-

Kalapos Éva Veronika:

Most? Elinnám. Amúgy félretennék egy csomót, vennék magamnak meg a nagyimnak egy-egy kecót, és persze utaznék, utaznék, utaznék.

Szabó Dominika:

Mennyi pénzről van szó? Mondjuk, mindegy. Gyerekeimnek. Iskolára: félre. Egészségre: félre. Hostelt nyitnék szörfösöknek Portugáliában, ahová rászorulók ingyen jöhetnének. Anyámat oda utaztatnám, ahova épp akar menni (tutira Mexikóba, az unokatesómékhoz). A húgomat és a pasiját elzavarnám Indiába, mert oda vágynak. Magamnak: motor és utazás. Sajnos pasit nem tudok venni rajta, de így van ez jól, az majd jön ingyér is! Végre elindítanám a dédelgetett pénzügyi edukációs vállalkozásomat, a Félpénzemet! Ja, és vennék pár privát koncertet, ahová a kis barátaimat hívnám, no meg a WMN-t. Mondjuk, egy Rolling Stones? Meg egy Florence and the Machine? Esetleg egy Xavier Rudd?

Kárpáti Judit:

Ugyanazt csinálnám, amit most, nem hagynék fel a munkával. Vennék néhány ingatlant befektetésnek, és többet utaznék. (UPDATE: és keresnék egy olyan szervezetet, amit támogatnék.)

Szabó Dominika:

Judit, az én szervezetemet támogathatnád!

Kárpáti Judit:

Rendben!

Kárpáti Judit:

Na, közben az lett, hogy észbe kaptam, milyen földhözragadtak a terveim, és gyorsan beírtam a szervezetet, most még jobban kilóg a lóláb. Pedig tényleg biztos támogatnám!

Fiala Borcsa:

Vennék egy kertes házat a városban, és akkor végre lehetne macskám is, és egy kecskét is nagyon szeretnék. Havonta egy hosszú hétvégét külföldön töltenék. Félretennék egy valag pénzt a gyerekek egyetemi tanulmányaira, meg nekik egy-egy lakásra, hogy harmincévesen már ne az én véremet szívják. Elvinném a nagymamámat is külföldre nyaralni, mert szegény azt hiszi, ő már soha többé nem mehet. A húgomnak is adnék pénzt, hogy végre hat év után befejezhesse a házát.

Amúgy szeretném jelezni, hogy nekem sokkal, de sokkal nagyobb esélyem van a lottóötösből való nyerészkedésre, mint bárki másnak. Tizenöt évig, amíg angolt tanítottam, minden egyes alkalommal, amikor a feltételes módot tanultuk, azt a mondatot gyakoroltattam hosszú órákig a tanítványaimmal, hogy: „Ha megnyerném a lottóötöst, vennék a nagyon kedves angoltanárnőmnek egy... (szabadon behelyettesíthető bármivel, ami legalább félmilliót ér)." Aztán jól alá is írattam velük a gyakorlólapot. Ha jól számolom, tizenöt év alatt legalább kétszáz ember megfordult a karmaim között. Valakinek csak összejön, nem igaz?

D. Tóth Kriszta:

Borcsaaa! Hogy ez nekem nem jutott eszembe? Meg anyámnak se... (évtizedekig tanított angolt, mekkorára növelhette volna már az esélyeinket?!) Na jó, én kifizetném a család minden tagjának minden jelzáloghitelét. Utaznék, utaznék, utaznék. Csinálnék egy alapítványt, amely azon dolgozna, hogy ne érje több erőszak a gyerekeket. És vennék egy szép, tágas loftirodát a WMN-nek. Benne egy külön szobát a Szentesinek. Mindannyiunk örömére...

Szőcs Lilla:

Először is elmennék enni egyet, mert üres gyomorral nem jönnek a jó ötletek. Mindenképp vennék prime time-ban hirdetési időt és trollkodnék egy hatalmasat – innen fogjátok tudni, hogy én nyertem. Megvalósítanám azt az ötletet, amit már egy-két amerikai cégnél alkalmaznak: a szerkesztőséget kiegészíteném egy szobával, amiben cicák vannak, és bármikor, ha elakadunk az ötletekkel, akkor átmegyünk inspirálódni. Mindenféle meglepetéssel bombáznám a szeretteimet, például egyik nap arra kelnének fel, hogy az egész lakás brutálisan ki van dekorálva virágokkal. Csak úgy. A maradék pénzből világ körüli útra mennék, és megpróbálnék hosszú távú megoldást találni arra, hogyan lehetne a jólétet emelni itthon. Ja, és mindenképp meghívnám Louis CK-t, hogy jöjjön újra standupolni.

D. Tóth Kriszta:

Kutyák, Lilla. Kutyák. A szobában kiskutyák vannak. Ezt meg kell tanulnod.

Both Gabi:

Én azt csinálnám, amit eddig is. Megváltanám a világot. Csak éppen pénzem is volna hozzá. (Én nem lennék ilyen kirekesztő, az egyik szobában kutyák, a másikban cicák, a harmadikban Szentesi.)

Horvát Sára:

Utaznék, sokat, és mindenféle helyekre, persze az egész családdal. Főzőiskolát nyitnék, és alapítványokat támogatnék: gyermekétkeztetés, gyermekvédelem, gyermekegészségügy, hajléktalanszálló, roma felzárkóztatás. Ha maradna, bár nem hiszem, akkor tuti félretenném a gyerekeimnek, hogy tudjanak tanulni, ha akarnak.

Szentesi Éva:

Filmet csinálnék a gyógyulásom történetéből (a főszerepet Jordán Adél játszaná), és edukációs jelleggel levetíteném az összes iskolában. A maradék pénzből meg elhúznék egy világ körüli útra (két évre legalább), és útinaplót írnék. Ezen az úton megkeresném azt a köcsög igazit is, aki égen-földön bujkál előlem...

Szabó Dominika:

Igen, igen, a köcsög... meg az igazi, és igen, írnék, én is írnék, mindig írnék!

Szilvi Gyurkó:

Az alapítványom elég sok pénzt elvinne. A gyereknek tartalékolnék, és a többit úgy osztanám szét, hogy aki kapja, ne tudhassa: tőlem van. Iskoláknak, idősek otthonának, orvosoknak, tanároknak, szociális munkásoknak, de ahogy nézem az eseményeket, talán napilapot kellene indítani a pénzből. Szabadon gondolkodó, független, hiteles orgánumot.

(A szerk.)

Helló, Szilvi, jó reggelt, itt vagyunk!

WMN