–

Tengerentúl

Sokszor hajlamosak vagyunk rá, hogy csak legyintsünk arra, ami a világ tőlünk távol eső pontján történik. „Nem a mi dolgunk, nem érdekel bennünket, épp elég a magunk baja” – gondoljuk.

Amikor a Fülöp-szigeteki nők életéről szóló filmet néztem, mégis összeszorult a szívem.

A különböző ázsiai országokba érkező anyák a gyerekeik jövője érdekében hagyják el hazájukat, mert otthon esélyük sincs arra, hogy normális életet biztosítsanak nekik a keresetükből. A munkaadók többsége azonban nem tekinti embernek ezeket a nőket, gátlástalanul kihasználják, megalázzák őket.

A velük való embertelen bánásmód sajnos annyira bevett szokás, hogy már a munkára való felkészítő-tanfolyamokon is megmutatják nekik, hogyan kell reagálniuk ezekre az elképesztően lealacsonyító helyzetekre. Lesütött tekintet, mosoly. Akkor is, ha kapsz egy pofont, és lusta disznónak neveznek, miközben ajtó nélküli, bekamerázott odúban fekszel a földön a napi húsz órányi munka után, és csak állva ehetsz, azt is ritkán.

Amikor az egyik anya megkérdezte a munkaadóját, hogy két év után kaphatna-e rövid szabadságot, mert szeretne a gyereke születésnapjára hazautazni, az szívtelenül elutasította a kérését. Miközben ezt a jelenetet néztem, észrevettem, hogy akaratlanul is ökölbe szorult a kezem.

A modern kori rabszolgaság nálunk sem ismeretlen… sajnos. Szóval figyeljünk oda egymásra, és vegyük észre azt is, ami távol esik tőlünk, mert ha akarjuk, ha nem, egyre közelebb kerül hozzánk…

Szabad a pálya

Líbia is elég messze van tőlünk földrajzilag. Az ottani nők semmiben nem különböznek tőlünk, ugyanúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, élhetik az életüket – de csak egy határig: például, amíg eszükbe nem jut, hogy szeretnének focizni.

Professzionális módon, nem „csak úgy”, a maguk kedvére. Ekkor ugyanis megjelenik a mérhetetlen gyűlölet velük szemben, és tűzzel-vassal igyekeznek megállítani őket.

A riportban szereplő női csapat csupa felvilágosult, okos, tanult és gyönyörű nőből áll, akiknek egyszerűen nincs más lehetőségük, mint betagozódni az értelmetlen társadalmi szokásrendbe. „Menj férjez, szülj gyerekeket, szolgáld a férjed, dolgozz, és fogd be a pofád! És eszedbe ne jusson futballozni, hát, mit képzelsz te magadról!” 

Úgy tűnik, hiába minden küzdelem, Líbiában a futball (ahogy annyi más is) a férfiak privilégiuma, egyszerűen nem rúghatnak labdába a nők. A nemzetközi kupameccs ígérete tartja lázban a csapatot, de hiába követjük évekig az odaadó és tényleg nagyon profi női focicsapat életét, úgy tűnik, nincs megoldás… A férfiak akarata érvényesül mindenek felett. 

Maddy, a modell (A felszín, és ami mögötte van)

Mi történik akkor, ha egy Down-szindrómával élő lány a fejébe veszi, hogy márpedig ő világhírű modell lesz? Miért is ne, hiszen a világ azoké is, akik valamilyen sérüléssel jöttek a világra!

Maddy Ausztráliában él, az édesanyja egyedül neveli őt, a férje lelépett, amikor a kislány megszületett.

A film Maddyn kívül anyjának drámáját is közel hozza, akinek semmi másról nem szól az élete, mint arról, hogy valamiképp boldoggá tegye sérült lányát. Nincsenek kapcsolatai, semmi másról nem álmodhatott. Mindent feláldozott azért, hogy Maddy álma teljesülhessen.

A rengeteg csillogás, interjúk, a kifutók fénye mögött azonban a kőkemény hétköznapokat is világosan látjuk. Hogyan küzd meg a sok-sok gyalázkodó kommenttel az anya, amelyekkel a lányát támadják? Milyen nehézségekkel jár, amikor a beszédre képtelen Maddy mégis kiprésel magából néhány értelmesnek tűnő, betanult szót a „világ kedvéért”.

Hogyan kezelhetők a legnehezebb helyzetek, amikor egy fontos bemutató előtt elfárad Maddy, és nem hajlandó együttműködni?

Érdemes felülvizsgálni a fogyatékosságokkal kapcsolatos előítéleteinket is, hiszen látjuk Maddyn, mennyire okos, érzékeny, szép, milyen értékes ember. Egyszerűen csak arról van szó, hogy másképp fejezi ki magát.

Sok-sok megértést kaptam ettől a filmtől. Például arra is ráébredtem, hogy az én gondjaim valójában áthidalhatók. De mi lesz Maddyvel, ha az édesanyja már nem áll mellette minden pillanatban?

Lindy: Kicsifény visszatér

Lindy, a film főszereplője két méter magas, gyönyörű homoszexuális férfi. Egy svédországi kisvárosban nőtt fel, ősei vándorcigányok voltak, rengeteg generációs traumát cipel magával. Ő maga zenész, énekes, színész lett. Igazán tehetséges, de nem hisz magában, hiszen gyerekként folyton kiközösítették, mert annyira más volt, mint a többiek.

Végtelenül magányos volt, nem értette, miért nem fogadta el egyetlen közösség sem: ezért a fantáziájába menekült. Úgy képzelte, ő Kicsifény, aki hősként a háztetők fölött cikázik. Isteni, pulzáló fénynek érezte magát, ami szétrobban, és beteríti a világot ezzel a fénnyel, amit akár az elfogadás fényének is nevezhetnénk.

Családja rendkívül összetartó, nővére lányaival sokat játszik, mesél nekik, kirándulnak, megismerjük a társát is, de Lindy identitása ma is sérült, nehezen tud azonosulni a saját másságával, bűnösnek érzi magát, rossznak. 

Tehetsége okán egy berlini színházban kap kivételes lehetőséget arra, hogy eljátszhassa saját magát egy színdarabban. Az odáig vezető gyötrelmes utat kísérhetjük végig a filmben.

Amikor befejeződött a film, legszívesebben megöleltem volna Lindyt. Elmondtam volna neki, hogy Kicsifény, akit gyerekként fantáziált, valószínűleg nagyon sok ember elméjét világította meg. Felemelő élmény. Nézzétek meg!

Ébredj a Marson!

Még egy kemény téma a végére. Egy Koszovóból Svédországba menekülő roma család legkisebb fia, Furkan próbálja szintén a fantáziája segítségével tartani családjában a reményt. Éveken át vártak arra, hogy elbírálják a menekültkérelmüket, és amikor felmerült, hogy visszaküldik őket a teljes reménytelenségbe, két nővére, Ibadeta és Djeneta is kómába esett, megfejthetetlen rezignációs-szindróma kerített őket hatalmába.

A kisfiú felidézte a filmben, hogy amikor életében először egyedül ment iskolába még Koszovóban, eltévedt, de nővérei megtalálták őt, és hazavitték. Ezért hálából szeretné őket újra életre kelteni, noha a család is heroikus küzdelemmel próbálta a két lányt visszahozni az életbe, de sokáig hiába.

Furkan sziszifuszi munkával űrhajó építésébe kezdett, elhatározta, hogy ha kell, elmegy akár a Marsra is, hogy nővérei ismét a saját életüket élhessék. Hogy sikerül-e a terve, azt nem árulhatom el, inkább nézzétek meg a filmet.

Megható, emelkedett pillanatokra számíthattok közben.

Annyi bizonyos, hogy nem árt magunkban újra felidézni a gyermeki hit erejét, talán soha nem volt ekkora szükségünk rá, mint mostanában.

Both Gabi

Néhány fontos információ az online vetítésekkel kapcsolatban:

A filmeket NEM fix időpontban vetítik majd, ebben a 12+1 napban mindenki akkor vált jegyet és nézi meg a választott filmet, amikor ideje engedi!

A jegy megváltását követően 24 óra áll rendelkezésedre, hogy végignézd a filmet.

Egyes filmekre limitált számban lesznek elérhetők a jegyek. Érdemes már most átböngészni a KATALÓGUS-t, nehogy lemaradjatok a számotokra legizgalmasabb alkotásokról!

Lesznek ingyenesen megtekinthető és fizetős filmek is.

Különböző kedvezményre jogosító és támogatói bérleteket is válthattok majd, melyekkel a fesztivál teljes ideje alatt nézhettek filmeket. Keressétek például a WMN-bérletet! Ez az öt film lesz benne, amelyekről írtam.

A filmek többségét csak Magyarországról lehet majd megnézni többségüket magyar felirattal, de lesznek angolul feliratozott művek is.