Címke: nőjogok

„A lányom sikított és zokogott, hogy nem akar velük menni. De senki sem hallgatta meg.”

Azt is ellenőrzik, hogy a nők kesztyűvel eltakarják-e a kezüket, zoknival fedik-e a lábukat, és még a szemük környéke sem látszik-e ki a fátyol alól a 40 fokos hőségben.

Remélik, a szülészeti ellátásról szóló párbeszédbe a jövőben a „legfőbb érintetteket”, vagyis a nőket is érdemben bevonják.

A felsorolt pontok nem könnyen és nem is egyik napról a másikra lesznek teljesíthetők majd. De ezek mentén fog eldőlni, hogy a régóta várt politikai fordulat valódi változást jelent-e a nők életében. A felelősség adott, ahogy a mozgástér is.

A bamakói szegénynegyedben végzett önkéntes tanításból indult el az a munka, amely ma már nők számára biztosít menedéket és képzési lehetőséget Maliban. A Remény Háza magyar segítséggel jött létre, és a női nemiszerv-csonkítás elleni küzdelem egyik fontos helyi központjává vált.

„Vagy eltűröd, vagy meghalsz” – mondta a férj, aki a nő sikertelen válási kezdeményezése után még erőszakosabbá vált.

Istenem, de szeretnék a virág helyett, vagy mellé egy ilyen világot kapni. Egy olyan világot, amiben egy nőnek sem kell átgondolnia, mit visel az utcán, mert nincs mitől félnie. Egy olyan világot, ahol a pedofilt, beteg szadistát és kannibált kiveti magából a társadalom, mert nincs az a rang, az a kapcsolat, az a hatalom, ami ezt megakadályozhatná. Publicisztika.

A férj kedvére verheti a feleséget, amíg csont nem törik. De ha a nők az erőszak elől menekülve szüleikhez költöznek, súlyos büntetéssel sújt le rájuk és családjukra a törvény.

Az élet szinte minden területét érintő követeléscsomagot állított össze több mint egy tucat nőjogi és civil szervezet.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta a nők elleni erőszak ügye Magyarországon újra és újra rendszertesztté vált – és szinte minden alkalommal megbukott. Jogszabályok születtek, munkacsoportok alakultak, ígéretek hangzottak el, majd elült a figyelem. A tragédiák viszont maradtak.