Sivatag a gangodon – Mutatjuk, hogyan lehet csodaszép kerted extrém körülmények között is!

–

A balkonkertészkedés alapjaiban különbözik „normális” ügymenettől, így mielőtt belevágsz, hadd nyugtassalak meg: még a „sima” kertben profiknak is képes fejtörést okozni néha a társasházi erkélyek és a városi ember kusza életmódjának kombinációja.

Nézzük csak, mi mindenre kell (pluszban) figyelnünk!

Először is: kicsi a hely, így kicsi a föld is, amibe ültethetsz, ez pedig nem csupán méretében befolyásolja a kertedet, hanem roppant hamar ki is szárad, így gyakoribb és bővebb öntözést igényel, mint egy kert.

Míg a földszinten a fény hiánya okoz kihívást, a magasabban fekvő, a napfénynek a nap nagy részében kitett lakások előtt nyáron szó szerint tojást lehet sütni a függőfolyosó kövén – ami szintén nem ideális a legtöbb növény számára.

A gangkertészkedés másik nagy problémája az, hogy hová tesszük télen a növényeket. A nagyvárosi kislakások többségében egyszerűen nem alkalmasak a körülmények a teleltetésre, hiszen se hely, se hűvös nincs az évelők számára.

De csüggedésre semmi ok: a természet csodálatos, úgyhogy még ilyen szélsőséges viszonyok között sem kell lemondanod arról, hogy növényekkel vedd körbe magadat. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy évek óta üzembiztosan működik a kertem, akkor is, ha nyáron lelépek két-három hétre, és akkor is, ha bokros teendőim mellett egyszerűen nincs időm foglalkozni vele.

Szóval, vegyünk egy erkélyt vagy gangot, ahová nyáron órákon át direkt napfény vetül, szinte leperzselve mindent, amit oda ültetünk. Ha azt hitted, erre nincs megoldás, megnyugtatlak: van. Mondom sorjában!

Mit akarunk tehát?

• fénykedvelő, sőt: extrém naptűrő növényeket
• szárazságtűrő fajokat
• amelyek ugyanakkor kibírják a fagyokat
• keveset kell foglalkozni velük
• és még jól is néznek ki

Ne röhögj, nem lehetetlen! Csak egy kicsit leleményesnek kell lenned.

A varázsigék, amelyek megoldják a gondod

• sempervivum
• echeveria
• sedum
• delospermum
• opuntia
• cylindropuntia
•  echinocereus

Nyugi, ez nem a Harry Potter, és senki nem fogja kikérdezni a latin szavakat, csupán azért sorolom fel őket, hogy megkönnyítsem a dolgod a célirányos keresésnél. Ezek ugyanis mind-mind olyan növényeket jelölnek, amelyek megfelelnek a mi bonyolult igényrendszerünknek.

Az elsőt még az is ismeri, aki életében nem tett még egy kapavágást sem: például a Sempervivum latin névvel jelölt kövirózsa.

Ha eddig alulértékelted ezt a növényt, most gondold újra: jó sok színű, méretű és formájú fajtája van, könnyen szaporodik, virágozni is szokott – ráadásul igen látványosan!

A legegyszerűbb a Sempervivum tectorum, azaz a házi (vagy fali) kövirózsa, aminek nedvét őseink fülcseppként használták gyulladás esetén (ezért a népnyelv fülfűnek is hívja). Megjelenésében izgalmas a Sempervivum arachnoideum – azaz a pókhálós kövirózsa. Ami tényleg olyan, mintha pókfonalakkal lenne beszőve, de nyolclábú elkövetők nélkül. A kövirózsáknak kismillió hibridje, méret- és színváltozata létezik (Sv. Belladonna, Sv. Giuseppii, stb.), úgyhogy egy biztos: unalom kizárva!

Az Echeveria elnevezés a fáskövirózsák alcsaládját jelöli, amelyek egy része nagyon hasonlítanak a kövirózsára, míg mások szőrösek, bolyhosak, és sok akad közülük, amelyeknek hosszú szára van, így igazán egzotikusan néznek ki.

A másik varázsige, a Sedum a varjúhájféléket jelöli, és ezzel aztán tényleg végtelenné válik a lehetőségek tárháza. Mi most a kültéri varjúhájakra koncentrálunk (beltérre ajánlom a vicces nevű és mókás külsejű Sedum burritót). Szóval a varjúhájféléknek több mint 1300 faját ismerjük. Akadnak egészen aprók picike levelekkel és olyanok is, amelyek félcserjék, így jóval nagyobbak. Virágaik általában egyszerűek, de élénksárgák, rózsaszínek vagy bordók – így aztán

a színkavalkádról sem kell lemondanunk, ráadásul, ha kis időt eltöltünk azzal, hogy megnézzük a virágzási időket, az év nagy részében színesen pompázik majd a balkonunk.

A Delosperma Dél-Afrikából származó növény, idehaza kristályvirágként és délvirágként is emlegetik. Megjelenésében hasonlít a porcsinrózsához, de azzal ellentétben évelő, és ha valahol szereti a helyét, akkor hatalmas, összefüggő telepeket is képes alkotni.

És akkor most jön a MEDZSIK!

Mert amúgy ki mondta neked, hogy a sivatagos erkélyedből nem lehet valódi sivatagot varázsolni? Jó, skorpiókat meg csörgőkígyókat inkább ne importálj, de azt nem árt tudnod, hogy sok olyan kaktusz van, amelyik igazán jól bírja a hőingadozást (ez talán még rémlik környezetismeret-óráról). Mi több: léteznek télálló kaktuszok is, és igen, már hallom, ahogy hitetlenkedsz, de tapasztalatból tudom, hogy balkonládában vagy dézsában is kibírják a cidrit.

Én évek óta csücsülök a társasház kertészeti hierarchiájának csúcsán, mivel van egy Opuntiám, ami ősz végén leereszti magát, mint egy kilyukadt tejeszacskó (a kaktuszok és pozsgás növények rengeteg vizet tárolnak a szöveteikben), és az első tavaszi napsugarak hatására pedig újra felszívja.

Az Opuntia szó magyarul medvetalp- vagy fügekaktusz néven vonult be a köztudatba, de a magyarok rendkívül találékonyak, ha a különféle kaktuszok elnevezéséről van szó, így például a Cylindropuntia imbricata kötélkaktusz néven fut. A Cylindropuntiákat bokorkaktuszokként emlegetjük. Sok fügekaktusz-félének ehető a termése (már idehaza is rendszeresen és olcsón kapni ősszel a nagyobb élelmiszer-láncoknál, imádom – de javaslom, hogy a gangon ne állj le némi kutatómunka nélkül szüretelni!). Az Echinocereus „hagyományos” kaktusz, már legalábbis megjelenésében, és néhány fajtája – például a Coccineus és Stramineus) bírja a fagyokat.

Az igazán szemfülesek emellett találhatnak a hazai kínálatban télálló agávékat is, és nyilván sok olyan növény van a kaktuszokon meg a szukkulenseken kívül, amelyek jól bírják az extrém körülményeket. Én nagyon szeretem például a Helianthemumot, azaz a napvirágot (Ennek egy sárga, telt változatát láthatjátok a képeken.)

Első lépés: beszerzés

A fenti néhány kulcsszóval bátran nekivághatsz a kertészeteknek. Varjúhájakat és kövirózsákat mindenhol találsz majd, ezek a növények olcsók és könnyen megmaradnak – még akkor is, ha a nagymamád kertjéből kunyerálsz egy-egy tövet belőlük. A délvirágot általában nyáron már teljes pompájában láthatod a standokon, így ki tudod választani, milyen színűt szeretnél.

Azt javaslom, ezzel kezdd a gangod megtervezését, és ezt a részét csináld „offline”: érintsd meg a szóba jöhető növényeket, képzeld el, melyekkel akarod majd éveken át körbevenni magad. Ostobaságnak hangzik, de hidd el: ez nagyon fontos, hiszen nem dekorációs elemet választasz, hanem lényegében lakótársakat.

Második lépés: az egzotikumok

A télálló kaktuszokkal és fáskövirózsákkal kicsit több melód lesz, de a fent felsorolt latin kifejezések és a „télálló”, „fagytűrő” kulcsszavak a keresőből pikk-pakk olyan kertészetek oldalaira repítenek, amelyekben akár online  rendeléssel is hozzájuthatsz egy-egy izgalmas fajtához.

Ne pánikolj, ha csak szártagokat, azaz „kaktuszdarabokat” küldenek: ezek a növények a jég hátán is megélnek (mondjuk, ott pont nem), azaz csak ledugod őket a földbe, és kigyökereznek.

Mire figyelj válogatáskor?

• a színekre: varjúhájakból és kövirózsákból is kapni többféle árnyalatút, például előbbiből sárgát, élénkzöldet, az utóbbiból rózsaszínest vagy vörösest is.
• a magasságra: ízlés kérdése, én szeretem, ha sokféle formájú és méretű növény van a ládáimban, ezért arra törekszem, hogy izgalmasan társítsam őket, például egy magasabb varjúhájat egy széltében terülő vagy mohaszerű párnácskákat alkotó fajta mellé.
• az igényekre: az általam felsorolt fajok és fajták vízigénye nagyjából kompatibilis egymással, de azért érdeklődj nyugodtan a kertészeti áruda szakembereinél.

Hogyan ültess?

A legegyszerűbb, ha kaktuszföldet vásárolsz a növényeidnek – annak jó a vízáteresztő képessége, azaz egy-egy nyári zivatar után sem kell attól félned, hogy elrohad a gyökérzete a növénykéidnek. Mivel azonban a kövirózsák szeretik a tápanyagbőséget, keverhetsz egy kis általános virágföldet vagy tőzeget a földjükbe. A lényeg, hogy laza szerkezetű talajba kerüljenek.

Az ültetőedényed alja legyen lyukas, hiszen ezeket a növényeket megöli a pangó víz – és mindenképp rakj alájuk alátétet, hacsak nem akarsz direkt a szomszédaid agyára menni a folyton lecsöpögő víz miatt.

Míg megtöltöd az edényeidet, alaposan locsold be az ültetendő növénykéket, hiszen új közegbe kerülnek, és nedves gyökérzettel sokkal gyorsabban tudnak megfoganni. Ezután finoman vedd ki őket földlabdástul a cserépből (ha a gyökerük alul kinőtt már, és jobbnak látod így, akár szét is vághatod a cserepet ollóval).

Mielőtt ültetni kezdenél, rakd sorban a növényeket az általad elképzelt helyre, hogy lásd, hogyan fog kinézni az összeültetésed. Variálj nyugodtan,

adj időt magadnak, hogy kitaláld, melyik növényt hová volna a legjobb ültetned, és vedd figyelembe azt is, hogy ha nem is szélsebesen, de azért nőni, terjedni fognak valamennyien. Azaz: nem szabad zsúfolásig telíteni az edényeidet, hiszen nyomorogni fognak a növények!

A földbe vájj akkora lyukat, hogy a cserép föld kényelmesen beleférjen. Finoman mozgasd meg, lazítsd föl a cserépből kiemelt gyökérzetet, de tényleg lény óvatos – a lényeg, hogy kicsit kevésbé legyen egy tömb az egész. Rendezd el úgy körülötte a földet, hogy a teljes földlabdát befedje az új, friss virágföld.

Ha kész az elrendezésed – függetlenül attól, hogy ezek szárazságtűrő növények – alaposan locsold meg a teljes ültetvényt, hogy a föld tömörödjön, a gyökerek nedves közegben legyenek, és pikk-pakk otthon érezze magát minden új lakó. Az első két hétben picit érdemes jobban odafigyelni rájuk, és mondjuk három-négynaponta megöntözni őket, de ez becsszó csak az elején van így.

Légy óvatos!

Ha a válogatásodban kaktuszok is szerepelnek, javaslom, hogy használj kertészkesztyűt (apró tüskékkel rendelkező medvetalpakhoz a gumikesztyű is elég), fogót és ültetőkanalat. De a kaktuszokra, illetve az agávék szúrós levélvégeire ne csak ültetéskor figyelj! Soha ne ültesd őket olyan helyre, ahol például akadályozhatják a biztonságos közlekedést (én kipróbáltam, milyen fenékkel nekimenni a medvetalp-kaktusznak, neked már nem kell…), vagy a gangon gyermekek elérhetik őket (ne csak a sajátjaidra gondolj!). Ha a háziállatod hajlamos megdézsmálni a növényeidet, akkor ellenőrizd, nem mérgezőek-e, amiket választottál – Puszi az első napon megcsócsálta az agávémat, szóval még szerencse, hogy tudtam, nem lehet baja tőle.

Ha minden pöpecül megy, a növényeid gyorsan növekedésnek indulnak. Mindig figyelj oda arra, hogy a méretük arányos legyen a ládájuk méretével, nehogy kiforduljanak abból – ha pedig kell, támogasd meg őket egy szép kővel vagy akár karóval! Egyetlen szomszéd sem szeretne egy jól megtermett kaktuszt kapni a nyakába a gangról…

A tápanyag-utánpótlás (mivel a rendelkezésre álló föld limitált) fontos. Te viszont feledékeny vagy, szóval olyan megoldást keresünk, amivel nem kell észben tartanod, mikor öntöztél utoljára tápoldatos vízzel: ez pedig a táprúd.

Csak ledugsz néhányat ládánként vagy dézsánként, és kb. 8 hétre megoldottad a kérdést. Fontos: ültetés után körülbelül két hétig ne táprudazz és ne tápoldatozz, hagyj időt arra, hogy megfoganjanak a kis növényeid. Ha később mégis folyékony tápoldatot használsz majd, soha ne a levelekre, növényekre öntsd azt, mert foltossá teheti, kiégetheti őket!

Apropó, locsolás: ha a ládáid a szabad ég alatt vannak, tényleg elég akkor locsolnod, ha már nagyon száraznak látod a földet, hiszen az eső is öntözi őket. Lényeges, hogy ne akkor locsolj, amikor épp teljes erőből tűz a nap a balkonkertedre, inkább a reggeli vagy az esti órákban – a vízcseppek ugyanis kis nagyítókként működnek a napon, és paradox módon kiégetik a növényeket. Meg hát pikk-pakk el is párolog az öntözővized, nesze semmi, fogd meg jól.

Élvezd!

Apróságnak tűnik, de talán nem árt kiemelnem:

a kerted (legyen akármilyen apró) azért van, hogy örömödet leld benne. Engedd hát el a lelkiismeret-furdalást, ha olykor tényleg megfeledkezel róla, és legfőképpen ne parázz azon, mit rontottál el. 

Ezek engedékeny és alkalmazkodó növények, azért válogattam össze őket neked. (A következő locsoláskor mondd el nekik, hogy bocs, még új vagy a szeren.) És igen: bizonyos járulékos veszteség mindenkinél előfordul. Egy-két növény lehet, hogy elpusztul. Mert mondjuk már a szállításkor volt valami rejtett betegsége, csak ezt te még nem láthattad. Ne csüggedj: vedd ki a földlabdáját, ellenőrizd, egészséges-e körülötte a föld a ládában (nem penészes-e, nem bűzös, esetleg nem látsz-e fura élőlényeket szaladgálni), és ha igen, akkor ültess a helyére egy új delikvenst. 

Csak lazán! Felnőtt ember vagy, itt pedig a legalapvetőbb élettani dolgokról van szó: víz = élet, de a túl sok víz azért pusztító tud lenni. Hidd el, menni fog, és csakhamar azt veszed majd észre magadon, hogy megtanultad, megismerted a növények igényeit, és hip-hopp simán boldogulsz nehezebben tartható fajtákkal is.

Szóval: nyugi. Menni fog. Szép lesz. 

Csepelyi Adrienn

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van