–

Hatvan éve megoldatlan Finnország egyik legrejtélyesebb bűnügye, a Bodom-tavi mészárlás

1960. június 4-én négy kamasz – két tizenöt éves lány és két tizennyolc éves fiú – indult közös kempingezésre a Bodom-tóhoz, de csak egyikük élte túl az éjszakát. A fiatalokat álmukban támadták meg, a közös sátruk köteleit elvágták, így az rájuk omlott, majd ismeretlen tárgyakkal verték és késekkel döfték hármukat halálra kívülről, a sátorponyván keresztül. A brutális mészárlás egyedüli túlélője az egyik fiú, Nils Gustafsson volt, akire a sátoron kívül találtak rá: súlyos sérüléseket szenvedett, és alig emlékezett valamire. A helyszínen több furcsasággal kellett szembesülniük a nyomozóknak – Nils Gustafsson cipői például több száz méterre voltak a tetthelytől –, a gyilkos fegyver azonban sosem lett meg.

Ahogy a gyilkos sem, annak ellenére, hogy több komoly gyanúsítottja volt az ügynek: Karl Valdemar Gyllström egy büfésbódét üzemeltetett a tó területén, és bár a kempingezőkből élt, sokszor volt agresszív, ellenséges velük. A helyiek szerint saját felelősségének tekintette, hogy rendet tartson a környéken: volt rá példa, hogy elvágta a felállított sátrak köteleit, kővel dobálta meg a túrázókat.

A szóbeszéd szerint többször beismerte a gyilkosságot, ám nem volt megfelelő mennyiségű bizonyíték ellene. Gyllström 1969-ben a tóba fulladt, minden jel szerint öngyilkos lett.

Az ügy másik fontos gyanúsítottja, Hans Assmann, aki a tó közelében, Espooban élt akkoriban, és azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a mészárlást követő napon jelent meg a helsinki kórházban véres ruhában, a körmei alatt földdel. Zavart volt és agresszív, az ott dolgozók pedig rögtön összekötötték a Bodom-tavi gyilkossággal. Ám annak ellenére, hogy az egyetlen túlélő, Nils Gustafsson hipnózisban Assmannra kísértetiesen hasonlító személyleírást adott, nem volt kellő bizonyíték ellene a vádemeléshez. A hatóságok több hibát is elkövettek a helyszínelés és a nyomozás során, így például Assmann ruházatát sosem vizsgálták meg, ahogyan az őt ellátó orvosokat sem hallgatták ki.

Az első letartóztatásra az ügyben negyvennégy évvel a mészárlás után, 2004-ben került sor, a gyanúsított pedig sokak megdöbbenésére az egyetlen túlélő, az akkor a hatvanas éveiben járó Nils Gustafsson volt.

A tárgyalásra szinte minden meglévő bizonyítékot felvonultatott a vád, így a tárgyalóteremben felállították azt a véres sátrat is, amelyben annak idején a gyilkosság történt – hátborzongató látványt nyújtott negyvennégy év után is. A vád szerint Gustafsson és a másik fiú, Seppo Boisman között verekedés történt – elképzelhető, hogy féltékenység miatt –, amelynek hatására a sátorból kiszorult Gustafsson megölte Boismant és a két lányt, akik közül az egyik a barátnője volt. A Gustafssonon fellelhető sérüléseket azzal magyarázták, hogy a verekedés során szerezte őket, majd magát is megsebesítette, hogy elterelje a gyanút. A vád azonban nem állt erős lábakon, így Gustafssont végül felmentették. A gyilkos kiléte pedig a mai napig ismeretlen.

„Az ember a legveszélyesebb állat mind közül” – A Zodiákus gyilkos rettegésben tartott mindenkit

Az Egyesült Államok történetének legrejtélyesebb és egyik legrettegettebb sorozatgyilkosa, a Zodiákus gúnyos leveleivel, feladványaival hívta fel magára a figyelmet. Annak ellenére, hogy „csupán” öt gyilkosságot tudtak rábizonyítani az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, a gyanú szerint legalább harminchét ember meggyilkolása köthető hozzá.

1968. december 20-án egy romantikázó tinédzserpáron ütött rajta a támadó, aki a semmiből jelent meg. Látszólagos indíték nélkül kiszállította a fiatalokat a parkoló kocsijukból, és tüzet nyitott rájuk – mindketten meghaltak. 1969. július 4-én történt a következő támadás, amikor szintén egy romantikázó páron ütött rajta. A nő belehalt a sérüléseibe, a férfit azonban meg tudták menteni az orvosok. Az elkövető a gyilkosság után maga telefonált a rendőrkapitányságra: beismerte tettét, és magára vállalta a hét hónappal azelőtti gyilkosságot is. Az első kódjeles levelet pedig pár napra rá küldte a sajtónak. A titkosírással írt üzenetben, amelyet sikerült megfejteni, többek közt a következő mondat szerepelt: „Szeretek embereket ölni, mert olyan jó mulatság, jobb mulatság, mint vadakat ölni az erdőben, mert az ember a legveszélyesebb állat mind közül.”

Legközelebb 1969. szeptember 27-én ölt újra, ezúttal is egy szerelmespárt: épp a Berryessa-tónál heverésztek, amikor észrevették, hogy valaki figyeli őket a fák mögül. A férfi csuklyát viselt, és ezúttal késsel támadott. A huszonkét éves Cecelia Shepard életét vesztette, míg Bryan Hartnell túlélte.

A támadás után a gyilkos az áldozatok kocsijához sétált, és a Zodiákus gyilkos jele mellé felírta az addigi három támadás dátumát és helyét, az utolsó mellé pedig még annyit jegyzett fel: „Kés által.”

A Zodiákus utolsó ismert áldozata – amit rá lehet bizonyítani – az előzőekkel ellentétben nem egy szerelmespár, hanem egy huszonkilenc éves taxisofőr volt, akit főbe lőtt. A gyilkosságnak két kamasz fiú volt a szemtanúja, akik az utca túloldalán lévő házból látták a történteket, ők riasztották a rendőröket. Valószínűleg ekkor jártak a legközelebb ahhoz, hogy kézre kerítsék a Zodiákust, ám a diszpécser tévedésből színes bőrű támadóra hívta fel a rendőrök figyelmét, akik így feltehetően egyszerűen elhajtottak a valódi tettes mellett.

Az ügy egyik legismertebb gyanúsítottja, Arthur Lee Allen volt, akit látszólag számos gyanús szál kötött az ügyhöz: Allen egy Zodiac márkájú karórát viselt, a lábmérete egyezett a Zodiákus által hátrahagyott lábnyommal, ahogy az általa birtokolt fegyver az elkövető fegyverének típusával. Emellett a két túlélő azonosította őt a támadójukkal. Ennek ellenére sem Allen kézírása, sem az ujjlenyomata és a DNS-vizsgálat sem bizonyította, hogy ő lenne a Zodiákus, akinek valódi kiléte a mai napig ismeretlen. Épp ez a rejtély az oka, hogy a Zodiákus története számos alkotót megihletett, több film, könyv és sorozat is foglalkozik a Zodiákus-gyilkosságokkal.

A Fekete Dália-gyilkosság sajtószenzáció volt

Szörnyű látvány fogadta a gyermekét sétáltató Betty Bersingert egy Los Angeles-i parkban, 1947. január 15-én: egy meztelen nő feküdt a járda mellett derékban kettévágva, az arcát a szájánál felhasították – Betty Bersinger először azt hitte, egy próbababa fekszik a földön. Az áldozat a huszonkét éves, gyönyörű Elizabeth Short volt, akire a sajtó a Fekete Dália nevet aggatta. A nő testét kivéreztették, megcsonkították – egyértelmű volt, hogy a maradványokat a gyilkosság után vitték a parkba, ahogy az is, hogy az elkövetőnek erős sebészeti háttere volt.

Nyomok alig álltak a rendőrség rendelkezésére, azok eltüntetésére a gyilkos gázolajjal tisztogatta le a holttestet.

Nem sokkal a gyilkosság után az elkövető leveleket juttatott el a sajtóhoz és a rendőrséghez, köztük Elizabeth Short személyes tárgyaival. Az ügynek rengeteg gyanúsítottja volt – alvilági szálak is felmerültek –, köztük egy Los Angeles-i orvos, dr. George Hodel, aki néhány évvel ezelőtt ismét a reflektorfénybe került, méghozzá azzal, hogy saját fia, Steve Hodel állította róla, ő volt Fekete Dália gyilkosa.

A férfinak nem volt szoros kapcsolata az apjával, kilencéves volt, amikor az elhagyta családját, és a Fülöp-szigetekre költözött. Az apja halála után Steve Hodel a hagyatéka között kutatva lelt rá egy apró fényképalbumra, amelyben volt egy felvétel egy lesütött szemű, fekete göndör hajú nőről, aki kísértetiesen hasonlított Elizabeth Shortra. Steve-nek, aki egyébként nyugalmazott nyomozó, szöget ütött a fejébe, és kutatni kezdett. A nyomozása során kiderült, hogy az apja egyike volt a legfőbb rendőrségi gyanúsítottaknak, ami miatt az ötvenes években egy időre még a házukat is bepoloskázták. És hogy mi lehetett az apja indítéka? Steve Hodel szerint versenyre akart kelni a család barátja, a híres szürrealista művész, Man Ray alkotásaival, csakhogy az apja esetében maga a bűntény volt az alkotás, ami brutalitása miatt sosem merülhet feledésbe.

Steve Hodel könyvet is írt a nyomozása alapján, ám akkor kezdte hitelét veszteni a követői körében, amikor – újabb nyomozások után – az apját további gyilkosságokhoz kötötte, és azt állította róla, ő a Zodiákus gyilkos is. Néhány évvel ezelőtt újabb könyv foglalkozott az esettel: ebben Elizabeth Short utolsó napjait vette végig egy írónő, Piu Eatwell, aki alvilági leszámolásként tekint a Fekete Dália-gyilkosságra. A valóság azonban máig ismeretlen.

Filákovity Radojka

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT