–

Rájöhettetek, nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak. Mégpedig azért nem, mert utálom nem betartani az ígéreteimet, és ha arra gondolok, hogy nekem, mondjuk, tíz fogadalmat be kéne tartanom egy teljes éven át, vagy teljesítenem kéne a bennük szereplő dolgokat, görcsbe rándul a gyomrom. Nem vitatom, biztosan sokan vannak, akiknek az új év lendületet és új reményeket ad, én azonban biztosan nem tartozom közéjük. Engem valami teljesen más hajt.

Megküzdési mechanizmusok

Ez egyébként biztosan összefügg a megküzdési mechanizmusokkal is: ki milyen problémamegoldó készletet gyűjt össze életében. Nekem különösen fontos az, hogy ne legyenek velem kapcsolatban támasztott üres, értelmetlen elvárások, olyan emberektől pedig, akik nem a legfontosabbak, végképp ne.

Ellenben a social media korában pont ebben élünk: Kemény Gabriella például még novemberben írt arról, hogy az Instagramon megígérte követőinek, leszokik a dohányzásról. Elmesélte, hogyan próbálták elhatározását szabotálni az ismerősei, barátai, és ez valahogy nagyon elszomorító. Gabriella döntése igazán bátor dolog, de olyasmi, amire én sosem lennék képes. Én pontosan az emberek negatív hozzáállása miatt inkább csak magamnak akarok bizonyítani. Nem akarom, hogy mások lássák a hibáimat, a bukdácsolásomat, a botlásaimat. Csak a számomra fontos emberek. Szerencsére egy magamfajta átlagember Instagram-fiókja nincs kitéve követők százainak-ezreinek, mint ahogy az életem alakulása sem, így nem kell magyarázkodnom.

Változtass a magad módján

Szerintem ebben a témában fontos az önismeret. Nem akkor és úgy kéne változásokat hoznunk az életünkbe, amikor és ahogy szokás. Azt érdemes keresnünk a saját életünkben, a mindennapjaink struktúráiban és szokásaiban, hogy mikor is lenne a legjobb váltani. Viszont örökké a megfelelő időpontra várni botorság, hiszen a jelen pillanat ugyanolyan jó lehet, mint az, amelyiket lelki szemed előtt elképzeled – ezek csak becsapnak téged.

Ha egyfolytában a legjobb, legtökéletesebb pillanatra vársz, akkor lemaradhatsz az életről, soha nem fogsz változtatni; tökéletes pillanat ugyanis nem létezik.

Mégis azt gondolom, ha jól átgondolja az ember, és figyel a szükségleteire, akkor meg tudja találni azt a pontot, amikor képes befogadni valami újat, vagy belekezdeni egy feladatba.

Akkor kezdd tehát az életed változásait, amikor neked a legkényelmesebb. Mert, mondjuk, kevesebb a meló, a stressz, és tudsz időt fordítani magadra. Vagy kezdd akkor a változásokat, amikor éppen a legkényelmetlenebb: mert már érzed, hogy muszáj tenned valamit. Vágj bele rögtön, vagy vágj bele három hét múlva, mindegy. Csak próbáld megtalálni, hogy mikor fogsz úgy tekinteni magadra, mint egy céltudatos hősre a saját életedben.

Külső kényszer vs. belső indíttatás

Tök fölösleges erőltetni, hogy, mondjuk, januárban kezdd el az edzést, ha egyszerűen utálod a sötétséget, ott az a sok ünnep, és amúgy is a szabadban szeretsz futni. Elkezdhetsz edzőterembe járni, de az első adandó alkalommal valószínűleg abba is hagyod majd, mert nem önazonos a döntés, csupán egy külső kényszer magadra erőltetése. Ha pedig abbahagyod, akkor jön a kifogáskeresés, az önostorozás, és az önbecsülésed lassan több fokot romlik, mint amilyen az egész nagy életmódváltás elején volt. Nem leszel hős, nem leszel győztes, csak egy akaratgyenge, pici, tehetetlen ember a nagy-nagy világban.

Január az év hétfője

Január az év hétfője, nem csoda, hogy sokan nem szeretik. Újra el kell kezdeni mindent, visszacsöppenni a családi melegből a munkába, a környezetünk pedig tele van ránk vonatkozó követelményekkel. Ezek mind külső ingerek, külső motiváció.

A változás pedig – bár ez már elcsépelt – belül kezdődik.

Nekem például az alakult ki az életemben akarva-akaratlanul, hogy szeptemberben kezdem életem nagy változásait: klasszikusan ez az a hónap, amikor új munkahelyen kezd az ember, elkezdődik az iskola. Őszi gyerek vagyok, én minden szeptemberben úgy érzem, kicsattanok az energiától, és ezt enerváltan ténfergő ismerőseim és barátaim sosem tudják mire vélni.

Ha már így van nálam ez bekötve biológiailag és szellemileg is, akkor pedig kihasználom: ilyenkor magamra vállalok minden melót, projektet, és száztíz százalékon pörgök. Ha belegondolsz, biztosan nálad is van ilyen időszak. Tudom, sokan például tavasszal érzik magukat a legjobban a bőrükben. Nem alkalmasabb tehát tavasszal, vagy a munka szempontjából is lazább nyáron belekezdeni valami újba? Vagy te pont a melegtől leszel tunya, és télen vagy elemedben? Mert akkor isten ments, hogy eltántorítsalak jól bevált januári újévi fogadalmaidtól!

Nem véletlenül találtam ki a száraz októbert, hiszen ekkor, amikor munka munka hátán az életemben, nincs szükségem vad bulikra, sokkal inkább nagy alvásokra és sok energiára. A novemberi születésnapom után pedig elcsendesedem, és igyekszem a karácsonyra hangolódni, a belső folyamataimra figyelni.

A január ebben semmi változást nem hoz. Hideg van, még tele a hűtő a karácsonyi maradékokkal, ilyenkor csak igyekszem élni tovább az életemet úgy, ahogy karácsony előtt. Nem parázva. Figyelve magamra.

Bárdos Kata Kincső

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images