindegyiket azért nem vegásítom. Hát hová vezetne ez?

Tökéletes ajándék a sorozat rajongóinak és anglománoknak egyaránt, tele klasszikus fogásokkal. Csak aztán óvatosan, nehogy valaki hozzád vágja a tápiókapudingot kóstolás nélkül! (21. század kiadó)

Csepelyi Adrienn