Szerencsére sok vesztenivalóm nem volt, mindössze háromezer forint. Stílusosan apróból összekaparva, mert a többit már elköltöttem az este folyamán. Hát, így történt, hogy leültem játszani. Aztán néhány órával később üres pénztárcával távoztam. Bár ismét hangsúlyoznám, ez nem volt nehéz. Az őrületes fejfájáson kívül, azzal az elhatározással léptem ki a reggeli napsütésbe, hogy jobban teszem, ha ezentúl kerülőúton közelítem meg egy átbulizott éjszaka után a Deák teret, nehogy „véletlenül” újra a játékgépek között találjam magam. 

Az egyetlen mázlim, hogy valahol jó mélyen megszólalt egy kis hang, ami azt mondta: szó sem lehet róla. Köszönöm szépen, de nem szeretnék azelőtt elszegényedni, hogy meggazdagodnék. Fortuna istennő már így is elég áldozatot szedett. 

A legutóbbi vizsgálat szerint egész pontosan 2,5 millió magyart. És ebben nincsenek benne azok, akik titokban játszanak. A Szerencsejáték Zrt. háromévente szerencsejátékfüggő-térképet készít, a legutóbbi mérés eredményeit 2019-ben tették közzé, amiből kiderült, hogy 2015-höz képest háromszorosára nőtt az érintettek száma. Közülük 300 ezren súlyos, 800 ezren pedig mérsékelt játékfüggők.

Az adatok szerint a 15 évnél idősebbek körében is jelentősen többen játszanak, mint a korábbi években, illetve az is kiderült, hogy az érintettek hatodának tönkrement a párkapcsolata, és sokan az állásukat is elvesztették.

„Valaki kék szemet, balatoni nyaralót, én meg addikciót örököltem a szüleimtől”

Pár hete kezembe kerültek dr. Kapitány-Fövény Máté könyvei, amelyekből kiderül, hogy a függőség hátterében sok esetben valamilyen pszichés probléma húzódik. Ez lehet szorongásos és/vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), illetve rögeszmés-kényszeres zavar (OCD). A klinikai szakpszichológus szerint minden harmadik ADHD-s gyereknél idővel valamilyen függőség alakul ki. Ez persze nincs kőbe vésve, de tény, hogy vannak, akik genetikailag hajlamosabbak az addikcióra.

„Valaki kék szemet, balatoni nyaralót, én meg addikciót örököltem a szüleimtől” – mesélte félig nevetve nemrég egy ismerősöm, aki a fent említett állítással magyarázza a függőségét. Részben igaza van, ám dr. Kürti László pszichológus, narkológus és addiktológiai konzultáns véleménye szerint az öröklődő születési adottságok csupán hajlamosítanak, de nem predesztinálnak. A szakember hangsúlyozta, hogy nincs „szerencsejátékfüggő-gén”, sokkal inkább egyfajta megküzdési módról van szó, amelynek csupán eszköze a szerencsejáték.

Még, még, még, ennyi nem elég!

Persze senki nem azért választja ezt a megküzdési módot, mert jó buli, ha az ember függő – de akkor miért olyan nehéz nemet mondani?

„A játék eufóriát okoz. Megjelenik a sóvárgás, és a receptorok szintjén kialakul a hozzászokás. Egy idő után már nem okoz akkora örömöt a játék, mint először. A játékos viszont mindig ugyanolyan erős intenzitást keres, amit azzal tud elérni, ha növeli a tétet. Ezzel fokozza az izgalmat” – magyarázta dr. Kürti László, majd kiemelte, hogy erre azért van szükség, mert az addikcióra hajlamosabbak agyában kevesebb dopamin termelődik. 

Ezt a vegyületet a boldogságért felelős hormonként is szokták emlegetni,

csakhogy a függőségre hajlamosabbak jutalmazó központjában a dopamin felszabadításáért felelős központ alulműködik, ezért gyengébb eufóriát élnek át bizonyos tevékenységek közben.

Ugyanakkor mindannyian vágyunk a felhőtlen örömre, szóval tulajdonképpen nem csoda, hogy ilyenkor külső segítséghez nyúlunk. 

Ha már kipróbálod, tedd legalább minél később!

Kétféle függőség létezik: szerfüggőségről akkor beszélünk, ha kémiai anyag, tehát alkohol, drog vagy gyógyszer áll az addikció fókuszában. Általában ezeket tekintjük a legsúlyosabbnak, pedig a viselkedési függőség is épp olyan komoly probléma. Ilyen például a munka-, vásárlás- és a szerencsejáték-függőség, arról nem is beszélve, hogy a szer- és viselkedési függőség gyakran kéz a kézben jár. A szerencsejáték-függők közül sokaknak alkohol- vagy drogproblémájuk is van, sőt a a tünettanuk és az elvonási tüneteik is hasonlítanak. 

Erről számolt be Józsa Péter is, aki 16 év után szabadult meg a szerencsejáték- és drogfüggőségtől. Péter ma a Magán addiktológia szakmai vezetője, és szerencsejáték-függőknek segít.

„Kamaszként tettem meg az első Tipp-Mix fogadásokat a zsebpénzemből. Nem is a pénznyeremény, hanem a fogadási rituálé fogott meg. A viselkedésem teljesen megváltozott, amíg elértem a lottózóba, ahol remegő kézzel töltöttem ki a szelvényt. Bejött a tippem, a nyereményt pedig rögtön megjátszottam, de másodjára nem nyertem. Ekkor indult be a gépezet. 

Folyamatosan vissza akartam nyerni az elvesztett összeget, és ha sikerült, még többet akartam. Aztán jöttek a kocsmai játékgépek, a tipikus gyümölcskosár, meg a kockás, a pókerpartik, aztán a kaszinó. Mindeközben kábítószerfüggő voltam, a szerencsejáték pedig remek kis keresztfüggőséggé vált. Végül 2013-ban, egy bentlakásos drogterápiás otthonban sikerült leszoknom.”

A pszichológus és Józsa Péter is kiemelte, hogy a kamaszkor fokozottan kockázatos életszakasz a függőség kialakulása szempontjából, mivel az agy még folyamatos fejlődésben van. Ezért fontos minél későbbre kitolni a kipróbálást, legyen szó szerhasználatról vagy első tétrakásról, mert minden évvel öt százalékot csökken a függőség kialakulásának kockázata. 

Ha nyerek, erős leszek és bátor, pont, mint a mesében

Furcsa, hogy amikor kilépünk a nagybetűs életbe, könnyen találkozunk olyan tanácsokkal (mi legalábbis ilyen tanácsokat kaptunk az érettségi banketten), hogy nem olyan rossz ám, ha az ember nem nő fel egészen, vagy fontos, hogy a szíved mélyén meg tudj maradni gyereknek, esetleg, hogy olyan szerencsés az, akinek a játék nem tűnik el az életéből! Tudom, ezzel persze senki nem azt javasolja, hogy legyen mindenkiből játékfüggő, mégis az a benyomásom, hogy a szerencsejátékot, különösen azt, hogy mi húzódik mögötte, valahogy nem vesszük elég komolyan, és hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, hiszen mégsem drogokról vagy alkoholról, hanem „csak” játékról van szó. 

Józsa Péter szerint a szerencsejáték-függők sokszor azért ülnek asztalhoz, hogy újraéljék a traumákat. Persze senkinek nem az a célja, hogy szándékosan rosszul érezze magát, mégis megfigyelhető egyfajta ismétlési kényszer, az eredeti gyermekkori trauma élményének felidézésére.

Ezzel dr. Kürti László is egyetértett, és kiemelte a csodavárást, vagyis azt a gyermeki illúziót, hogy egyszer csak gazdagok leszünk, ami egyetlen csettintésre megold mindent. A szakértő azt tapasztalja, hogy a szerencsejáték-függők valamilyen okból elakadtak a felnőtté válás útján, ezért az önállósodást és a felelősségvállalást a pénzhez kötik.

Persze sokféle történet előfordulhat. Félix, az Anonim Szerencsejátékosok egyik tagja például azért lett függő, mert nem érezte magát elég bátornak és magabiztosnak.

„A játék egyfajta kitörési pontként és fájdalomcsillapítóként szolgált, mert amíg ezzel voltam elfoglalva, nem törődtem azzal, hogy gyengének érzem magam” – mondja. 

Miért nem működik a STOP gomb?

Józan ésszel szinte lehetetlen megérteni, miért hajszolja magát az ember visszafizethetetlen adósságba, amitől álmatlanul forgolódik éjszaka, ezért felcsapja a laptopot, és újra leül játszani. Dr. Kürti László segített elemezni, hogy mi hajtja a játékost, amikor már a sokadik tétet bukja el. 

„Ilyenkor nem működik a racionális gondolkodása, amivel meg tudja jósolni, hogy mennyi esélye van nyerni. A játékfüggő ahelyett, hogy kiszállna, inkább rátesz még száz forintot, mert csak arra tud gondolni, hogy visszanyerje az elvesztett összeget, és nem veszi figyelembe, hogy valójában van-e esélye egyáltalán nyerni. Persze kiszállni sem könnyű, mert amikor épp nem játszik, akkor realizálja az anyagi és a lelki veszteséget.”

Minden azért van, hogy játssz!

Magyarként (sajnos) elmondhatjuk magunkról, hogy az alkoholizmus súlyosan érinti a társadalmunkat, de a szerencsejáték terén is elég erősen érintettek vagyunk. Erre rátesz egy lapáttal, hogy a kormány által tavaly novemberben benyújtott tervezet szerint adómentessé válhat a számsorsolásos szerencsejátékok nyereménye. Figyelj, most jön a kedvenc részem: a cél mindezzel nem más, mint a részvételi kedv fokozása.  

Ezután tavaly december 27-én a Szerencsejáték Zrt. a következő hírt tette közzé:

„Az Országgyűlés döntése alapján 2024. január 1-től a lottónyeremények személyijövedelemadó-mentességet élveznek. A nyeremények után járó adót eddig a Szerencsejáték Zrt. fizette meg a játékosok helyett, így a nyertesek már az adóval csökkentett összeget kapták meg. Az szja-kötelezettség megszűnésének köszönhetően a lottójátékoknál nagyobb nyereményösszeg várja a játékosokat, miközben az alapjátékár nem változik.”

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Arról viszont érdemes tudni, hogy a szerencsejátékot üzemeltető oldalak szándékoltan függőséget keltők.

„A sportfogadási oldalakon beépített algoritmusok figyelik a játékosok teljesítményét és tudását. Azoknak a játékosoknak, akik elkezdenek nyerni, egyre több olyan lehetőség tűnik fel, aminek kevesebb a nyerési esélye, amivel nagyobb kockázatvállalásra ösztönzik a játékost”

– mesélte egy szerencsejátékban jártas ismerősöm. 

Azt hiszem, érdemes elgondolkodni, hogy miért legális, és miért hirdetik a szerencsejátékot. És ez most nem olyan nyafogós duma, hogy „bezzeg máshol ez is biztos jobban működik”, ugyanis olyan országokban is óriási probléma a szerencsejáték-függőség, mint Németország, az Egyesült Királyság és Ausztrália.

Az elmúlt egy évben nagyjából 4,6 millió német felnőtt, Ausztráliában pedig a lakosság 73 százaléka játszott valamilyen szerencsejátékot – ez önmagában nyilván nem jelent függőséget. A brit társadalom 43 százaléka játszik havi rendszerességgel, ezért a kormány szigorításokat vezet be, és díjat szab ki az üzemeltetőkre. 

Hogyan lehet nem játszani?

Szerintem erre a kérdésre az adhat igazán hiteles választ, aki pontosan tudja, hogy miről beszél, ezért Józsa Péter és Félix, az Anonim Szerencsejátékosok tagja segített megérteni, hogyan lehet abbahagyni a játékot. Az Anonim Szerencsejátékosok közössége lassan 24 éve működik Magyarországon, és azoknak segít, akik fel akarnak hagyni a szerencsejátékkal. Félix elmondta, hogy a gyűléseket nem orvosok vagy szakemberek vezetik, hanem olyanok, akik maguk is a játék rabjai voltak, így a tagok biztonságos és támogató környezetben érezhetik magukat. A találkozókra mindig ugyanott, ugyanakkor kerül sor, és akinek a közelében nincs gyűlési helyszín, online is csatlakozhat az Anonim Szerencsejátékosokhoz.  

„A csoportok koedukáltak, nincs korosztály szerinti besorolás. Diákoktól egészen a nyugdíjasokig, a kétkezi munkásoktól az orvosokig mindenki együtt dolgozik. A tagok legfontosabb tapasztalata az, hogy olyan közösségbe tartoznak, ahol úgy érzik, megértik őket. A biztonságos környezetben könnyen feloldódnak, nem utolsósorban pedig példát látnak arra, hogy lehet változtatni.”

Félix elmesélte, hogy a találkozók mellett egy 12 lépésből álló önismereti munka is zajlik.

Ehhez először arra van szükség, hogy elismerjék a problémát és azt, hogy segítségre van szükségük. Ezt követi a múlttal való szembenézés, valamint az, hogy a játékra nem megoldásként, hanem a probléma részeként tekintenek. 

A közösség fontosságát dr. Kürti László is kiemelte, Józsa Péter pedig hozzátette, hogy a gyógyulás során olyan terápiára van szükség, ami segít több lábon állni.

„A munka során feltárjuk a tanult viselkedési mintázatok gyökerét a család rendszerében, és felülírjuk ezeket. Az első láb az, hogy találjunk egy munkát, amit hivatásszerűen lehet végezni.

Nagyon fontos a rendszeres sport, a közösségbe tartozás, a tanulás és az önfejlesztés. Ha ez a négy láb működik az életünkben, akkor jöhet ötödiknek a párkapcsolat.

Azért kell az öt láb, mert, ha egyet kirúg alólunk az élet, a maradék négyen meg tudunk állni.” 

Források: ITT és ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Lacheev

Simon Eszter